A Myoko-osztály négy 10 ezer tonna feletti egységből állt (Myoko, Ashigara, Haguro Nachi). A korszak más japán cirkálóihoz hasonlóan az osztály hajóit is —  a lehető legmagasabb vég- sebesség megőrzése mellett —  maximális fegyverzettel látták el, így tömegük meghaladta a washingtoni flottaegyezményben meghatározott korlátokat.

A harcok során ütőképes hajóknak bizonyultak a Csendes-óceán térségében indított korai japán hadműveletek idején, noha a szövetséges hajók komoly károkat okoztak bennük.

A Hiraga Yuzuru és Fujimoto Kikuo páros tervezte hajók 2/3-os próbavízkiszorítása 11 850 tonna volt, hosszuk elérte a 203 métert, és 35,5 csomós (65,7 km/h) sebességre voltak képesek. Fő fegyverzetük tíz 20 cm-es haditengerészeti ágyúból állt, melyeket öt ikerto- ronyban helyeztek el. Mindezt nehéz torpedófegyverzet egészített ki; abban az időben ez volt a világ legnehezebb fegyverzete a cirkálóosztályok között. És ezek voltak az első cir- kálók, amelyeket a japán haditengerészet épített, és amelyek túllépték a Washingtoni Haditengerészeti Szerződés által meghatározott (10 000 tonna) korlátot.

Az osztály hajóinak vízkiszorítása végül lényegesen nagyobb (13 594 tonna) lett. A ha- jótest kialakítása hasonló volt az előző, Aoba-osztályú cirkálókéhoz, melyre a lehető legtöbb fegyverzetet zsúfoltak össze a Washingtoni Haditengerészeti Szerződés súly- korlátai miatt. Ez — mint annyi más, ekkoriban tervezett japán cirkálónál — hátrányosan befolyásolta az osztály tengerállóságát, stabilitását.

A meghajtást 12 Kampon-kazán biztosította, amelyek négy fogaskerekes gőzturbinát hajtottak, négy tengely pedig háromlapátos hajócsavart forgatott 130.000 LE teljesít- ménnyel. A tervezett hatótávolság 8000 tengeri mérföld volt; azonban a megnövekedett súly miatt ez 7000-re csökkent.

Nachi röviddel a próbajáratai után, 1928 novemberében.

Páncélvédelmük jobb volt, mint az Aoba-osztályé, a páncélzat súlyuk kb. 16 százalékát tette ki. A 102 mm-es (4 hüvelykes) oldalpáncél — amely a hajó hosszának 123 méterén húzódott —, és egy 35 mm-es páncélozott fedélzet védte a lőszerraktárat és a gépter- meket. A lövegtornyokat 76 mm-es páncélzat fedte; a híd azonban páncélozatlan volt.

A Yubariban úttörőnek számító újításokat követően a páncélövet a hajótest szerkeze- tének szerves részévé tették a súlycsökkentés érdekében. Egy torpedó elleni válaszfal, amely két 29 mm-es lemezből állt, összesen 58 mm vastagságban, a páncélöv aljától befelé ívelten nyúlt. A számítások szerint ez elegendő volt ahhoz, hogy ellenálljon 200 kg TNT robbanásának.

A Haguro 1936 áprilisában.

Eredeti felépítésében az osztályt tíz darab 20,0 cm-es (7,9 hüvelykes) haditengerészeti ágyúból álló fő üteggel szerelték fel, amelyek 5 ikertoronyban voltak beépítve, ami ak- koriban a világ legnehezebb fegyverzete volt a cirkálók között. A másodlagos fegyverzet kezdetben 12 cm/45-ös, kettős rendeltetésű ágyú volt, hat egyedi állásban.

A kis hatótávolságú légvédelmet két 7,7 mm-es géppuska biztosította. A torpedófegy- verzetük is szokatlanul nehéz volt a korabeli, más nemzetek cirkálóihoz képest, 12 torpedó volt a hajótest belsejében rögzített, egyetlen indítóállványon. Emellett egy repülőgép-katapulttal és két felderítő repülőgéppel is fel voltak szerelve.

Myoko a kurei haditengerészeti kikötőben, 1931.

A csendes-óceáni háború kitörése előtt az osztályt kétszer modernizálták. Az első moder- nizációs program — amelyet 1934 és 1936 között hajtottak végre —, volt a legátfogóbb. A fő fegyverzetet 20,3 cm-es (8 hüvelykes) változatra frissítették, a 120 mm-es ágyúkat pe- dig nyolc darab 12,7 cm/40-es, Type 89-es, kettőscélú ágyúra cserélték, két állványzaton. Az egyetlen katapultot pedig egy olyan repülőgép-fedélzet váltotta fel, amely három re- pülőgépet és két katapultot tudott befogadni.

A hajótestben lévő rögzített torpedócsöveket eltávolították, és két olyan négyes indító- állványt szereltek fel a repülőfedélzet alá, amelyek a Type 93-as Long Lance torpedókat hordoztak. A torpedók elleni védelmet erősítő kidudorodást, az úgynevezett „bulge”-t meghosszabbították a stabilitás növelése érdekében. A módosítások 680 tonnával növel- ték a vízkiszorítást, és 34 csomóra (63 km/h) csökkentették a sebességet. A légvédelmet nyolc darab 13 mm-es géppuskára növelték, két négyes állványzaton.

Myoko a második modernizáció utáni próbaüzemben.

Az 1939-es második modernizáció során további két négyszeres torpedóvető került beépítésre, és nyolc darab 25 mm-es Type 96 gépágyúval is megerősítették a könnyű légvédelmi fegyverzetet. A katapultjait továbbfejlesztették, hogy nehezebb hidroplánokat is kezelni tudjanak.

Az osztály a másodi világháború alatt további fejlesztéseket kapott, hogy megfeleljen a repülőgépek jelentette egyre növekvő fenyegetésnek, számos 25 mm-es Type 96 gép- ágyú, valamint légi és felszíni keresőradar formájában. A Myoko végül 52 darab 25 mm-es gépágyút kapott különféle egy-, két- és háromállású állványokban. A két hátsó négyes torpedótartót 1944-ben eltávolították, hogy helyet adjon az egyre növekvő számú légvédelmi fegyverzetnek.

*

A Myoko osztály hajóit 1924/25 között kezdték el építeni Yokosukában (Myoko), Kuréban (Nachi), Nagaszakiban (Haguro) és Kobeban (Ashigara). Vízrebocsátásukra 1927/28 között került sor, és alig egy év múlva már szolgálatba is álltak. A két világháború között számos békeidős járőrszolgálatot láttak el. 1937 folyamán az Ashigara bejárta Európát, majd mind a négy hajó konvojkísérő és háborús járőrszolgálatot látott el a második kínai-japán háború alatt, de egyik sem vett részt közvetlenül a harcban.

Az Ashigara látogatása Németországban, 1937 májusa.

A második világháború kezdetén az osztály hajói 1941 decemberében részt vettek a Fülöp-szigetek megszállásában, majd Kelet-Holland-India, Malájföld és a Fülöp-szigetek térségében végzett hadműveletekben. Ezek során az osztály hajóit gyakran érte amerikai bombázók támadása, de csak a Myoko-t rongálta meg egy 500 fontos bomba 1942. január 4-én. 1942. február 27. és március 1. között a jáva-tengeri csatában a Haguro és Nachi vezette azt a japán flottacsoportosítást, amely katasztrofális vereséget mért a két nehézcirkálóból, három könnyűcirkálóból és kilenc rombolóból álló amerikai–holland–ausztrál–brit tengeri haderőre. Ezt követően Nachi-t az északi vizekre, Attu- és a Kurill-szigetek körzetébe vezényelték, az osztály többi hajója pedig a csendes óceáni hadszíntér szinte valamennyi ütközetében részt vett.

Myoko Szingapúrban a világháború végén.

1944. október 24-én a Fülöp-szigetek visszafoglalásáért indított szövetséges hadművelet során a Myoko-t megtorpedózta egy amerikai repülőgép, Szingapúr felé vette az irányt, ahová 1944. november 2-án érkezett meg. Az ideiglenes javítások után Japán felé indult, de 1944. december 13-án ismét megtorpedózták. A súlyosan sérült hajót visszavontatták Szingapúrba, ahol 1945. szeptember 21-én megadta magát a brit Királyi Haditengerészet egységeinek. 1946. július 8-án elsüllyesztették a Malaka-szorosban.

Nachi amerikai repülőgépeinek támadása alatt, 1944. november 4-én.

Ami az osztály többi hajóját illeti, egyik sem élte meg a háború végét: a Nachi 1944. november 4-én egy amerikai légitámadás során süllyedt el a Manilai-öbölben; a Haguró- val egy brit romboló végzett 1945. május 16-án a Malaka-szorosban; az Ashigarát pedig a Bangka-szorosban süllyesztette el 1945. június 8-án a brit Trenchant tengeralattjáró.