A típus a Messerschmitt Me-210C magyar változata volt. A gép sárkányának gyártására a Weiss Manfréd Művek beruházásával Szigetszentmiklóson épült Dunai Repülőgép Gyárban került sor, míg a motorokat a Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyár Rt. csepeli üzemében gyártották licenc alapján.  A gépek végszerelése és berepülése a tököli repülőtéren történt, a sorozatgyártás pedig 1943-ban indult meg. 

Ezzel a Magyar Királyi Honvéd Légierő végre korszerű, több feladat ellátására alkalmas repülőgépekhez jutott.

*

A Messerschmitt Me-210 romboló (Zerstörer) és gyorsbombázó repülőgépet 1937-ben Waldemar Voight tervezte a Me-110 utódaként. A váltótípusnak szánt, kétmotoros gép prototípusa 1939. szeptember elején repült először, és Fritz Wendel, a német légierő berepülőpilótája szerint a He-177 után a Luftwaffe legnagyobb tévedése volt ez a típus. Nehezen repülhető, barátságtalan gépnek tartották, elsősorban gyenge motorja és a rövid törzs miatt. Ennek ellenére 1941-től sorozatban gyártották, de a kibocsátási szám alacsony maradt és a 325. gép átadása után 1943 júniusában a németországi gyártást leállították; ezután már csak Magyarországon gyártották 1944 őszéig. (Megj.: pedig olyan korszakalkotó megoldásokat is alkalmaztak rajta, mint a távirányítású védőgéppuskák a törzs két oldalán. 1944-től a teljes áttervezés eredményeként létrejött, jóval sikeresebb utolsó változatát már Me-410 jelzéssel állították hadrendbe.)

Messerschmitt Me-210 A-1 Franciaország felett 1942-ben.

A kétfőnyi legénységgel repülő, 7000 kilogramm szerkezeti tömegű Me-210 fegyverzete az orrban két darab 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyúból és kettő 7,92 mm-es MG 17 mereven beépített géppuskából, ill. törzs két oldalán mozgatható gondolákban egy-egy Rheinmetall Borsig MG 131 13 mm-es távirányított géppuskából állt. A bombatér az orrban, a pilótakabin alatt helyezkedett el; a legnagyobb bombaterhelés 1000 kg. A két Daimler-Benz DB-605B típusú 12 hengeres, vízhűtéses, benzinbefecskendezéses, egyen- ként 1475 LE-s soros motor 560 km/h maximális sebességre gyorsította a gépet, az elérhető csúcsmagasság 10 000 méter volt.

1941-ben a szövetségesek bombatámadásai miatt a németek úgy döntöttek, hogy repülőgépgyártásuk egy részét külföldre telepíti. Ennek eredményeként 1941. június 6-án kormányszerződést kötöttek Magyarországgal az úgynevezett Messerschmitt-program beindításáról, egyúttal eladták Magyarországnak a Me-210 licencét, valamint a DB-650A és B motorok gyártási jogát.

A Me-210 egyik 13 mm-es távirányítású védőgéppuskájs a törzs oldalán.

Ennek fejében minden Magyarországon gyártott három repülőgépből kettő a Luftwaffe, egy a magyar repülőerők állományába került. (Megj.: A Dunai Repülőgépgyár 632 gép gyártására kapott megrendelést, de az 1944. áprilisi bombázások miatt a termelést a Bf-109G vadászgépekre kívánták átállítani, ezért 1944. április 27-én a német fél a program 300. gépnél történő leállításáról döntött.)

A Me-210Ca-1 első példányának berepülésére 1942. december 21-én — amikorra a németek nem csekély erőfeszítések árán kijavították a típus hibáit — került sor. A gép törzsét 1 méterrel meghosszabbították, a hosszstabilitás ennek köszönhetően javult, de a fordulékonysága még mindig nem volt kielégítő. Több helyen páncéllemezeket is tervez- tek beépíteni, ez azonban jelentősen megnövelte volna a gép súlyát, tovább csökkenteve annak manőverező-képességét, így ezeket a páncéllapokat a későbbiekben elhagyták a magyar változatról. A gépekett a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémmü Rt. által gyártott DB 605B-1 motorokkal szerelték.

A Me-210 bombatere az orr alatt.

Több példánynál a Me-210Ca-1 alapfegyverzetét is megváltoztatták a magyar tervezők, így a törzsbe beépítettek egy 36M Bofors 40 mm-es gépágyút, valamint a szárnyak alá függesztettek egy-egy 152 mm-es űrméretű, hármas csoportba szervezett rakétaindító blokkot. Az így megerősített fegyverzetű gép 1200 m-es távolságból is jelentős tűzerőt képviselt. Mivel a Me-210Ca-t éjszakai vadász feladatok ellátására is alkalmassá kívánták tenni, ezért egy fedélzeti lokátor fejlesztése is folyamatban volt típusmegjelölés nélkül. A készülék nagyjából a német Lichtenstein SN-2 lokátornak a magyar megfelelője volt.

Az első két gépet 1943 júliusában állította hadrendbe — 1944. április 1-ig 270 Me-210Ca-1 készült a Dunai Repülőgépgyárban, ebből 160 került a magyar légierőhöz, 110 pedig a Luftwaffe állományába. A magyar gépek Z. 001-től Z. 160-ig terjedő gépszámokat kaptak. A nagy tűzerejű gépekből 16 darabot az 5/1. (Bagoly) éjszakai vadászszázad kapott meg, a többi a 102/1. (Tigris); a 102/2. (Sas) és a 102/3. (Villám) század állományában repült.

Magyar Me- 210Ca-1 gyorsbombázó kényszerleszállás után.

A Sas és a Tigris századok 1944 nyarán több eredményes támadást hajtottak végre a Szovjetunió területén található vasúti célpontok ellen, majd 1944 márciusától részt vettek a Magyarországot bombázó amerikai légikötelékek elleni harcokban is. 1944 novemberé- ben és decemberében a német Luftflotte-4 19 darab magyar építésű Me-210 Ca-1 gépet még átadott a 102. gyorsbombázó osztálynak a veszteségek pótlására. Így végül össze- sen 179 darab volt magyar használatban.

Ezek alacsonytámadó feladatkörben pusztították a Magyarországon harcoló szovjet és román csapatok utánpótlási útvonalait, akadályozva az ellenséges felvonulást a tordai és tiszántúli csatákban, majd a Budapest környéki és dunántúli harcokban. A még 1945 már- ciusában is aktívan harcoló alakulatot az ausztriai Pándorfalu repülőterére költöztették, ahol lőszer és üzemanyag hiányában a még használható gépeket a földön megsemmi- sítették, hogy azok ne kerüljenek szovjet kézbe.