A II. világháború kirobbanásától kezdve állandó — és sok ország hadseregének teljesen új — feladatot jelentett a harctereken addig elképzelhetetlen mennyiségben megjelenő páncélosok elleni harc. Az ennek részeként bevetett — első időben még kisebb, 20-40 mm űrméretű — páncéltörő lövegek mozgatása kialakulóban volt. A kezdetben fogatolt lövegeket rövidesen a gyorsabb személygépkocsik vagy teherautók vontatták.

A korlátozott terepjáró képességen túl valamennyi vontató egy-értelmű hátránya volt a lövegek lassú és nehézkes tüzelőállásba juttatása, valamint a személyzet védtelensége még a gyalogsági fegyverek ellen is. Olykor a páncéltörő ágyút — részben szükségmeg- oldásként — teherautókra telepítették, ami az esetenként rögtönzött páncélzat ellenére sem felelt meg az elvárásoknak. Az első ígéretes konstrukció a lövegek már korszerűtlen vagy leselejtezett harckocsiteknőre telepítése volt. Ezek a páncélosok biztosították elő- ször az elvárható tűzerőt, mozgékonyságot és a védettséget is. A vadászpáncélosok megjelenéséig ez a megoldás viszonylag elfogadható maradt.

PaK 40-es Franciaországban, 1943.

A háború előrehaladtával, különösen a szovjet T-34-es harckocsi megjelenésével, az addig használt kisebb kaliberű német páncéltörő ágyúk is elvesztették jelentőségüket. Az új, 75 mm-es PaK 39 L/48, a PaK 40 L/46 és a 88 mm-es PaK 43 L/71 lövegek nem csak át- ütőerejükben jelentettek óriási előrelépést, de tömegük is növekedett. Mozgatásuk, teljes harcértékük csak az újonnan kialakított vadászpáncélosokban érvényesülhetett. Ezek — kevés kivétellel — minden esetben egy már kiforrott, gyártásban lévő harckocsiteknőre épültek. A torony elhagyásával, azonos tömeg mellett erősebb páncélzat és az eredetinél nagyobb kaliberű löveg beszerelése vált lehetővé. A háború utolsó éveiben a német had- sereg védekező harcmódjából adódott, hogy hátországa több, jól páncélozott és tűzerős vadászpáncélost készített, mint harckocsit.

LT vz. 38 / Pz.Kpfw. 38(t)

A követelményekhez igazodó ipar gyorsasan reagált a megváltozott igényekre. Az ebben az időben létrehozott páncélvadászok még a háború után is iránymutató konstrukciónak számítottak. Ezeket a járműveket általában az alkalmazó csapatoktól függően nevezték el. A tüzérségnél alkalmazottak a rohamlöveg, a páncélosalakulatok használta példányok a vadászpáncélos megjelölést kapták. Az elnevezések további árnyaltságát jelzi, hogy a gyengébben páncélozott típusokat páncélvadásznak, az erősebb páncélvédettségűeket vadászpáncélosnak nevezték. Külön érdekesség, hogy egyazon Hetzer páncélost először vadászpáncélos, a háború végén pedig már páncélvadász elnevezéssel jelölték.

Berlin 1943. november végi bombázása során az addig rohamlövegeket gyártó Alkett cég olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy ezen páncélosok gyártásához másik helyszínt kellett keresni. A számításba jöhető gyárakat vizsgálva jó lehetőségeket kínált a csehor- szági CKD (Cseh-Morva Gépgyár). A gyár adottságai azonban csak a 25 tonnánál kisebb tömegű harckocsik gyártását tették lehetővé. Így az igények és a lehetőségek figyelem- bevételével merült fel egy könnyű, a csehszlovák tervezésű és eddig itt gyártott Pz. 38(t) német típusjelű könnyű harckocsi fő elemeinek felhasználásával készülő 13 tonnás, így viszonylag vékony páncélzatú, de nagy sebességre képes, mozgékony páncélvadász, a Jagdpanzer 38(t) gyártása.

Korai gyártású Jagdpanzer 38 orrfékkel.

Ez a döntés a CKD adottságainak legjobb kihasználását jelentette, és több csehországi gyár, így többek között a pilzeni és a Hradec Kralové-i Skoda művek együttműködésével már december közepén elkészültek egy ilyen páncélos konstrukciós rajzai. A terv szerint egy hátrasiklás nélküli löveg került volna beszerelésre, de minthogy ennek próbái még nem zárultak le, a már hosszabb ideje gyártott és bevált PaK 39 75 mm-es páncéltörő löveg került a tervbe. Csőszájféket azonban nem szereltek a beépített lövegekre, helyén vékonyabbra munkált és a menetes csővég teljes falvastagságát biztosító gyűrűt csavar- tak a lövegcsőre, mely végig egyik jellemzője maradt a Hetzereknek.

Jagdpanzer 38 gyártósor – 1944. június

A famodell 1944 januári szemléje után — mely már a későbbi Hetzer minden jellegze- tességét bemutatta — a gyár azonnal megrendelést kapott három példány márciusi szállítására. Az elvárt védettség elérése céljából valamennyi páncéllemez megfelelően döntött volt. A páncélteknő felső homloklemeze 60°-os dőlésszög mellett 60 mm, az alsó homloklemez 40°-os dőlésszög mellett ugyancsak 60 mm vastag volt. A 40°-ban döntött felső és az 50°-ban döntött alsó oldalpáncélzat 20 mm-es acélból készült.

A Hetzer fő fegyverzete az addig gyártott rohamlövegektől eltérően — ahol a löveg a páncélteknő fenéklemezén volt rögzítve —, itt egy kardánszerűen kialakított ágyazatban a páncélteknő homloklemezén volt felfüggesztve. A lövegnek a páncélos középvonalától eltolt beépítése oldalirányban két eltérő mértékű irányzást tett lehetővé (balra 5°, jobbra 10°-ot). A löveg aszimmetrikus beszerelése miatt a jobb oldali futómű terhelése 850 kg-mal meghaladta a bal oldalit. A páncéltest tetejére szerelt, belülről kezelhető, 7,92 mm-es MG 34 géppuska körkörös tüzelést tett lehetővé. Erőforrásaként a korábban itt gyártott Prága 38(t) harckocsi vízhűtéses benzinmotorjának módosított — erősebb — 160 LE-s változata szolgált.

Jagdpanzer 38 felülnézete, 360 fokban elforgatható 7,92 mm-es MG34 géppuskával.

A futómű meghajtó és láncfeszítő kereke a 38(t) Prága harckocsiétól alig tért el, az olda- lankénti 4 futókerék a korábbinál valamivel nagyobb átmérőjű. Az alapul szolgáló Pz. 38(t) harckocsi 1780 mm-es nyomtávja a teljesen új kialakítású páncélteknőnél 2123 mm-re nőtt. A szériagyártásra kész jármű tömege végül a tervezett 13 helyett 16 tonna lett, így a hajtáslánc és a rugózás a tervezettnél nagyobb terhelés alatt működött. Mindezen túl a nagyobb löveg miatt a páncélos „fejnehéz" volt. Ezek szükségessé tettek bizonyos módosításokat, minek során a terhelést elosztották és megerősítették a rugózást.

A háborús helyzet miatt a fejlesztés rendkívül sürgős volt. A prototípus megépítésétől a sorozatgyártásra kész példány kialakításáig mindössze 4 hónap telt el. A gyártás racio- nalizálása és a front visszajelzései alapján a gyártás teljes időszaka alatt természetesen több módosítást is végrehajtottak a páncéloson. A  változtatások érintették többek között a lövegblende alakját, a lőszerjavadalmazást, a fűtést, a hidegindítási készséget és a személyzet elhelyezkedését is.

Jagdpanzer 38 a Škoda Műveknél,

A gyártás során ismét felmerült az eredetileg tervezett hátrasiklás nélküli löveg beépíté- se. A rendelkezésre álló néhány ilyen ágyút be is szerelték 14 járműbe. Tulajdonképpen egy szokványos páncéltörő ágyút építettek be a páncéltestbe, de hátrasikló szerkezet nélkül. A hátrasiklás erejét itt maga a páncéltest vette fel. A harckocsi viszonylag kis tömegét figyelembe véve ez azonban minden lövés leadásakor komoly ütést jelentett a személyzetnek. Előnyként ígérkezett ezen lövegek egyszerűbb gyártása és alacsonyabb ára mellett a löveg középvonalhoz közelebbi beépíthetősége. A kísérletként megépített példányokon túl ilyen lövegekkel több Hetzert nem szereltek fel.

Jagdpanzer 38 Magyarországon, 1944 augusztusa.

A már prototípusként is sikeresnek ígérkező konstrukciót a lehető legnagyobb darab- számban igyekeztek gyártani. Ennek szellemében a termelés folyamatos gyorsításával 1945 márciusára már havi 1000 Hetzer kibocsátását tervezték. A valóságos darabszámok a következőképpen alakultak: Az 1944 áprilisában átadott 3 db után májusban 50, júni- usban 100 db készült el, azonban a műszakilag átvett páncélosokon számos kisebb, az alkalmazhatóságot lényegesen befolyásoló hiányosság volt. A kedvezőtlen jelenségek alapján a német fegyverzetügyi hivatal a tervszámokat csökkentette, hogy az átadott harckocsik valóban bevethetők legyenek.

A szövetségesek bombatámadásai miatt Csehországban is megosztották a termelést. A beszállítókra utalt Hradec Kralové-i Skoda gyárat 1944 októberének legvég-n súlyos bom- batámadás érte, ennek nyomán az ebben a hónapban gyártott 400-as darabszámot az 1944-es évben már nem tudták megismételni. 1945 januárjában a teljes gyártási időszak során a legtöbb, 434 Hetzert adtak át a német hadseregnek. Ekkor már a háború hatásai — áramszünetek, beszállítások kimaradása stb. — egyre komolyabban gátolták a terme- lést, amely így gyorsan csökkent.

Zsákmányolt Jagdpanzer 38-esek elöl- és hátulnézete.

Mindezek ellenére komoly teljesítményeként kell értékelni, hogy a háború utolsó két évében 3021 db Hetzer vadászpáncélost tudtak gyártani. Az alaptípuson túl mintegy 25 változat tervei készültek el, melyek közül többet, kisebb-nagyobb példányszámban gyár- tottak is. Ilyen volt a lángszórós változat, a Flammpanzer 38(t), ahol a löveg helyére egy szórócső volt beszerelve. A mindössze 14 mm átmérőjű csövet álcázásképpen lemezbo- rítással látták el, hogy távolabbról ne legyen felismerhető a páncélos más fegyverzete. Összesen 20 lángszórós Hetzer készült. További változat volt még a Bergepanzer 38(t) jelzésű csörlős, műszaki mentő páncélos, amely azonban csak 181 példányban készült.

A svájci hadsereg G13 harckocsivadásza.

A háború végén a Hetzer gyártása nem fejeződött be. A Skoda művek elsődlegesen a Csehszlovák Néphadsereg részére gyártott további 200 példányt egészen 1950-ig. Ezen túl azonban a háború menetét figyelemmel követő Svájc 1946/47-ben rendelt a páncé- losokból. A kisebb módosításokkal leszállított 158 darab vadászpáncélos G13 jelzéssel került a svájci hadseregbe. Ezek egy részénél 1952/53-ban az eredeti Skoda-motor helyett Saurer V8-as dízelmotort szereltek be. Az így módosított Hetzerek egészen az 1970-es évekig rendszerben álltak a svájci páncélos csapatoknál.

*

A megfelelő próbák és a személyzet kiképzése után a Hetzerek először 1944 augusztusában kerültek a harcoló csapatokhoz, a keleti frontra. Az eredeti tervek szerint minden német gyalogoshadosztály ezekkel a járművekkel jutott volna egy mozgékony páncélelhárító fegyverhez. Ezért a kiszállított példányok legnagyobb része páncélgránátos, vadász- és lovashadosztályokhoz került, akkor már azok főként védekező harcait támogatva. A háború előrehaladtával a nyugati fronton is megjelentek, részt vettek többek közt az ardenni offenzíva harcaiban. Az alacsony felépítményű, jó védettségű és mozgékonyságú jármű, amely a nagy teljesítményű 75 mm-es lövegével (a legnehezebb harckocsikat kivéve) bármely ellenséges páncélost ki tudott lőni, félelmetesen hatékony fegyver volt.

(Forrás: W. J. Spiebelger: Die Panzer Kampfwagen 35(t) und 38(t): W. J. Spiebelger: Leichte Jagdpanzer: O. Holub: Ceskoslovenské tanky a tankisté)