Sokak szerint a Párduc egyike volt a második világháború legjobb harckocsijainak, melyet az oroszországi nagy német páncélosveszteségeket és a már elöregedett Pz.Kpfw III és Pz.Kpfw IV típusú közepes harckocsikat volt hivatott felváltani. Érdekes a Párduc német besorolása is – a németek közepes harckocsinak nevezték – a súlya alapján azonban (45 000 kg) ugyanúgy a nyugati szövetségesek, mint a szovjetek értelmezése szerint a nehézharckocsik közé tartozott. (Az amerikai Pershingek és a szovjet IS típusú harckocsik voltak hasonló súlykategóriában.)

A németek a Szovjetunió megtámadása után, 1941 őszére több KV és T-34 típusú harc- kocsit zsákmányoltak; és 1941 végén egy új páncélostípus – Pz.Kpfw V – fejlesztésébe kezdtek a T-34-es konstrukciója alapján. 1941 novemberében ugyanis egy tervezőcsoport látogatta meg a keleti fronton harcoló 4. páncéloshadosztályt. A csoport tagjai, Porsche professzor, I. Oswald (MAN) és dr. Aders (Henschel) a zsákmányolt T-34-eket vizsgálták, és konzultáltak a német páncélostisztekkel, akik közül többen a T-34-es lemásolását kér- ték. Ez persze elképzelhetetlen volt, de a konstruktőrök gazdagon kamatoztatták az itt szerzett ismereteiket az új német harckocsi fejlesztésénél.

A fejlesztéssel párhuzamosan foglalkozott a Daimler-Benz és MAN. A Daimler-Benz prototípusa, a VK3002 külsőleg szinte a T-34-es pontos mása volt – ez a fronton komoly problémákhoz vezetett volna – ezért a gyár leállította a projektet. A MAN prototípusa sokkal ígéretesebbnek mutatkozott, nagyobb volt a hatótávolsága, mint a Daimler-Benz változatnak, és benzinüzemű hajtóművel volt felszerelve. A MAN két darabot gyártott le (VK 3002 MAN V1 és V2), és mindkettőt tesztelték az Eisenach melletti próbaterepen.

VK.3002

 A sikeres tesztek után elindították a gyártást, a harckocsikat a MAN, a Daimler-Benz, a Henschel und Sohns AG és a Maschinenfabrik Niedersachsen Hannover (MNH) nehéz- gépgyárakban készítették – egy darab gyártási költsége 117 000 márka volt.

A nulladik széria 
Még a tömeggyártás megkezdése előtt elkészítettek 20 darab, ún. nulladik sorozatbeli harckocsit, Ausf. A jelzéssel – ennek azonban semmi köze nem volt az 1943 szeptembe- rétől gyártott Ausf. A változathoz. Erről a járműről kevés kép maradt fenn – a Panzer Lehr hadosztály használta, kiképzésére. (Valószínűleg ennek a hadosztálynak a kötelékében jutott el 1944-ben a nyugati frontra, Normandiába.) 1943 februárjától ezt a változatot Ausf. D1-nek nevezték.

Pz.Kpfw V Panther Ausf. D1 - VK.3002 (MAN)

Pz.Kpfw V Panther Ausf. D2

Az első kiadású Párducok Pz.Kpfw V Ausf. D néven jelentek meg – a B és C jelzést, úgy látszik, más Panther-változatokra tartogatták. Az Ausf. D változat alig különbözött vala- miben a prototípustól: a harckocsiágyú torkolati féke volt más és a parancsnoki kupola. A testbe épített MG 34-es géppuska a harckocsi belsejében foglalt helyet, csak tüzeléskor helyezték el a lőréssel ellátott tüzelőállásba. Az 1943 második felében épített harckocsikat zimmerit-pasztával és köténypáncéllozással is ellátták. A torony bal oldalán köralakú, zár- ható nyílás volt, ez az üres töltényhüvelyek kidobálására szolgált. A harckocsit két Bosch reflektorral is felszerelték.

Pz.Kpfw V Panther Ausf. A

Az Ausf. A változatot 1943 szeptemberének végétől kezdték el gyártani. Parancsnoki kupolájára speciális lafettát szereltek egy légvédelemre szánt MG 34-es géppuskának. Módosították a motor kipufogórendszerét, eltüntették a torony bal oldaláról a lezárható nyílást, megváltoztatták a löveg bemérőoptikáját, és csak egy reflektorral szerelték fel.

Pz.Kpfw V Panther Ausf. G

1944 márciusától indult az Ausf. G gyártása, ezt gyártották a legnagyobb számban a Panther-változatok közül. Az elülső páncélzatról eltűnt a harckocsivezető kilátónyílása; a test oldalsó páncélzatának dőlésszögét 61 fokra változtatták (Ausf. D. és Ausf. A: 50 fok). A motor egy újabb, páncéllemezekkel védett szellőztető ventillátort kapott, a test hátsó részére egy vontatóhorgot szereltek, a reflektort áttették a testről a sárhányóra. Néhány szériának gumírozás nélküli acélkerekei voltak, ezeket a tankokat csak a "Leibstandarte Adolf Hitler" SS-hadosztály használta.

Pz.Kpfw V Panther Ausf. F

Legvégül pedig elkezdődött az Ausf. F változat gyártásának előkészítése 1944 nyarán, itt ismét több lényeges változtatás történt: vastagabb lett a páncélzat, az új lövegtorony pe- dig a 75 mm-es KwK 44 modernizált változatát hordozta. (A későbbi tervekben 88 mm-es ágyú alkalmazásával is számoltak). Az ágyút a brünn-i (Csehszlovákia) Zbrojovka gyártot- ta, és a modernizálást szintén cseh mérnökök végezték.

A lövegpajzs ugyanolyan lett, mint a Tiger II-nél, teljesen új volt a célzó és a távolságmérő optika. A testből eltávolították a géppuskát, és a rádiós-géppuskást egy Sturmgewehr44- el fegyverezték fel, amellyel a testbe épített két lőállásból lehetett tüzelni. A lőállások lég- mentesen lezárhatóak voltak. A harckocsiból csak 2 darab készült el a háború végéig.

***

A háború alatt több Németországgal szövetséges állam is érdeklődött a Párducok iránt: a harckocsi licenszét Magyarország is meg akarta vásárolni, de a németek a licencért 200 millió márkát kértek, így a 200 db-os magyar gyártás minden darabját 1 000 000 márka terhelte csak licencköltség címén, ez pedig sokkal több volt, mint a jármű teljes ára, így érthetően nem jött létre az üzlet.

1943-ban Svédország megvett egy Pz.Kpfw V Ausf. A- t. Ugyanezen év februárjában ko- moly német-olasz tárgyalások folytak egy olasz FIAT-gyár átállításáról Panther-gyártásra. A MAN gyár el is készítette a gyártáshoz szükséges gépsort, de az olasz kapituláció meg- akadályozta terv megvalósulását. Japán is megrendelt egy Párducot, egy Pz.Kpfw VI Tiger H1-el egyetemben, de ezek soha nem küldték el Japánba.

A harckocsiágyú 
A Panther fő fegyvere a 75 mm-es 7, 5 cm KwK 42 páncéltörő ágyú volt. Az ágyúcső hossza 70 kaliberhossz (L/70) – 5250 mm, a torkolati fékkel együtt 5535 mm. Az ágyúkat a düsseldorf-i Rheinmetall-Borsig és a brünn-i Zbrojovka gyár készítette. Súlya 1000 kg volt (lövegpajzzsal együtt 2650 kg).

A motor
A harckocsit Maybach HL 230P30 vagy/pedig Maybach HL 210P45 típusú hajtómű moz- gatta, úton max. 46 km/ó sebességgel. A motor 3000-es fordulatszámon 700 LE-t adott le; a gyakorlatban azonban maximálisan csak 2500-as fordulatszámot ért el. Az üzem- anyag 74-es oktánszámú benzin volt, a benzintartály 730 litert tudott befogadni belőle.