Bár az előző posztban már részletesen szó volt Vjacseszlav Molotov berlini útjától, de annyira szép a történet, hogy vétek lenne kihagyni. Molotov 1940 őszén, Sztálin teljes bizalmát élvező munkatársaként (Lásd.: Molotov-Ribbentrop paktum, meg annak titkos záradéka 1939-ben) Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter meghívására utazott Berlinbe, hogy tárgyal- janak a Szovjetunió esetleges csatlakozásáról a Háromhatalmi egyezményhez.

Molotov 1940. november 12-én érkezett a német fővárosba, ahol Ribbentroppal és Hitler- rel folyatott megbeszélést. Azonban másfél napos, több fordulós vita után sem sikerült összeegyeztetni egymással az igencsak ellentétes álláspontokat.

Az utolsó beszélgetésen Ribbentrop egy vacsora után — amelyre 13-án hívták meg a szovjet nagykövetségre — mindent megtett, hogy az utolsó pillanatban meggyőzze Molotovot a csatlakozás hasznosságáról. Mivel Berlinben aznap este légiriadó volt, a beszélgetés végül a wilhelmstrasse-i óvóhelyen zajlott. Amikor Ribbentrop elkezdte fejtegetni, hogy Anglia már elveszítette a háborút, Molotov állítólag közbevágott és megkérdezte: „Jó, de akkor miért ülünk itt az óvóhelyen, és kik bombázzák Berlint?”

*

Molotov november 14-én délben, pontosan két nappal az érkezése után hagyta el Berlint. Moszkvába visszatérve beszámolt a német javaslatokról Sztálinnak. A Moszkvából többször sürgetett német hivatalos ajánlat azonban elmaradt. Ennek ellenére Németország és a Szovjetunió 1941. január 10-én új gazdasági szerződést kötött, amely egészen a Szovjetunió elleni támadás napjáig számottevő előnyt biztosított a német hadigazdaságnak.