Hiába került ki Franciaország győztesen az első világháborúból és hiába volt a versailles-i békediktátum – a franciák továbbra is tartottak német szomszédjuktól. A francia kormány az 1920-as évektől kezdve több, az ország védelmére irányuló javaslatról is tárgyalt; ezek közé tartozott André Maginot hadügyminiszter terve is.

Furcsa háború. Ez a meghatározás, amely hatalmas karriert futott be a köztudatban, Roland Dorgeles francia írótól és első világháborús veterántól származik. Az angolok ehelyett három kifejezést használnak: bore war — unalmas háború, twilight war — alkonyi háború, és phoney war — álháború (hamis háború), amelyet átalakítottak a funny war kifejezéssé, jelentése: vicces háború. A németek sokkal ironikusabb meghatározást használnak, a „furcsa háború" náluk Sitzkrieg (ülő háború), a Blitzkrieg (villámháború) ellentéte.

A béke megőrzése érdekében tett utolsó próbálkozások nem járnak sikerrel. Hitler elutasítja a nyugati hatalmak azon követeléseit, hogy a német csapatok azonnal vonuljanak vissza a lengyel területekről. Lengyelország szövetségesei gyors beavatkozásában reménykedik.

Augusztus 31-én Adolf Hitler parancsot ad Lengyelország megtámadására. Szeptember 1-én a német csapatok széles arcvonalban átlépik a határt. Kelet-Poroszországból, Pomerániából, Sziléziából és Szlovákiából motorizált német egységek és gyalogos hadosztályok nyomulnak Lengyelország belseje felé. Röviddel ezelőtt, 4 óra 45-kor a Danzigba befutó Schleswig-Holstein csatahajó — egykori iskolahajó — lőni kezdi a Westerplatte félszigetet.

1925. július 18-án jelent meg Adolf Hitler ideológiai credója, a Mein Kampf (Harcom), melyben saját életrajzát, világnézetét és politikai programját ötvözte. Hitler a Mein Kampf-ban fektette le a náci ideológia alapjait, a könyv a Ill. Birodalomban a Bibliával azonos módon kötelező érvényű volt — kiadásának évében csaknem 10 000 példányban kelt el, húsz év alatt pedig több mint 12 millió példányt adtak el belőle Németországban.

Az előző két részben csak érintőlegesen esett szó az SS fegyveres alakulatáról, a "Fegyveres Védosztag"-ról, amely egy maroknyi őrcsapatból nőtt ki, és a II. világháború végén már 38 hadosztályból, több mint 900 ezer főből állt. A Waffen-SS azonban nem képezte alkotóelemét a Wehrmachtnak, hadosztályai a fronton csak hadműveleti szempontból kerültek a szárazföldi hadsereg alárendeltségébe. Szervezetileg (nevének megfelelően) az SS kötelékébe tagolódott, annak vezető szervei intézkedtek és döntöttek valamennyi ügyében, így a hátországban való alkalmazásában, felszerelésében, katonai kiképzésében, politikai-ideológiai nevelésében stb.

A legyőzhetetlen ezeréves Birodalom, a Nagy Németország mítosza elkábította Európa népeit és a politikusokat az egész világon. Ha legalább sejtették volna, hogy valójában hogy is volt...

Kezdetben csak politikai ellenfeleiket üldözték: elsősorban a rendszer erős megalapozásáról volt szó. A szervezettségük, az illegalitásban szerzett tapasztalataik és szovjet kapcsolataik miatt legnagyobb potenciális veszélyt jelentő kommunisták lettek az első áldozatok.

A totális állam kétpólusú: terrorra és propagandára épül. A történelem során rengeteg megtorló kormány uralkodott. Elég, ha csak a napóleoni rendőrségre — élén a rettegett Fouchéval —, vagy a cári Ohranára (titkosrendőrség) gondolunk. A totális állam megjelenése előtti időkben azonban a politikai üldözés áldozatai csak a népesség kis százalékát tették ki. A rendőrség fő feladata a hatalom védelme volt. nem pedig az új társadalom „kinevelése”.

Az NKVD alakulatai 1940 tavaszán Lavrentyij Berija belügyi népbiztos utasítására mintegy 22 ezer lengyel hadifogollyal és rabbal végeztek. A vérengzés fő helyszíne a Katyn melletti erdő volt, de Kijevben, Harkovban, Kalinyinban, Minszkben és Szmolenszkben is több ezer foglyot gyilkoltak meg. A vérengzés célja a lengyel elit és értelmiség megsemmisítése volt.