A Császári Japán Haditengerészet vezetése 1942 elején adott utasítást az addigi legnagyobb tengeralattjárók és bennük szállítható, róluk indítható repülőgépek kifejlesztésére és legyártására. A végső terv szerint egy tengeralattjáró vízkiszorítása 4738 tonna lett, és három repülőgép (Aichi M6A1 Seiran) hordozására tették alkalmassá. A víz alatti, cső alakú hangárok átmérőjét 3,5 m-ben szabták meg, ebben kellett elférni a repülőgépek- nek. További kikötés volt, hogy a gépeket indítás előtt ne darabokból kelljen összerakni, hanem készre szerelve tárolják őket, ezért le- és hátrahajtható részekkel rendelkezzenek. A kialakításnak és a gépenként 4 fős begyakorlott előkészítő személyzetnek köszönhe- tően a tengeralattjáró felszínre emelkedése után ideális esetben 4-5 perccel ez első bombázó már indítható volt a sűrített levegős katapultról.

A Sen-Toku osztály hajóinak aszimmetrikus hajótestének teljes hossza meghaladta a 120 métert, vízkiszorítása pedig a 5000 tonnát. A hajótest különleges formája nem csupán a közegellenállást csökkentette, hanem a felszíni stabilitásra is jótékony hatást gyakorolt. A kolosszus géptermébe négy darab dízelmotor került beépítésre, melyek 7700 LE telje- sítményt adtak le, a villanymotorok legnagyobb teljesítménye pedig elérte a 2400 lóerőt. Legénységük 144 főt számlált, így jóval népesebb személyzettel harcoltak, mint bármely más tengeralattjáró. Az osztály hajói képesek voltak akár száz méter mélyre merülni, és a beépített üzemanyagtartályok óriási tárolókapacitásának köszönhetően hatótávolságuk meghaladta a 69 ezer km-t, azaz képes volt újratankolás nélkül másfélszer megkerülni a Földet. A típust felszerelték Schnorkel-készülékkel is, amely lehetővé tette, hogy a felszín alatt haladva is használhassák a dízelmotorokat. Rendelkezett radarral és radardetektor- ral is, melyek megkönnyítették a lopakodást, és az ellenséges repülőgépek, hadihajók elől való rejtőzést.

A Sen Toku I-400 osztály eredetileg 5 hajóból állt volna, de végül csak az első három egység (I-400, I-401 és az I-402) épült meg. Az osztály csillagászati költségek árán épített, szupermodern technológiai megoldások sokaságát hordozó, páratlan csapásmérő erővel bíró tengeralattjárói túl későn álltak hadrendbe ahhoz, hogy bármi hatást gyakoroljanak a Csendes-óceánon folyó harcok menetére. Az átadott búvárnaszádok egyetlen hadmű- veletet sem hajtottak végre és egyetlen ellenséges hadihajót sem torpedóztak meg. Mindent összevetve a Császári Japán Hadiflotta leghaszontalanabb csodafegyvereinek bizonyultak. 

Technikai adatok

* Ismertebb tengeralattjárók listája *