A típus tervezése 1935-1936-ben kezdődött, egy széleskörűen alkalmazható, nagy ható- távolságú tengeralattjárót kívántak létrehozni az IA típus terveinek alapján. Megnövelték az üzemanyag tartályok és raktárok méretét, valamint nagyobb teljesítményű motorok kerültek beépítésre. Mindez jelentősen megnövelte a hajók méretét és súlyát; ezáltal csökkent a manőverező képességük és a lemerülve tölthető idő.

A hajók merülési mélységét eredetileg 100 m-re tervezték, de a hadműveletek alatt 200 m-ig is lemerültek. 6 torpedóvető csővel látták el (4 a hajóorrban, 2 a farban) és 22 darab torpedót volt képes szállítani. Egy periszkóppal rendelkezett a vezérlőteremben; a vezér- mű elrendezése gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint a VIIC típusnál. Felszerelték még 5 külső torpedótartállyal is (3 az orrban, 2 a farban), melyekben tárolhatott még 10 kiegé- szítő torpedót. Aknatelepítéshez képes volt szállítani 44 TMA és 66 TMB aknát, azonban több hajóba nem építettek be aknarakás lehetőségét. Mellékfegyverzetként felszerelték nagyméretű Utof 105 mm/L45 fedélzeti ágyúval, melyhez kb. 110 lőszert szállíthatott.

A IX-es tengeralattjárók kiválónak bizonyultak a távoli vizeken végrehajtott hadműve- letekben, akár az Egyesült Államok keleti partvidékén, akár az Indiai-óceán vizein, ahol japán bázisokat használtak készleteik feltöltésére. 1936 és 1939 között összesen nyolc IXA típusú hajó épült az AG Weser brémai gyárában (U-37, U-38. U-39, U-40, U-41, U-42, U-43 és U-44) és állt szolgálatba. Hat elpusztult a harcok folyamán, kettőt 1945 májusában saját legénysége süllyesztette el.

Technikai adatok

* Ismertebb tengeralattjárók listája *