A Sturmgeschütz rohamlövegek/páncélvadászok a gyalogság közvetlen támogatására jöttek létre. A páncélozott, forgótorony nélküli önjáró löveg ötlete a '30-as évek közepén született – szükségességét több dolog is indokolta: az akkori harckocsik túlnyomórészt kis kaliberű (37 mm - 47 mm - 50 mm) ágyúval voltak felfegyverezve, ezek pedig elégtelen volt, nem tudták hatékonyan támogatni a motorizált gyalogságot. A hagyományos fogatolt ütegek pedig lemaradtak a csapatszállítókon – a harckocsikkal együtt – előrenyomuló gyalogságtól.

1896. december 2-án szegényparaszti családba szü- letett a Moszkvától dél-nyugatra fekvő Sztrelkovka faluban (Kalugai terület), édesapja cipész volt. A helyi egyházi iskolába járatták, ahol kitüntetéssel végzett. A falusi iskola elvégzése után Moszkvában az egyik rokonnál kitanulta a szűcsmesterséget; 1915-ben besorozták katonának, a lovassághoz. Részt vett az 1916-ban indított Bruszilov-offenzívában, ahol meg- sebesült. Harctéri érdemeiért kétszer is kitüntették a Szent György Kereszttel, és többször előléptették. Az első világháborút altiszti rangban fejezte be.

1918-ban belépett a Vörös Hadseregbe, majd egy évvel később a bolsevik pártba is. A polgárháború során Cáricin (a későbbi Sztálingrád) védelme során megsebesült. Ezután tisztképző iskolába került, el- végzésével egy alegység parancsnokságát bízták rá.

Fedor von Bock (teljes nevén: Moritz Albrecht Franz Friedrich Fedor von Bock) 1880. december 3-án, egy porosz katonacsalád tagjaként született Küstrinben (ma Kostrzyn, Lengyelország). Apja Moritz von Bock porosz vezérőrnagy, édesanyja az orosz ősökkel is rendelkező Olga von Falkenhayn – Erich von Falken- hayn testvére, aki a német vezérkar főparancsnoka volt az I. világháború idején

Nyolc éves korában már a berlini katonai akadémián tanult; 1898-tól szolgált a német hadseregben, be- szélt franciául, angolul és oroszul. 1908-ban a berlini Hadi Akadémián tanult, majd egy év után a vezér- karhoz került. Az első világháború kitörésekor már százados; 1916 januárjában és februárjában zászló- aljparancsnokként szolgált, több más kitüntetés mellett megkapta a Német Birodalom legmagasabb katonai kitüntetését, a Pour le Mérite-t.

"Visszavonuláskor a fagy is Napóleon seregeinek nyomába eredt. Sok ezer katona pusztult el. Hitvány egyenruhájukban vánszorogtak a hófödte utakon, gyakran lábbelijük sem volt...” - írta 1818-ban Carl von Clausewitz Napóleon vereségéről.  1941-ben pedig a Wehrmachton volt a sor, ezúttal Hitler hadseregének kellett megbirkóznia a kemény orosz téllel.

Még folytak a súlyos védelmi harcok Moszkva alatt, de az idő már változást érlelt. Öthónapnyi védelmi harc s visszavonulás után a Vörös Hadsereg – most első ízben – nagy ellentámadásra készült. Georgij Zsukov és vezérkara befejezte a szovjet főváros tehermentesítésére tervezett ellentámadás előkészületeit. A pihent és a téli viszonyokon edződött szibériai hadosztályokkal megerősített támadócsoport katonáit jól felszerelték a farkasordító hideg ellen – a hőmérő 1941. december 5-én mínusz 36 Celsius fokot mutatott.

A kijevi környéki harcok befejeztével Hitler és a német vezetés úgy vélte, hogy a "Barbarossa" céljait – Leningrád, Moszkva és a Kaukázus elfoglalását – még az év vége előtt sikerül elérni. Megkezdték az előkészületeket a Tájfun-hadműveletre, a Moszkva elleni támadására.

Rommel Észak-Afrikába küldését követően Hitler 1941. június 21-én kijelentette Mussolininek: "Az Egyiptom elleni támadás őszig lehetetlen." Másnap hajnalban pedig elindította a világ történelmének legnagyobb méretű offenzíváját a Szovjetunió ellen, melynek célja a szovjet állam megsemmisítése, a „keleti német élettér” elfoglalása volt, messze egészen az Urálig.

Térjünk most vissza egy röpke pillanatra a Rommel érkezése előtti időkhöz: 1940. június 10-én Olaszország belép a III. Birodalom Franciaország, Nagy-Britannia ellen folytatott háborújába. Ettől kezdve Angliának helyt kell állnia a Földközi-tenger partjain nyitott másik fronton is.

A levegőből térjünk most vissza a földre; Jugoszlávia, Görögország és Kréta elfoglalása után (közben), nézzük mi történt Észak- Afrikában, ahol a britek még 1940-ben kiverték az olaszokat Líbia keleti feléből, és már Tripolit fenyegették. 1941 januárjában az olaszokat üldözve Bardíát és Tobrukot is elfoglalták. Az olaszok 130 000 embert elveszítve, február 8-án El-Agheiláig vonultak vissza. Ekkor az angolok leálltak, csapataik egy jó részét Görögországba dobták át. 

A háború kezdete óta minden új repülőgépmodell gyorsabb az elődeinél. Az alkalmazott technológia azonban határt szab a sebesség növelésének, és új megoldásokra ösztönzi a tervezőket. 1943-ra már csaknem minden vadászgép csúcssebessége megközelítette a 700 km/h-t. A brit Spitfire MK XIV 721 km/h, az amerikai Mustang P-51D 698 km/h, a német Messerschmit Bf 109K-4 710 km/h-t ért el.