Joszif Visszarionovics Dzsugasvili egy részeges cipész és egy istenfélő grúz asszony gyermeke; mindketten jobbágy családból származtak. Joszif a harmadik fiuk volt, de az első, aki életben maradt. Vörös hajú, hímlőhelyes, 10 éves korában csaknem meghalt egy balesetben, bal keze részben megbénult. Ekkoriban a helyi iskola jó tanulója volt, de apja a tanulást nem tartotta sokra, azt akarta, hogy a fiának szakmája legyen. Anyja papi pályáról álmodozott, ami bizonyos társadalmi felemelkedést jelentett volna.

1890-ben meghalt az apja. Joszif 1894-ben Tbiliszibe utazott, ahol megkezdte tanulmányait a papi sze- mináriumban, de 1899 májusának végén, közel az iskola befejezéséhez, forradalmi tevékenysége miatt kizárták.

A diktatúrák bűnei csak méreteikben térnek el egymástól. Azonban Sztálin áldozatainak számát még felbecsülni is nehéz. Azt, hogy a „forradalom eredményeinek megszilárdítása", a „kulákosítás", a mesterségesen előidézett ukrajnai éhínség, a vezér paranoiás „tisztogatásai", a kirakatperek, a megtorlások, egész népcsoportok Szibériába való deportálása, valamint Kelet- és Közép-Európa népeinek a „haladás" útjára terelése hány áldozatot követelt.

1941. június 22-én a német hadsereg a Barbarossa-terv alapján meglepetésszerűen megtámadta a Szovjetuniót. A váratlan támadás három irányban gőzerővel folyt, a szovjet repülőket már a repülőtereken, a földön megsemmisítették, a határ mentén állomásozó orosz csapatokat bekerítették, megsemmisítették vagy visszavonulásra kényszerítették. De mit tett ezenközben Sztálin? Egyes történeti művek azt állították, hogy Sztálin összeomlott, tehetetlensége folytán visszavonult, sőt egyesek tudni vélik, hogy több napon keresztül részegen, magatehetetlenül agonizált dácsájában.

Joszif Visszarionovics Sztálint sokan nagy formátumú politikusnak és nagy hadvezérnek, a hadműveleteket személyesen tervező stratégának látják, akinek vezetésével szétzúzták a hitleri Németországot. Pedig háborús sikerét és ezzel katonai hírnevét tehetséges parancsnokainak köszönhette. A tábornokai nélkül Sztálin önkényes, hirtelen jött döntései könnyen a Szovjetunió katasztrófájához vezethettek volna.

És most Messerschmitt Me-210 után jöjjön egészen röviden a másik, jóval ismertebb és sikeresebb „Messzer”, a Gusztáv. Merthogy a legnagyobb számban gyártott Bf-109 variáns története jelentős magyar vonatkozással is bír: a magyar Királyi Légierő ugyanis nemcsak repülte ezeket a típusokat (G-2, G-4, G-6, G-14), de a Magyar Waggon és Gépgyár Rt. a német-magyar repülőgép gyártási együttműködés keretében gyártotta is ezeket a változatokat.

A típus a Messerschmitt Me-210C magyar változata volt. A gép sárkányának gyártására a Weiss Manfréd Művek beruházásával Szigetszentmiklóson épült Dunai Repülőgép Gyárban került sor, míg a motorokat a Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyár Rt. csepeli üzemében gyártották licenc alapján.  A gépek végszerelése és berepülése a tököli repülőtéren történt, a sorozatgyártás pedig 1943-ban indult meg. 

Az ellentmondásos Re-2000 vadászgép olasz konstrukcióként közismert, amely licencszerződés által került a magyar légierő állományába — holott a típus megalkotásához a Seversky P-35 amerikai vadászgép adta az ötletet. Ha finoman akarunk fogalmazni...

A magyar királyi légierő háborús tevékenységének második szakasza a Szovjetunió elleni háború idejére esik, amikor egy olyan nagyhatalommal és annak fegyveres erejével került szembe, amellyel korábban nem is számolt. És ugyanekkor vált a leggyengébbé is.

A Fiat CR-42 „Falco” egy korszakot lezáró típus, amely elődjéhez, a CR-32-eshez hasonlóan meglepően jól repült. Szerkezeti felépítésében, kialakításának jellemzőiben egy közel három évtizedes fejlesztési korszak utolsó képviselői közé tartozik. A világháború első felében még számos légi harcban felbukkant, az Olasz Légierőn kívül rendszeresítette a svéd, a dél-afrikai, iraki, a magyar és a belga légierő is.

A Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter által 1940. augusztus 30-án kihirdetett II. bécsi döntés Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélte, ugyanakkor szavatolta a megmaradt román területek integritását. Ciano naplója szerint Manoilescu román külügyminiszter elájult a döntés kihirdetésekor.