A nagy francia hadihajók egyik legjellegzetesebb ismertetőjele volt a négyágyús lövegtorony. Bár a '20-as és '30-as években szinte valamennyi haditengerészet foglalkozott a négyágyús tornyok rendszeresítésének gondolatával, a franciákon kívül végül csak a britek alkalmazták azt, a KING GEORGE V-osztályú csatahajóikon.
Az osztály névadó hajója volt az első francia hadihajó, amelyet az 1922-es washingtoni szerződés után kezdtek építeni. A hajó az 1930-as évek elején a német Deutschland-osztályra adandó válaszként kialakított tervtanulmány-sorozat részbeni megvalósulását jelentette. Az 1937-ben vízre bocsátott 34.884 tonnás vízkiszorítású új hadihajó a DUNKERQUE nevet viselte, míg az osztály második, egyben utolsó hajóját STRASBOURG-nak nevezték el.
Az 1941 márciusában elfogadott Lend-lease törvény értelmében az Egyesült Államok — amely ekkor még nem vett részt közvetlenül a világháborúban — segítséget nyújthatott a hitleri Németország ellen küzdőknek. A törvény szerint az amerikai kormánynak jogában állt harci eszközöket kölcsönözni azoknak az államoknak, amelyek védelme szükségesnek bizonyult az Egyesült Államok biztonsága szempontjából.
A francia flotta elleni támadás célja és értelme azóta is vitatott. Az angol kormány jól tudta, hogy a francia-német fegyverszüneti megállapodás értelmében a hajókat leszerelik, tehát azok nem jelenthetnek közvetlen veszélyt számukra. Az akció katonai szempontból sem érte el a kívánt eredményt, hiszen csak az öreg BRETAGNE-t sikerült az angoloknak elsüllyeszteniük.
Franciaország 1940. június 22-én ugyan fegyverszünetet kötött Németországgal, de a francia flotta továbbra is komoly tényező maradt a háború további részében. A britek joggal tartottak attól, hogy ha a Vichy-kormány fennhatósága alá került hajók a németek oldalán folytatják a háborút, akkor elveszhet a létfontosságú tengeri fölényük.
A III. Birodalom elleni háború idején a legkomolyabb brit hírszerzési információs forrás az Ultra. Az Enigmával titkosított német üzenetek feltörésével szerzett információk annyira értékesek voltak, hogy különleges biztonsági, azaz maga a titkosszolgálati művelet is "Ultra" besorolást kapott. Amiről magát a műveletet is elnevezték. Történetét máig sem ismerjük teljes egészében.
A II. világháború legtitkosabb és leghíresebb titkosszolgálati műveletének, az Ultrának a történetet máig sem ismerjük teljes egészében. A hadművelet, amelyet a brit titkosszolgálat Ultra Secretnek kódolt, rászolgált elnevezésére. Ma már például tudjuk, a legnagyobb part- raszálló hadműveletnek (Normandia) sikerét is nagymértékben az "Ultra Secret" biztosította.
A magyar honvéd gyalogság a II. világháború során négy golyószóró/könnyűgéppuska típust alkalmazott a harcok folyamán. Korábban, az első világháború folyamán az osztrák–magyar hadsereg nem tudott az antant államaihoz hasonlóan golyószórót rendszeresíteni.
1941. május 9-én a Fritz-Julius Lemp* parancsnoksága alatt hajózó, IXB típusú U–110 német tengeralattjáró megtámadta az OB–318-as brit konvojt, és elsüllyesztett két szállítóhajót. A konvoj egyik kísérője, a HMS AUBRETIA korvett észrevette, és mélyvízi-bombatámadást intézett ellene, a támadáshoz két romboló, a HMS BULLDOG és a HMS BROADWAY is csatlakozott.
Sokáig a II. világháború egyik legtitkosabb fejezetéhez tartozott a német rejtjelgépek kódjának sikeres feltörése. A brit titkosszolgálat a Bletchley Parkban rendezte be rejtett főhadiszállását, ahol matematikusok és kódfejtők csaknem a háború eleje óta dolgoztak a német rejtjeles telex- és rádióüzenetek sikeres megfejtésén.
