Annak ellenére, hogy a kommunizmus elleni harc a nemzetiszocializmus alapelvei közé tartozik, mindkét diktátort — Hitlert és Sztálint — két éven keresztül köti a megnemtámadási szerződés. Hitler nem vállalja azt a kockázatot, hogy egyszerre két fronton harcoljon. Sztálin meg időt akar nyerni, hogy felkészüljön a háborúra.

A két „szövetséges" között a gyanakvás légköre uralkodik, sose bíztak egymásban, de fenn kell tartani a látszatot. Ezért a III. Birodalom nem nyújt támogatást Finnországnak a „téli háború” idején a szovjetekkel szemben. Mindkét fél igyekszik politikai, katonai és gazdasági hasznot húzni a Ribbentrop-Molotov paktumból.

A nagy csalódás 1941. június 22-én következik be. A villámgyors nyugati győzelmek meg- döbbentik Sztálint. Elhúzódó, hosszú háborúra számított, ami kimerítené az ellenfeleket, de Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, és Franciaországot is egy pillanat alatt legyőzték.

1940. július 1-én Sztálin fogadja Nagy-Britannia újonnan kinevezett nagykövetét Stafford Cripst, akit Churchill azzal bízott meg, hogy készítsen elő egy esetleges angol-szovjet kö- zeledést a III. Birodalom terjeszkedésével szemben. Ezt így fogalmazta meg: „Nem vagyok annyira ostoba, hogy higgyek a németeknek, amikor biztosítanak afelől, hogy nem törekednek hegemóniára. Azonban meg vagyok győződve, hogy nem sikerül Németországnak legyőzni Európát, ugyanis nem tengeri nagyhatalom".

Később Molotov a következőképp foglalta össze kétségeit a Központi Bizottságban: „Kétségkívül a konfliktusok új szakasza vár ránk — egyrészt Németország és Olaszország, másrészt az Egyesült Államok által támogatott Nagy-Britannia harca". Az események ilyen elemzése nem csökkenti Sztálin német-szovjet viszonnyal kapcsolatos aggályait, hiszen Hitler 1939. november 23-án, a magas rangú tisztek előtt tartott beszédében világosan megmondta: „Az egyezményeket addig kell tiszteletben tartani, amíg szükség van rájuk... csak akkor fordulhatunk a Szovjetunió ellen, amikor már Nyugaton szabad kezet kapunk... A jelen- legi helyzet nem tart egy-két évnél tovább".

Hitler ehhez hasonló kijelentései nem hagyhattak illúziót Sztálinban a „szövetségese" szándékai felől. A balti államok és Besszarábia gyors annektálása csak azt igazolja, hogy a Szovjetuniónak nem állt szándékában ölbetett kézzel várni a III. Birodalom támadását. Sztálinnak fontos volt, hogy mielőbb megerősítse politikai és katonai pozícióját a nyugat szemében, annál is inkább, mivel a két ország közötti minden — a skandináv országokra, illetve Kelet-Európára vonatkozó — ellentmondás nyílt konfliktusba torkollott.

Már 1940. augusztus 30-án a Magyarország és Románia közötti — Németország és Olaszország által végzett — területi felosztás Sztálin szerint ellentétes volt a Ribbentrop-Molotov paktummal. Emiatt Moszkva érvénytelenített a németekkel 1940. február 11-én megkötött néhány kereskedelmi ügyletet. Nem sokkal később 24 német hadosztályt irá- nyítottak át keletre. Emellett Hitler nyomására Finnország beleegyezett, hogy a német csapatok vonuljanakát  területén, valamint fegyvert szállítsanak az országon keresztül. Mindennek a betetőzését jelentette a háromhatalmi egyezmény aláírása 1940 szeptem- berében. Annak ellenére, hogy volt egy záradéka, miszerint az nem irányul a Szovjetunió ellen, Sztálin beleegyezése nélkül írták alá. Ily módon elvették a Szovjetuniótól a döntés jogát nemzetközi kérdésekben. Sztálinnál ezzel betelt a pohár.

Válaszul Ribbentrop meghívja Molotovot Berlinbe. 1940. november 12-én és 13-án brit bombázások közepette folynak a tárgyalások, ami a süketek párbeszédére emlékeztet. Nem szabad arról megfeledkezni, hogy Berlinben akkoriban kristályosodott ki a két politikai tábor. Az első minden ellenkezés nélkül elfogadta Hitler döntéseit és készült a Szovjetunió elleni támadásra. A másik, amelynek kezdeményezője Ribbentrop volt, afelé hajlott, hogy mielőbb és minden áron le kell győzni Nagy-Britanniát, és ezzel a lehető leghosszabb ideig fenntartani a Ribbentrop-Molotov paktum érvényességét.

Ezért a Molotovval folytatott berlini tárgyalások során a birodalom külügyminisztere nagy súlyt helyezett Nagy-Britannia legyőzésére, és azt javasolta, hogy az oroszok is vegyenek részt a Britannia feletti osztozkodásban. Molotov elvetette ezt, mint ahogy elvetette a há- romhatalmi egyezményhez való csatlakozás tervét is. Fő célja az volt, hogy a Szovjetunió szabad kezet kapjon Finnországra, Magyarországra, Romániára, Jugoszláviára és Török- országra vonatkozóan. Ribbentrop feleslegesen ismertette Nagy-Britannia szétesésének, valamint az Indiai-óceánon való orosz befolyásnak a vízióját. Végül a türelmét elvesztő Molotov ironikusan megkérdezte, hogy a RAF berepülései alatt mit csinálnak egy légvé- delmi pincében, amikor Nagy-Britannia állítólag már ereje végső határán van.

Ettől kezdve a birodalom háborúja a Szovjetunióval már csak idő kérdése volt.