Görögország elfoglalása után a németek 1941. április 30-ig megszállták a Balkán-félszigetet. A brit és görög csapatok ekkor Krétára húzódtak vissza. Hitler 1941. április 25-én írta alá a 28. sz. direktívát a Merkur-hadművelet végrehajtására; Kréta szigetének elfoglalását légideszant alkalmazásával tervezték, Kurt Student tábornok vezetésével.

A hadműveleti feladat ilyen megoldási módja azzal magyarázható, hogy az anyaországi és a szigeteken létesített német légi támaszpontok, valamint Kréta között mindössze 120 - 240 km távolság volt. Ez nem haladta meg a német repülőgépek hatósugarát, és a német légierő kizá- rólagos légi fölénnyel rendelkezett Görögország partvidékének és Kréta szigetének térségében. A tengert viszont a brit hadihajók uralták.

A Merkur-hadművelet a világháború egyik legnagyobb légideszant hadművelete volt; két hadosztály – a 7. légideszant és az 5. hegyivadász vett részt benne. A deszantokat 550 db Ju-52 szállítógép és 60 teherszállító vitorlázógép juttatta el a szigetre. Légi oltalmazásukat és támogatásukat a 8. repülőhadtest 430 bombázó- és 180 vadászgépe biztosította.

A hadműveleti tervnek megfelelően a szigeten előrevetett légideszantok alkalmazásával három repülőteret kellett birtokba venni, hogy azután biztosíthassák a főerők akadályta- lan leszállítását. Úgy tervezték, hogy a csapatok deszantolásával egyidőben biztosítják a nehézfegyverek és harckocsik tengeri utánszállítását. Feltételezték, hogy a német egysé- gek keleti parton folytatott tevékenységét egy olasz tengeri deszant is támogatni fogja.

Német ejtőernyősöket szállító Junkers Ju 52-esek

A krétai angol helyőrség kb. 30 ezer főt számlált, zömében a Görögországból evakuált expedíciós hadtest állományából. Ezen kívül mintegy 14 ezer görög katona volt a szige- ten, melynek védelmét az angol haditengerészeti flottának a szigettől északra felvonult hadihajói támogatták. A helyőrség újzélandi parancsnoka, Bernard Freyberg tábornok négy védelmi szektorban helyezte el erőit, tartalékában pedig egy gyalogosdandárt ha- gyott. A rossz útviszonyok és a kevés szállítóeszköz miatt rendkívül nehéz feladatnak bizonyult az egyes szektorok közötti együttműködés fenntartása, ennélfogva a későbbiek során a tartalék dandárt csak nagy nehézségek árán tudták alkalmazni.

Német ejtőernyős és egy DFS 230 vitorlázógép Krétán - 1941. május 20.

A Merkur-hadműveletet május 20-án kezdték meg az angol csapatok állásainak heves bombázásával és légideszantok leszállásával Maléme, Rethymné és Hérakleion repülő- tereinek körzetében. A két lépcsőben ledobott egységek szívós ellenállásba ütköztek, és súlyos veszteségeket szenvedtek. A német ejtőernyősöknek nagy veszteségek árán csu- pán Maléme és Chania város körzetében sikerült megkapaszkodniuk; de erre sem került volna sor, ha Freiberg tábornok időben átcsoportosítja tartalék dandárját. A sikert kihasz- nálva a német hadvezetés Maléme és Chania körzetében összpontosította erőfeszítéseit, így sikerült a repülőtereket birtokba vennie. Egy nap alatt ide dobták át szállítógépeken a német hegyivadász-hadosztály egységeit.

Német hegyivadászok Krétára szállítás előtt

Május 21-én hajnalban Mélosz szigetéről csöndes járatú hajókon (2 gőzösön, 1 jachton és mintegy 10 kis halászhajón) német deszantosztag indult meg két olasz torpedónaszád ol- talmazásával. Miután az angol légi felderítés felfedezte az osztagot, 3 cirkáló s 4 romboló indult ellene, és a Krétához vezető útvonalakon megsemmisítette a deszantot. A német osztag több mint 1500 katonát és tisztet, több harckocsit és nehézfegyverzetet veszített.

Május 22-én az angol cirkálók megtámadtak egy másik német deszantot is (38 szállítóha- jót, fedélzetükön 4 ezer katonával). Két hajót elsüllyesztettek, a többi visszatért a görög támaszpontokra; csak az erős légi oltalmazás mentette meg ezt az osztagot a megsem- misüléstől. A német vezetésnek nem sikerült Krétán tengeri deszantokat partra tenni.

Suda-öböl

Május 23-án a német légierő csapásaitól súlyos károkat szenvedett angol hadihajók beszüntették Kréta körzetének ellenőrzését, és elhagyták a krétai vizeket. Ugyanakkor Maléme és Chania körzetében folytatódtak az elkeseredett harcok. Május 25-én estére a német csapatok a Suda-öbölhöz szorították vissza az angol egységeket. Freiberg tábor- nok a helyzetet kilátástalannak ítélte; az angol egységek megkezdték a visszavonulást a Suda-öbölből Kréta déli partvidékére, Szfakia kikötőjébe, ahol május 29-én hajnalban megkezdődött, és 31-ig tartott az evakuálásuk. Tengeri úton szállították el a Hérakleion körzetében levő erőket is. A Rethymné körzetében védő angol és görög egységeket sorsukra hagyták.

Sebesült brit katonák érkezése Alexandriába

Május 31-én a német ejtőernyős és hegyivadász alakulatok június 1-én reggel Szfakia ki- kötőjében foglyul ejtették az angol katonák utolsó csoportját is, ezzel befejeződött Kréta elfoglalása.

Krétáról csupán az angol erők felét, kb. 15 ezer embert sikerült elszállítani; több mint 12 ezren fogságba kerültek, és mintegy 4 ezren elestek. Nagy veszteségeket szenvedett az angol flotta is: elsüllyesztették 4 cirkálóját és 6 rombolóját, 3 csatahajója, 1 repülőgép- hordozója, 3 cirkálója és 8 rombolója pedig megrongálódott. Jelentősek voltak a német csapatok veszteségei is: mintegy 4 ezer emberük esett el és tűnt el nyomtalanul, több mint 2500 pedig megsebesült.

***

A németek a támadás megindítása előtt több hibát elkövettek: először is, súlyosan alábecsülték a Freyberg által vezetett erőket, másrészt nem számoltak a lakosság tömeges fegyveres ellenállásával. Tovább rontotta a helyzetet, hogy a német Enigma rejtjelezés kulcsa ekkor már ismert volt a szövetségesek előtt, így a sziget védői tisztában voltak azzal, hogy a mintegy 20 000 főnyi német ejtőernyős hol indít majd támadást. Ezen hibák megbosszulták magukat, az első napokban a németek hatalmas veszteségeket szenvedtek, mivel a földet érő katonák nem tudtak azonnal harcba bocsátkozni, mert fegyvereik, lőszereik külön értek földet. A percekig fegyvertelen osztagok gyakran 80%-os veszteségeket is elszenvedtek a landolás során, ezért május 21-22-től kezdve a katonák nagy részét már éjszaka dobták le. Az akció veszteségei az első napokban olyan súlyosak voltak, hogy Hitler a háború hátralévő részében megtiltott minden nagyszabású ejtőernyős-hadműveletet. A szövetséges parancsnokokra azonban mély benyomást tett az ejtőernyősök sikere, és a csata tanulságait levonva kezdtek bele a saját ejtőernyős-erőik nagyszabású fejlesztésébe.