A Jugoszlávia elleni támadás napján a német csapatok a görög határt is átlépték. 1941. április 6-án 5.45-kor a német nagykövet, Victor Erbach-Schönberg herceg jegyzékben tájékoztatta Koryzisz görög miniszterelnököt a bevonulásról. A beavatkozás egyik ürügye a Henry Maitland Wilson vezette brit expedíciós hadtest görögországi jelenléte volt.

Nagy-Britannia már az olasz támadáskor felajánlotta segítségét; Churchill a brit felderí- tésnek a német támadásra vonatkozó egyre pontosabb információi miatt úgy döntött, hogy Balkánon németellenes összefogást kell kialakítani. 1941. január 10-én a következő- ket írta Wavell tábornoknak: „Görögország elpusztítása tönkretenné azt a győzelmet, amit Ön Líbiában aratott, és Törökországot is fenyegetné, különösen, ha közömbösek maradnánk szövetségeseink sorsa iránt". A német hadüzenetnek két alapvető célkitűzése volt: elejét venni annak a veszélyes helyzetnek, amelybe az olasz szövetséges keveredett, és csatlós- sá tenni a Balkán államait.

Április 6-án hajnalban Wilhelm List tábornagy 12. hadserege átlépte a bolgár-görög ha- tárt, kezdetét vette a Marita-hadművelet. A németek könnyű győzelemre számítottak, de csakhamar csalódniuk kellett; a görögök elszántan védekeztek. A görög védelmi tervek Nyugat-Trákiát (a görög-török határ, valamint a Nésztosz folyó között) védelem nélkül hagyták, de a folyó jobb partját és a Metaxasz-vonalat minden áron meg akarták védeni – Sztrumica térségében esetleg a jugoszláv szövetségesekkel összefogva.

Egy Pz.Kpfw III Ausf. G és német hegyivadászok a Metaxas vonalnál

A feladat teljesítésére a „Kelet-Macedónia" hadsereget jelölték ki, amelybe a 7., 14., 18. és 19. gépesített gyalogoshadosztály, a Nésztosz és Evrosz dandár, az erődök egységei és más kisebb-nagyobb csapatok tartoztak. A németeket nekik kellett előbb késleltetniük, majd az Alsó-Nésztosz erődítményrendszer és a Kerkini hegység között meg is állítaniuk. Ugyanakkor a modern és jól tervezett Metaxasz-vonalra is támaszkodtak. Védelmi vona- luk mentén a Stukák hatékonyságát korlátozó légvédelmi ágyúkat helyeztek el, azonban ez nem védte meg a Metaxasz-vonalat a háromnapos folyamatos támadásoktól.

A Nésztosz folyón átkeléssel próbálkozó német XVIII. hegyi hadtestet visszaverték; a Sza- loniki irányába haladó német 72. gyalogoshadosztály pedig három nap alatt mintegy 700 halottat és sebesültet veszített. A német 5. és 6. hegyi hadosztálynak viszont sikerült el- foglalnia Isztibei és Kelkaia erődítményét. Ez utóbbit a görög 18. gyalogoshadosztály vé- delmezte és a védelmi állások elleni első német rohamokat szuronnyal verte vissza.

A „Leibstandarte Adolf Hitler" SS-gyalogezred páncélkocsijai (SdKfz. 231)

A görögök védekezve lassan hátráltak a fölényben lévő ellenség elől, miközben 1941. április 8-án hajnalban a Jugoszlávia felől érkező német 2. páncéloshadosztály átlépte a határt. A görög 19. gépesített gyalogoshadosztály (csak nevében gépesített) – Konsz- tantinosz Bakopoulosz tábornok egyetlen tartaléka – igyekezett ugyan feltartóztatni a németeket, de vissza kellett vonulnia délkeleti irányba. A 2. páncéloshadosztály 90 km megtétele után bevonult Szalonikibe. Ez a siker – a német XL. gépesített hadtest által Macedóniában aratott győzelemmel együtt – nemcsak a macedóniai görög csapatok sorsára, de a görög és balkáni hadjárat egészére is döntő hatással volt.

1941. április 8-án a német XL. hadtest 9. páncéloshadosztálya Szkopje környékén gyüle- kezett. A hadtest jelentette Berlinnek, hogy három-négy jugoszláv hadosztályt szétverve mintegy 20 ezer foglyot – közöttük 7 tábornok – ejtett. 1941. április 9-én az SS „Leibstan- darte Adolf Hitler" megerősített gyalogezrede a 9. páncéloshadosztállyal együtt Bitolja, egy fontos közúti csomópont közelében állt; a jugoszláv „Vardar" hadosztály a németek és az olaszok között két tűz közé került.

A jugoszláv hadifoglyokat a bolgár katonák és német páncélautó felügyeli

1941. április 10-én az SS gyalogosezredének első egységei eljutnak az Ohridi tóhoz, ahol találkoztak az olasz 9. hadsereg egységeivel. A 9. hadosztály egységei Debarhoz érve a „Vardar" hadosztály hátába kerülnek. A Vardar folyó mellett harcoló jugoszláv „Sumadi- ja" hadosztály kénytelen volt letenni a fegyvert a német 73. gyalogoshadosztály előtt, így a németek nagyon kevés veszteséggel elérték hadműveletük első fő célját: elvágták a ju- goszláv csapatokat a görög és brit egységektől. A jugoszláv 3. hadsereg megsemmisült.

A Metaxasz-vonal bekerített védői parancsot kaptak Alexandrosz Papagosz vezérkari fő- nöktől a kapitulációra, amelynek aláírására 1941. április 9-én sor is került. A fegyverletétel feltételei szerint a görög hadsereg Bakopoulosz tábornok Kelet-Macedóniában harcoló egységeinek le kellett tenniük a fegyvert. Ez kizárta a harcból a „Kelet-Macedónia" görög hadsereget.

List tábornagy és vezérkara

1941. április 9-én reggel 8 órakor a német 2. hadosztály behatolt Szalonikibe, ugyanekkor a jugoszláv 3. hadsereg összeomlása miatt a német 12. hadsereg beavatkozhatott a brit és görög egységek által elfoglalt Aliakmon-Vermion-Kaimaktsalan állások mögött, ahol List tábornagy ötszáz harckocsijával szemben mindössze száz páncélos állt. Április 8-án a páncélos járőrök tűz alá vették az ellenség hídfőállásait és hidakat robbantottak fel, ami értékes időhöz juttatta a védőket, így Wilson tábornok új védelmi vonalat szervezhetett. A védekezés azonban egyre nehezebbé vált.

Brit és görög hadifoglyok, meg egy német Panzer IV-es

A német hadosztályok eljutottak Termopüléhez. A terep adottságai egyedül itt tették le- hetővé a támadás visszaverését. Eközben a német XVIII. hegyi hadtest előbb Aliakmont ostromolta, majd április 18-án éjszaka elfoglalták Lariszát. A görög hátvédek feltartóz- tatták a németeket, hogy lehetővé tegyék a görög fő erők visszavonulását. A német XL gépesített hadtest a Florina-Kozani-Trikkala tengely mentén haladt, ezzel a görög hadse- reg sorsa eldőlt.

A brit expedíciós hadtest kimenekítése

A helyzet gyorsan romlott, április 19-én Athénban összeült a szövetséges államok taná- csa. Ezen részt vett Görögország királya, II. György, Wavell, Wilson és Papagosz tábornok. A tanácskozás azon a napon kezdődött, amikor az egyik görög hadsereget csaknem telje- sen bekerítette a gyorsan haladó ellenség. A tanácskozáson Wavell közölte, hogy a brit csapatok addig harcolnak, amíg a görögök ellenállása tart.

Archibald Wavell

A görög hadsereg főparancsnoka viszont azt javasolta, hogy vonják ki a briteket. A király azonban az új kormány megalakulásáig nem kívánt dönteni. H. Baille Grohman ellenten- gernagy nem várt a görög döntésre, és kidolgozta a brit csapatok kimentésének terveit. Wavell csak április 21-én kapta meg II. György beleegyezését a britek kivonásához; Baille Grohman ellentengernaggyal való találkozás után április 24-ről 25-re virradó éjszakában határozza meg a hadművelet kezdetét (A brit hajók nem érkezhettek korábban).

Április 20-án az „SS Leibstandarte Adolf Hitler" parancsnoka, Sepp Dietrich fogadja az önállóan működő Epirusz hadsereg tábornokai által küldött görög parlamentereket, akik 1941. április 20-án 18 órakor a Metszovói szorosban aláírják a fegyverszüneti megállapo- dást a németekkel. Ami azonban érvénytelennek bizonyul,  elvileg sem Sepp Dietrich SS ezredparancsnoknak, sem Konstantinos Tsolakoglu tábornoknak nem volt joga a megál- lapodás aláírására. Ez komoly kavarodást okozott, List tábornagy nem ismerte el a doku- mentum érvényességét, és feltétel nélküli fegyverletételt követelt. A kapitulációt végül List tábornagy és Tsolakoglu tábornok írta alá.

Josef “Sepp” Dietrich

Az olasz képviselő hiánya bosszantotta Mussolinit, aki úgy érezte, hogy kész tények elé állították, Hitler ezért utasította a 12. hadsereg parancsnokát, hogy április 24-én Szaloni- kiben szervezzék meg a görögök látványos fegyverletételét, amire a Duce képviselőit is meghívták. Április 24-én 7.30-kor a brit expedíciós hadtest evakuálása megkezdésekor megindult Thermopüle ellen az erős tüzérségi tűzzel és bombázásokkal előkészített német támadás. Az új-zélandi 6. dandár a Molosz szorosban azonban megállította azt. Ugyanezen a napon Papagosz tábornok benyújtotta lemondását, s a görög hadsereg megadta magát. A király és a kormány Krétára menekült.

A peloponnészoszi dugó

A német ejtőernyősök korinthoszi akciói és az „SS Leibstandarte Adolf Hitler" gyalogos- ezredének rohama után – utóbbi a Patrasz-öblön való átkelés után Peloponnészosz útjain haladt – április 26-án a németek behatoltak Korinthoszba, 27-én pedig Athénba. Pelopon- nészoszon a hadjárat utolsó napjai igazi versenyfutást jelentettek az idővel.

A brit erőknek sikerült eljutniuk a tervezett gyülekezési pontokhoz, ahol megkezdték a kivonulást. Április 24-ről 25-re virradó éjszaka elkezdődött a "Démon-hadművelet" – a brit és szövetséges erők evakuálása Görögországból. Ebben 7 cirkáló, 20 romboló, 21 szállító- hajó és számos kisebb vízi jármű vett részt. Az akció április 30-ig tartott, összesen 50 732 szövetséges katonát menekítettek ki Görögországból, de nehézfegyverzetük nagy része odaveszett.

Brit és ausztrál egységek evakuálása Görögországból

A hat hónapig tartó harcok alatt a görögök vesztesége 15 700 elesett és sebesült katona és 223 000 hadifogoly volt; 21 900 brit is fogságba esett. A németek mindössze 2559 ha- lottat és 5820 sebesültet vesztettek. Az olaszok hadszíntéri vesztesége 13 755 halott, 50 875 sebesült és 25 067 eltűnt volt. Ezekhez a számokhoz hozzá kell még adni 12 370 sú- lyos fagysérültet.

***

A három megszállási zóna Görögországban. A kék az olasz, vörös a német és a zöld Bulgária által csatolt terület. Az olasz zónát a németek 1943 szeptemberében átvették.