1941. május 9-én a Fritz-Julius Lemp* parancsnoksága alatt hajózó, IXB típusú U–110 német tengeralattjáró megtámadta az OB–318-as brit konvojt, és elsüllyesztett két szállítóhajót. A konvoj egyik kísérője, a HMS AUBRETIA korvett észrevette, és mélyvízi-bombatámadást intézett ellene, a támadáshoz két romboló, a HMS BULLDOG és a HMS BROADWAY is csatlakozott.

Az U–110 megrongálódott, és kénytelen volt a vízfelszínre emelkedni. Ezt látva az HMS BULLDOG irányt váltott, hogy legázolja a tengeralattjárót, ezért Lemp kiadta a parancsot annak az elhagyására. A brit hajó kapitánya azonban felismerte a lehetőséget az U–110 megszerzésére, elkerülte az ütközést, és egy osztagot küldött a fedélzetére.

Lemp ekkor rájött, hogy a sorsára hagyott, sérült tengeralattjárója mégsem süllyed el, megpróbált visszaúszni a fedélzetre, hogy a kódkönyveket megsemmisítse — és máig vitatott körülmények között életét vesztette. (Megj.: A britek szerint eltűnt a vízben, a németek szerint viszont az U–110-et elfoglaló tengerészek lőtték le.)

A HMS Bulldog

A brit osztag egy vízhatlan ládába összegyűjtött mindent, ami használhatónak tűnt — elsősorban az Enigmát és a hozzá tartozó, érvényben lévő kódkönyvet is. A szigorúan titkos hadműveletben (Operation Primrose) az angolok harmincnégy hadifoglyot ej- tettek, tizenöten meghaltak.

Ezt követően vontatókötélre vették az U–110-et, és elindultak Nagy-Britannia felé. Másnapra azonban az Admiralitás rájött, hogy olyan „kincs” került a kezükbe, amiről a németek semmiképp nem szerezhetnek tudomást. Ezért utasítást adtak a tengeralattjáró elsüllyesztésére. A német legénység túlélőit Izlandra internálták.

*

Az Enigma készüléket, a kódkönyveit és a római számozással jelölt tárcsák közül a „VI” és „VII” jelűeket — melyeket csak a Kriegsmarine használt — a legnagyobb titokban szállí- tották Bletchley Parkba, az angol kódfejtők központjába. A kódkönyvekkel és a géppel a kezükben a britek a Dönitz és a tengeralattjárók közötti összes üzenetváltást el tudták olvasni. De ami még fontosabb, minderről a németek nem tudtak.

Julius Lemp és Karl Dönitz, 1940.

Dönitz az egyre növekvő veszteségek láttán eltűnődött, hogyan lehetséges, hogy a szövetségesek hajói és repülői a legváratlanabb pillanatokban és helyeken bukkannak fel. Vizsgálatot indított, és bár az angolok titkára nem derült fény, lecseréltette a beállí- tásokat tartalmazó könyveket. Eltelt némi idő, amíg a Bletchley Park kódfejtői leküzdötték az újabb akadályt — de az már egy másik történet.

*Fritz-Julius Lemp korábban — még az U–30 parancsnokaként — az ATHENIA elsüllyesztésével szerzett kétes hírnevet. 1939. szeptember 3-án este ő torpedózta meg a Donaldson társaság 13 581 tonnás óceánjáróját, amely másnap délelőtt el is süllyedt. Körülbelül 1300 utast és a személyzet tagjait kimentették a tengerből, ám 112-en meghaltak. És bár a németek azzal magyarázták az esetet, hogy Lemp az óceánjárót — tévesen — felfegyverzett kereskedelmi hajóként azonosította, valószínűbb, hogy a tengeralattjáró kapitánya úgy vélte, a német hadvezetés "áldását adta" az ilyen támadásokra. Dönitz, a tengeralattjáró flotta tengernagya nürnbergi perében tett írásos nyilatkozatában beismerte, hogy később a történtek eltussolására utasította Lempet.