1925. július 18-án jelent meg Adolf Hitler ideológiai credója, a Mein Kampf (Harcom), melyben saját életrajzát, világnézetét és politikai programját ötvözte. Hitler a Mein Kampf-ban fektette le a náci ideológia alapjait, a könyv a Ill. Birodalomban a Bibliával azonos módon kötelező érvényű volt — kiadásának évében csaknem 10 000 példányban kelt el, húsz év alatt pedig több mint 12 millió példányt adtak el belőle Németországban.

Hat hónappal a sikertelen müncheni puccs után Hitlert öt évi börtönre ítélték. A börtönben híveitől körülvéve tölti le büntetését egyszerű, de komfortos körülmények között. 1942-ben a führer elismeri, hogy a „börtönben töltött idő hozzájárult számos megfigyelésének mélyebb megértéséhez, amelyek addig csak homályos megérzésekre korlátozódtak". Ezek az „államköltségre folytatott tanulmányai" — ahogy maga nevezte — egy kéziratot eredményeztek, amelyet a propagandasajtó „Bismarck Gondolatok és visszaemlékezések c. írása óta a legfontosabb politikai publikáció”-nak nevezett. Hitler a következő címet kívánta adni könyvének: „Négy és fél éves harcom a hazugság, butaság és gyávaság ellen". Max Amann, a náci párt központi kiadójának, az Eher-Verlag igazgatója azonban ellenezte a nehézkes címadást. Lerövidítette, amit a szerző lelkesen üdvözölt.

Adolf Hitler, Emil Maurice, Hermann Kriebel, Rudolf Hess és Friedrich Weber a landsbergi börtönben.

A kézirat első olvasata csalódást okozott a kiadónak. Amann fordulatos szöveget várt, amelyben Hitler leírja a névtelen bécsi munkásnak a náci párt vezérségéig vezető útját. Ehelyett Hitler diplomatikusan került mindenféle olyan részletet, amely ingerelhette volna a közvéleményt és bonyodalmat okozhatott volna a párt akkori nehéz helyzetében. Így a kényes témákkal kapcsolatban kizárólag homályos kommentárokra szorítkozott.

A „Mein Kampf" első kötete 1925 őszén jelent meg, de az igazi robbanás akkor követ- kezett be, amikor a szerzőt birodalmi kancellárrá választották. Egy év múlva az eladott példányok száma már elérte a milliót, a szerzői jogokból származó bevételek pedig a führert gazdag emberré tették. Azokban az időkben, amikor a „Mein Kampf" birtoklása az elővigyázatosság jele volt, házasságkötéskor minden fiatal pár kapott egyet ajándék- ba, minden iskolának kötelező volt végzett hallgatóit megajándékozni vele, továbbá a könyvkereskedőknek gondoskodniuk kellett a soron következő, a piacot elárasztó újabb kiadások terjesztéséről. Természetes tehát, hogy 1943-ig Németországban csaknem 10 millió példányt adtak el a „Mein Kampf"- ból...

Hitler ugyan soha nem tesz említést róla, de az ő utópisztikus víziója az „ideális társada- lomról" az ógermán mítoszokhoz nyúlik vissza. Misztikum, a vezér karizmatikus szerepe, kollektív társadalomhipnózis, a világ fölötti hegemónia, a mágikus hatalom eszméje. Ez a legenda kötődik a Nibelungokhoz, de különösen a „Végzet lándzsája" átadásához, amely- nek a birtoklása a világ fölötti uralmat jelenti. Ez nyűgözte le leginkább Hitlert, ebben a szellemben alakította legendáját.

Nem volt nehéz a népet tettekre késztetni. A megalázó versailles-i békeszerződés feltépte a sebeket, a politikai és gazdasági válság pedig káoszt és nyomort hozott — a németek- nek soha jobban nem volt szükségük vezérre. A „Mein Kampf”-ban Hitler kifejti az egész társadalom számára, hogy milyen eszmékért kell áldozatokat hozniuk. A könyv a legkü- lönbözőbb témákról szóló vélemények gyűjteménye, leegyszerűsített világkép azonnali felhasználásra. Vannak azonban domináns témák, amelyekhez rendszeresen visszatér. Ezek közül első a versailles-i békeszerződés megkérdőjelezése, a Németország bukásáért való felelősség zsidókra hárítása és megvádolásuk „egy világméretű összeesküvéssel". A második pedig a Herrenvolk eszméjének („urak faja") megvalósításában egyesülő német társadalom új víziójának bemutatása.

Egy dániai könyvesbolt. A könyv 16 nyelven jelent meg (többek közt japánul és arabul).

Ami az első témakört illeti, Hitler tudatosan mellőzi Németország katonai összeomlá- sának valós okait. A kommunistákkal azonosított zsidókra vonatkozó vádak abból a meggyőződésből fakadnak, hogy ők a németek riválisai a világ fölötti hegemóniáért folytatott harcban. A zsidók támadása nem korlátozódik csupán a pénzügyi, vagy a politikai szférára. Ez a zsidó nép egzisztenciája ellen irányul és a „fajelmélet"-ben jut kifejezésre. Ennek alapját az a teória képezi, amely szerint Németországot meg kell „tisztítani" a „nemkívánatos elemektől". Ezt a fogalmat csakhamar kiterjesztik mind- azokra, akik nem felelnek meg az „árja fajhoz" tartozás szigorú kritériumainak.

Ez a megszállott igyekezet a német vér tisztaságának megőrzésére minden nem germán nép felé is irányul, különösen a szláv népek ellen. A tisztogatás alól maguk a németek sem menekültek: Hitler számára saját népe is olyan volt, mint egy angol gyep, melyből a karbantartás érdekében folyamatosan el kell távolítani a gazt. Ennek jegyében az első tömeges megsemmisítés nem a zsidók vagy a szlávok körében történt: áldozatai a német szellemi fogyatékosok voltak, akiket gázzal vagy méreginjekciókkal.pusztítottak el.

Nélkülözhetetlen esküvői ajándékként Németországban.

Az a háború utáni revizionizmus, amely követelte a birodalom I. világháború előtti határainak a visszaállítását, nem elégíti ki Hitlert; kiadja a német „urak faja" részére biztosítandó élettérelmélet jelszavát. Ez a bizonyos Lebensraum hivatott biztosítani boldogságot és jólétet a birodalom polgárainak, ennek kellett ellensúlyozni az utóbbi évek megaláztatásait, megszervezni az olcsó, vagy ingyenes munkaerőt, igazolni a német „übermensch" nagyságát. Hitler politikai célja teljesen egyértelmű volt: a legyengült Németországot világhatalommá tenni, és ehhez kihasználni a társadalom minden gyengeségét. Ezeket a náci ideológia előnyére fordítani, nem válogatva az eszközökben.

Demagógia és propaganda, a gyorsan felejtő tömegek befolyásolása, a legalantasabb ösztönök kihasználása a nemzetiszocializmus mindenható vallásának realizálásához — ezek azok a módszerek, amelyeket a führer alkalmazott a németek meghódítására. Nem számított az egyén, csak az állam számított, amely minden volt és mindenek fölött volt. „Ein Volk, Ein Reich, Ein Führer"