Fedor von Bock (teljes nevén: Moritz Albrecht Franz Friedrich Fedor von Bock) 1880. december 3-án, egy porosz katonacsalád tagjaként született Küstrinben (ma Kostrzyn, Lengyelország). Apja Moritz von Bock porosz vezérőrnagy, édesanyja az orosz ősökkel is rendelkező Olga von Falkenhayn – Erich von Falken- hayn testvére, aki a német vezérkar főparancsnoka volt az I. világháború idején

Nyolc éves korában már a berlini katonai akadémián tanult; 1898-tól szolgált a német hadseregben, be- szélt franciául, angolul és oroszul. 1908-ban a berlini Hadi Akadémián tanult, majd egy év után a vezér- karhoz került. Az első világháború kitörésekor már százados; 1916 januárjában és februárjában zászló- aljparancsnokként szolgált, több más kitüntetés mellett megkapta a Német Birodalom legmagasabb katonai kitüntetését, a Pour le Mérite-t.

A vesztes háború után is a Reichswehr kötelékében maradt – és haladt felfelé a ranglét- rán; az 1920-as években már ezredes. Szolgált a hadügyminisztériumban, majd 1935-ben Hitler kinevezte a Harmadik hadsereg parancsnokává. (Amikor Hitler átszervezte a német fegyveres erőket a második világháború kitörése előtt, azon kevesek egyike volt, akit nem távolítottak el a pozíciójából.)

1938-ban a 8. hadsereg csehszlovákiai és ausztriai bevonulását irányította. 1939-ben a Lengyelország elleni hadműveletekben az „Észak” hadseregcsoport, az 1940-es nyugat európai hadjárat idején a 18. és a 6. hadseregből álló „B” hadseregcsoport parancsno- ka. 1939. szeptember 30-án megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjét, 1940. július 19-én pedig előléptették tábornaggyá.

Részt vett a Barbarossa-hadművelet előkészítésében, 1941. április 1-én kinevezték a „Közép” hadseregcsoport parancsnokává, amely magában foglalta a 4. és 9. hadsereget, a 3. és a 2. páncélos hadsereget és a Luftflotte 2-et. A Szovjetunió lerohanásakor ezt a hadseregcsoportot vezette, több sikeres hadművelet után azonban a Moszkva elleni sikertelen támadás (Moszkvai-csata) után Hitler menesztette posztjáról – hivatalosan „egészségügyi okokból”.

Bock stratégiai elképzelése és a Hitler szándéka közötti különbségek többször is felszínre kerültek. Bock továbbra is támogatta a Moszkva felé irányuló közvetlen támadást, Hitler azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a Minszk környékén katlanba zárt szovjet hadseregeket előbb meg kell semmisíteni, s csak azt követően hatolhatnak mélyebben Oroszországba.

Az 1942 januárjában reaktiválták, ekkor rövid időre a „Dél” hadseregcsoport parancsnoka lett, de Hitler elégedetlen volt a tervével, amely lassítani kívánta a Sztálingrád felé irányu- ló előrenyomulást. Július 7-én Hitler a hadseregcsoportot "A" és "B" hadseregcsoportra osztotta fel, majd július 13-án véglegesen nyugdíjazta Bock-ot.

1945. május 3-án a háború utolsó hetében gépkocsiját Oldenburg közelében – miközben Hamburgba tartott – egy angol vadászgép megtámadta, a támadásban a felesége, a ne- velt lánya mellett – egy nappal később – ő is az életét vesztette.

Bock nem foglakozott politikával, azonban haláláig monarchista maradt. Ugyanakkor szokatlanul szókimondó volt, Hitler azonban ezt csak azért és addig tűrte, míg sikeres volt a hadműveletek során.