1941. szeptember 12-én a XVI. Hadtest 96. gyalogoshadosztályának 31. gyalogosezredébe tartozó előőrsök elérték Leningrád külvárosát. Találkoztak egy belváros felé tartó villamossal. Az utasokat leszállították, és a villamosvezetőnek átadtak egy levelet, amelyben a német parancsnokság azonnali megadásra szólította fel a város védelmének parancsnokát.
A '30-as évek elején Németországban megindult újrafegyverkezés a szövetséges hatalmakat a meglevő fegyverzetük korszerűsítésére, illetve új fegyverek gyártására sarkallta. A brit Légügyi Minisztérium folyamatosan adta ki a különböző feladatokra szánt repülőgépek fejlesztésre a pályázati kiírásait. Ekkor születtek meg a világháború meghatározó repülőinek prototípusai.
A német hadsereg villámháborús sikereit követően a szembenálló államok vezetésének felül kellett vizsgálni légi haderejük csapásmérő képességét. Az új harcászati elvek kidolgozásakor egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szárazföldi csapatok légi támogatása. Ennek szellemében fejlesztették ki az angol légierő két 40 mm-es Vickers „S" típusú löveggel felszerelt Hurricane IID csatarepülőgépét is.
Már az előző posztban is szóba került, hogy a II. világháború során számosan vesztek oda baráti tűz miatt a Csendes-óceánon. Az Egyesült Államok hadba lépésével a térség hadszín- terein felgyorsultak az események, a szövetségesek hatalmas veszteségeket szenvedtek, sok katonájuk hadifogságba esett. És megtörtént, hogy a hadifoglyokat szállító japán hajókat annak ellenére megtorpedózták a szövetségesek, hogy tudták kiket szállítanak.
A Balao osztályú USS PAMPANITO (SS-383) 1943-ban épült New Hampshireben a portsmouthi hajógyárban. Tíz hasonló tengeralattjáró épült az akkor átadott új portsmouthi dokkban. A hajó gerincét 1943. március 15-én fektették le, és ugyanazon év július 12-én már vízre is bo- csátották, majd a szerelési munkálatok befejeztével 1944. november 6-án az Egyesült Államok Haditengerészete lajstromba vette. Testvérhajója a USS PICUDA (SS-382).
Bár az előző posztban már részletesen szó volt Vjacseszlav Molotov berlini útjától, de annyira szép a történet, hogy vétek lenne kihagyni. Molotov 1940 őszén, Sztálin teljes bizalmát élvező munkatársaként (Lásd.: Molotov-Ribbentrop paktum, meg annak titkos záradéka 1939-ben) Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter meghívására utazott Berlinbe, hogy tárgyal- janak a Szovjetunió esetleges csatlakozásáról a Háromhatalmi egyezményhez.
Annak érdekében, hogy megakadályozzák az USA belépését a háborúba, Németország és Olaszország elhatározza, hogy új szövetségeseket keres. A Szovjetunió és Japán megnyerése érdekében tesznek erőfeszítéseket, azonban csak Japán hajlandó csatlakozni.
Európa még a „boldog békeidők" hangulatában volt, amikor az utakon megjelentek azelső motorkerékpárok. A benzinmotorok viszonylagos üzembiztonsága, sorozatban gyárthatósága megteremtette a feltételeket egy kisigényű és az akkori gépkocsiknál jóval olcsóbb jármű előállítására. Az évek múltával a fejlett nyugat-európai államokban a motorkerékpárok egyre nagyobb számban épültek, és a hadseregek is próbálkoztak alkalmazásával.
A katonai célokra valaha is épült járművek egyik legkülönösebb darabja kétségtelenül a lánctalpas motorkerékpár, a „Kettenkrad". Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen különös jármű iránti igény a Szovjetunió megtámadása után került előtérbe, amikor is a német gépesített alakulatok először süllyedtek el a feneketlen sártengerben. De nem így történt.
A háborúk története során a harcoló felek országainak társadalma soha nem találkozott ilyen méretekben a hadifoglyok problémájával. A „hadifogoly kérdést" a németek egyszerűen és gyakorlatiasan oldották meg; többségük a birodalomban foglalkoztatott olcsó munkaerő lett.
