Franciaország 1940. június 22-én ugyan fegyverszünetet kötött Németországgal, de a francia flotta továbbra is komoly tényező maradt a háború további részében. A britek joggal tartottak attól, hogy ha a Vichy-kormány fennhatósága alá került hajók a németek oldalán folytatják a háborút, akkor elveszhet a létfontosságú tengeri fölényük.

Hogy ezt megelőzzék, a brit flotta váratlanul megjelent az algériai Mers el-Kebir kikötőjénél, ahol az addig szövetséges francia flotta jelentős része horgonyzott.

A francia-német fegyverszüneti megállapodás értelmében a francia hadihajókat vissza kellett rendelni a hazai kikötőkbe, ahol német és olasz felügyelet mellett leszerelték és lefegyverezték volna azokat. Az angolok erősen kétértelműnek tartották a német felü- gyeletről szóló pontot, és úgy vélték, a németek igazi szándéka, hogy a francia kikötőkbe visszarendelt hadihajókat megszerezzék maguknak.

A német flotta több magas rangú tisztje — és olasz részről Mussolini is — valóban szerette volna rátenni a kezét a francia flotta egy részére, Hitler azonban határozottan elutasította ezeket az igényeket. Jól tudta, hogy egy a flotta hajóinak átadására vonat- kozó követelés elfogadhatatlan lenne a franciák számára, és csak azt eredményezné, hogy a francia hadihajók, amelyek többsége az észak-afrikai támaszpontokon állomá- sozott, angol kikötőkbe menekülnének.

Mers-el-Kebir kikötője.

Hitler egyszerűen csak annyit akart, hogy a francia hadihajók ne kerüljenek a britek kezére. Az angol kormány azonban június 24-ei ülésén arra a megállapításra jutott, a fegyverszüneti feltételek betartásában nem lehet megbízni, és fennáll annak veszélye, hogy Németország vagy Olaszország megszerzi magának a francia hadihajókat. Ezt megakadályozandó, egy erős hajórajt indítottak útnak a legnagyobb francia kötelék támaszpontja, Oran melletti Mers el-Kebir felé, és a francia hadihajók további sorsára vonatkozólag négy javaslatot terjesztettek az ottani francia parancsnok, Marcel Bruno Gensoul altengernagy elé. Ezek a következőek voltak:

1. A flotta hajói angol kikötőkbe hajóznak, és a britekkel közösen harcolnak tovább a németek ellen.
2. Csökkentett legénységgel angol kikötőkbe hajóznak, ahonnan a legénységet haza- szállítják Franciaországba, a kikötőkben őrzött hajókat pedig az angolok a háború végén visszaszolgáltatják Franciaországnak.
3. Csökkentett legénységgel valamelyik karib-tengeri francia kikötőbe hajóznak, ahon- nan a legénységet hazaszállítják, a hajókat pedig leszerelik és azok a háború végéig amerikai felügyelet alatt maradnak.
4. A francia hajókat legénységük elsüllyeszti.

A Dunkerque és a Strasbourg - Mers-el-Kebir 1940.

Hogy mi történjen, ha a francia parancsnok mindegyik pontot elutasítja, arról az angol kabinet nem tudott dönteni. Winston Churchill miniszterelnök így a saját nevében és a saját felelősségére 1940. július 3-án utasítást adott, hogy ebben az esetben a francia hadihajókat — de legalábbis a DUNKERQUE-et és a STRASBOURG-ot — meg kell sem- misíteni. A hadművelet irányításával James Somerville altengernagyot bízták meg.

Somerville — aki egyébként ellenezte az akciót — június 30-án érkezett meg Gibraltárba, és átvette a nem sokkal korábban felállított Force H kötelék parancsnokságát, amelyet akkoriban a HOOD csatacirkáló, a VALIANT és RESOLUTION csatahajók, az ARK ROYAL repülőgép-hordozó, valamint két cirkáló és 11 romboló alkotott.

A HMS Ark Royal hordozó és Swordfish torpedóvető gépek.

A kötelék1940. július 2-án délben elhagyta Gibraltárt, és megindult Oran felé, ahová másnap, a reggeli órákban érkezett meg. Somerville a FOXHOUND romboló fedélzetén előreküldte tárgyalni Cedric Holland kapitányt, a korábbi párizsi tengerészeti attasét. Gensoul nem volt hajlandó fogadni Hollandot, csupán közvetítőkön keresztül vette fel vele a kapcsolatot. Az angolok feltételeit rádión továbbította a flotta főparancsnokának, Darlan tengernagynak, azonban a harmadik pontot, amely talán elfogadható lehetett volna Darlan számára, kihagyta az üzenetből. (Gensoul később ezt azzal indokolta, hogy semmilyen feltétel elfogadását nem tartotta a francia haditengerészet méltóságával összeegyeztethetőnek.

A franciák bizalmatlanságát és a britekkel szembeni ellenszenvét tovább növelte, hogy délben az angolok az ARK ROYAL repülőgépeiről aknákat telepítettek a kikötő bejárata elé. Nem sokkal három óra előtt Gensoul közölte, hajlandó személyesen is találkozni Holland kapitánnyal, így tehát Somerville tovább várt. Délután négy óra is elmúlt már, mire az angol megbízottnak sikerült bejutnia Gensoul irodájába.

A másfél órás tárgya- lások alatt Gensoul megpróbálta eloszlatni a britek aggályait. Tudatta az angolokkal, parancsa van rá, hogy süllyessze el hajóit, ha azokat a németek vagy az olaszok megpróbálnák birtokba venni, továbbá közölte azt is, a hajók nem térnek vissza Franciaországba, hanem helyben, Oranban szerelik le őket. A brit követeléseket pedig továbbra is kategorikusan elutasította.

Közben az angolok vették Darlan tengernagy utasítását, amelyben elrendelte, a közelben tartózkodó összes francia hadihajó induljon Oran felé. Mikor erről értesült, Churchill rádi- ón utasította Somerville-t, hogy zárja le az ügyet, mielőtt a franciák erősítés megérkezik. Somerville nem sokkal öt óra után jelezte a francia parancsnoknak, hogy tüzet fog nyitni, ha a franciák fél hatig nem fogadják el az angol követelések valamelyikét. Fél hat előtt öt perccel a tárgyalásokat félbeszakították, Holland kapitány pedig elhagyta a DUNKERQUE-et, és visszaindult a FOXHOUND-ra.

A Dunkerque (vagy a Strasbourg) csatahajó, tűz alatt.

1940. július 3-án, 17 óra 54 perckor az angol hadihajók, mintegy 16 km-es távolságból tüzet nyitottak a francia flotta egységeire. A 38 cm-es brit hajóágyúk alig tíz perc alatt tizenkét sortüzet adtak le, és összesen 144 lövedéket lőttek ki a francia hajókra. A har- madik sortűz 17.57-kor eltalálta a BRETAGNE csatahajót, amelynek felrobbant a hátsó lőszerraktára. A hajó nem sokkal később két újabb találatot kapott, felborult, és a le- génysége nagy részével együtt elsüllyedt.

A többi francia hajó ekkor már mozgásban volt. Elsőként a STRASBOURG indult meg a kikötő bejárata felé. A PROVANCE megpróbálta követni, azonban találatot kapott a tatján. A súlyosan sérült csatahajót kapitánya végül kénytelen volt partra futtatni. A kikötőben állomásozó hat romboló szintén felhúzta a horgonyt, és követte a STRASBOURG-ot. A bejáratnál azonban a MOGADOR, a rombolókötelék zászlóshajója találatot kapott, és fel- robbantak a hajón tárolt vízibombák. A hajó egész tatrésze leszakadt, a mozgásképtelen roncsot később partra kellett vontatni. A többi öt rombolónak és a STRASBOURG-nak azonban sikerült sértetlenül elhagynia a kikötőt.

Mogador romboló súlyos károkat szenvedett.

A DUNKERQUE 6 órakor nyitott tüzet az angol hajókra, ugyanekkor felvonta a horgonyt és szintén megindult a kikötő bejárata felé. Ekkor érte az első találat a csatahajót, amely a jobb oldalon csapódott a II. lövegtorony tetőlemezébe. A gránát robbanás nélkül le- pattant, ám a páncéllemez belső oldaláról leváló izzó törmelékek lángra lobbantották a toronyban betöltésre előkészített tölteteket. A repeszek, és a találat következtében kitörő tűz a jobb oldali két löveg kezelőszemélyzetét megölte, azonban a bal oldali ágyúk nem sérültek meg, és folytatni tudták a tüzelést.

Pár perccel később, amikor a DUNKERQUE éppen elhagyta a mólót, csaknem egyszerre három, a HOOD-ról érkező 38 cm-es lövedék is eltalálta a hajót. Az első lövedék a hangár mellett csapódott be, de nem robbant fel és csak kisebb károkat okozott. A második grá- nát a hajó közepén, a jobb oldali 130 mm-es lövegtorony alatt csapódott be. A 38 cm-es gránát átütötte a páncélöv 225 mm vastag lemezét, majd keresztülment a 130 mm-es lövegtorony alatti lőszerkezelő helyiségen, tönkretéve a torony forgató-szerkezetét, és lőszerliftjeit. A betöltésre váró gránátok közül is felrobbant néhány, nagy tüzet okozva, és sok embert megölve a torony kezelőszemélyzetéből. Végül az elülső gépház felett, a hajó kórházának a raktárában robbant fel, minek következtében a szellőzőcsöveken keresztül tűz és füst árasztotta el az első turbinatermet, ahonnan csupán a személyzet harmadának sikerült kimenekülnie.

A turbinákkal együtt üzemképtelenné vált az itt elhelyezett négy generátor, és súlyosan sérült a hajó villamos hálózata is, ezért egy időre mindkét lövegtorony és a kormányszer- kezet is üzemképtelenné vált. A harmadik angol lövedék szintén a hajó közepét találta el: a gránát nem sokkal a vízvonal felett csapódott be, átütötte a páncélövet, majd a máso- dik páncélfedélzet szélét, és a torpedóvédő válaszfalat is. A darabokra tört lövedék végül a második kazánház jobb oldali kazánjába csapódott. Nem robbant fel, de a becsapódás ereje szétzúzta a kazán fő gőzvezetékét, és a füstcsöveket. A kiáramló gőz és füstgáz a kazánház személyzetének nagy részét megölte.

A találatok miatt a DUNKERQUE-en csupán a két belső csavart meghajtó turbinák, és az első kazánház maradt üzemképes. Ilyen körülmények között nem volt sok értelme meg- kísérelni a kikötő elhagyását, így Gensoul hat óra után tíz perccel utasította a csatahajó parancsnokát, vessen horgonyt a parti erődök közelében. Az angolok 6 óra után 4 perccel beszüntették a tüzelést, ugyanis a sűrű füst miatt már nem látták a célpontokat. A francia hajók és a parti erődök tüzelése is egyre pontosabbá vált, emiatt aggódva Somerville vé- gül füstfüggönyt vonatott fel, és északnyugatra fordulva távolodni kezdett a kikötőtől. Az angolok ezzel szabad utat nyitottak a STRASBOURG-nak és kísérő rombolóinak, amelyek a kikötőt elhagyva a part mentén keletnek fordultak, és az angol kötelék hajóit kikerülve kijutottak a nyílt tengerre.

(Folyt.köv.)