A Dönitz személyes bábáskodása mellett kifejlesztett VIIC típus némileg módosított változata a VIIB típusnak. Alapvetően ugyanolyan az elrendezése és a teljesítménye. Öt torpedóvető-csővel rendelkezik (4 az orrban, egy a hajófarban), de épült olyan változat is, ahol csak két vetőcső volt az orrban (U-72, U-78, U-80, U-554 és U-555) és olyan is, mely- nek nem volt a farban vetőcsöve (U-203, U-331, U-351, U-401, U-431 és U-651).

A VIIC a német tengeralattjáró flotta legnagyobb számban gyártott hajója, 600-nál is több egységet bocsátottak vízre. Ennek a típusváltozatnak az első vízrebocsátott hajója 1940-ben az U-69 volt. Megjelenésekor a kor legjobb, legmodernebb tengeralattjárójának számított, amely a német tengeralattjáró-flotta gerincét képezte, gyakorlatilag a tengeri háború majd mindegyik frontján harcolt. Egyik legismertebb hajó ebből a típusból a szövetségesek fogságába esett U-570, és az U-96, melynek történetét feldolgozta a Das Boot c. film is. A típus említésre méltó változata volt az ú.n. U-flak légvédelmi hajók. A VIIC továbbfejlesztése a VIIC/41, aknarakó-hajó változata pedig a VIID típusjelet kapta.

Technikai adatok