A T-34-es közepes harckocsi a II. világháború egyik legendás páncélosa volt – és a Szovjetunió győztes fegyvere a nagy honvédő háborúban. Nem mellékesen pedig az egyik legforradalmibb konstrukciójú páncélos volt – a maga idejében. Alapvető hatást gyakorolt mind a szovjet, mind a nyugati harckocsi fejlesztésre; a legsikeresebb német tankot, a Panther-t is „megihlette”.

Néhány technikai és technológiai érdekesség:

• a lövegtorony egy darabból volt öntve; ez akkoriban technikai csúcs volt, a ferdén érkező lövedékek egyszerűen lecsúsztak a járműről;
• a test páncélozása döntött páncéllemezekből készült; ez jelentősen megnövelte szilárdságot és a páncéltörő lövedékek elleni ellenálló-képességet;
• a lánctalpak szélesek voltak; ezek segítségével a jármű könnyen mozgott nehéz terepen is (mély sár, jég, hó, stb. )
• hajtóműként dízelüzemű motort alkalmaztak, könnyűfém alkatrészekkel – a világon elsőként.

1934-ben kezdték fejleszteni, a konstrukció alapjául a BT típusú könnyűharckocsi-széria és a T-28-as nehézpáncélos szolgált. A harkovi Komintern gépgyárban egy tervezőcso- port, amelyet egy bizonyos Csiganov nevű mérnök vezetett, megtervezett egy erősebben páncélozott BT-t, amely a BT-IS prototípusnevet kapta. Legfőbb jellegzetessége a döntött páncélzatú test volt. 1936-ban egy másik tervezőcsoport is bekapcsolódott a munkába, és Mihail Koskin vezetésével megtervezték először az A-20-as típust (ez egy feljavított BT-IS volt, 45 mm-es ágyúval, de már a T-34-re emlékeztető formával).

Balról jobbra: BT-7M, A-20, T-34 mod. 1940, T-34 mod. 1941

Az A-20 prototípust a szovjet szakértők túl gyengének találták, azonban D.G. Pavlov, a szovjet hadsereg páncélos főcsoportfőnökségének a parancsnoka mégis rendszeresít- tette a hadseregben. Sztálin azonban elrendelte egy erősebben páncélozott és erősebb fegyverzetű típus kifejlesztését is, így keletkezett az A-32. Az A-32-esnél már a 76,2 mm-es ágyú egy rövidebb csövű változatát (76L/35 ) alkalmazták.

A T-34-esnél még megnövelték a páncélvastagságot és egy hosszabb csövű ágyút alkal- maztak. A jármű tűzereje félelmetes volt. A háború elején, amikor a német páncélosok 37 és 50 mm-es ágyúkkal voltak felszerelve, ez hatalmas fölényt biztosított a T-34-nek, és gyakorlott katonák kezében ez a tank esélyt sem adott a német Pz.Kpfw III-asoknak és IV-eseknek. A szovjet hadsereg azonban éppen gyakorlott katonákban szenvedett hiányt.

T-34/76 mod. 1940

T-34/76 mod. 1941/42

T-34/76 mod. 1943

A T-34- es főbb modifikációi:
Mod. 1940 - az első kiadott T-34-széria 
Mod. 1941 - megvastagított páncélzat, nagyobb átütőerejű löveg
Mod. 1941/42 - kisebb változtatások
Mod. 1942 - kisebb változtatások
Mod. 1943 - megváltoztatott formájú torony és test

Az egyes változatok csak a háború után lettek így elnevezve. A háború folyamán szinte minden gyártás-széria máshogy készült, sőt a különböző üzemekben készült darabok között is lényeges különbségek voltak. A fenti lista csak a lényegesebb szerkezeti újításokhoz igazodik.

A harckocsi sorozatgyártása 1940 nyarán kezdődött, de az ekkor használt ágyú még messze volt a tökéletestől, így a gorkiji 92. számú nehézgépgyárban egy új harckocsi- ágyút terveztek, az F-34-es típust – és ezt kezdték a későbbi T-34-esekbe szerelni, de már csak a háború kitörése után. (Az F-34-es 1000 m-es távolságból 61 mm páncél átütésére volt képes).

1941-től újfajta, egy darabból öntött lövegtornyot alkalmaztak a T-34 gyártásánál, de a régi, hegesztett tornyot is tovább gyártották. A katasztrofális gumihiány miatt lehagyták a kerekekről a gumiabroncsot, ezáltal azonban gyorsabban elhasználódtak mind a kere- kek, mind a lánctalpak. 

1942-től módosított elülső résszel gyártották – a testbe épített géppuskát, valamint a harckocsivezető által használt kiszálló és beszállónyílást javították ki, ez utóbbit két leső- nyílással. Az 1943-as típusnál újra elkezdték visszaszerelni a gumiabroncsot a kerekekre, megváltoztatták a torony formáját, néhány szériát a németektől ellesett parancsnoki ku- polával is elláttak. Új ötsebességes sebességváltót terveztek, és új üzemanyagtartállyal bővítették ki a járművet. Több mint 15 000 darabot gyártottak ebből a típusból.

"Az oroszok kiváló kardot alkottak, de úgy csapkodnak vele, mint egy bunkóval."
Erich von Manstein tábornok a T-34-esről, 1942.

A T-34/85-ös harckocsi

Az új, 1943-tól gyártott német páncélosok – a Tigris és a Párduc – lényegében behozták a szovjet T-34-esek és KV-1-esek előnyét, sőt nagy átütőerejű harckocsiágyújuknak köszön- hetően túl is szárnyalták a szovjet típusokat. A T-34/76 ágyúja a vastag páncélzatú Tigri- sekkel és Párducokkal szemben csak 500 méteren belül volt hatásos.

T-34/85 mod. 1943 eleje

Mivel az 1943-as harcokban a német páncélosok még többé-kevésbé fel tudták tartani a szovjet tömegrohamokat – a kurszki csata például szovjet győzelemmel végződött, a né- metek kb. 2200 tankot és páncélozott járművet veszítettek, a Vörös Hadsereg azonban több mint 9000-et, ami igen érzékenyen érintette még a nagy veszteségekkel kalkuláló szovjet vezérkart is.

T-34/85 mod. 1943 vége

A szovjetek ezért új típusok kifejlesztésébe, valamint a régiek modernizálásába kezdtek. A T-34-es páncélvastagságát megnövelve egy új prototípust kezdtek el tesztelni T-43 néven, a teszteket azonban félbeszakították, és a főparancsnokság utasította a konstruktőröket egy új típusú 85 mm-es harckocsiágyú megtervezésére. A már létező D-5-ös típus mellé – amit a KV-85-be és a SU-85 páncélvadászba szereltek – még két újat terveztek és intenzív tesztelésnek vetették alá őket. Végül is a ZISZ-53-as típust választották, de a tesztek során kiderült, hogy a T-34-es tornya túl kicsi egy ilyen kaliberű ágyúhoz, ezért azt megnagyob- bították. A T-34/85 első szériájába azonban mégis D-5-ös ágyút szereltek, mert a ZISZ-53 alkalmazásánál nehézségek jelentkeztek. A második szériába azonban már a ZISZ-53 mo- dernizált változatát, a ZISZ-S-53-at szerelték, amely lassan teljesen felváltotta a D-5-öt.

T-34/85 mod. 1944

A T-34/85 súlya 32 tonna lett, de a jármű ennek ellenére megőrizte a T-34 kiváló mozgé- konyságát és hatótávolságát. A későbbi, 1944-től gyártott típusokat füstbombavetővel is ellátták, valamint parancsnoki kupolát az új, 3 ember számára tervezett torony közepéről bal oldalra helyezték. Új típusú periszkópot alkalmaztak, a rádióberendezést pedig áthe- lyezték a testből a toronyba.

A háború után minden Kelet-Európai szocialista ország hadseregében rendszeresítették, az 50-es és a 60-as évek úgyszólván minden jelentősebb fegyveres konfliktusában jelen volt – közel-keleti arab-izraeli konfliktus, Korea, stb. Negyven ország hadserege használ- ta, néhány helyen ma is használják, sőt, kanadai ENSZ-katonák 1998-ban Boszniában is találtak még egy kilőtt T-34/85-öst.

A T-34-es gyártási adatai 1941-1945 között

Ebből a németek és szövetségeseik elpusztítottak nagyjából 40 000-et…