Ullrich Friedrich Willy Joachim von Ribbentrop 1893. április 30-én született az alsó-rajnavidéki Weselben egy középosztálybeli család középső gyermekeként. Apja hivatásos katona volt. Édesanyja 1902-ben be- következett halála után az elzászi Metzbe költöztek, ahol megtanult franciául. Apja 1908-ban otthagyta a katonaságot és a svájci Arosában telepedtek le.

1910-ben egyik testvérével Kanadába ment, ahol német borokkal kereskedtek. Az első világháború kitörésekor az Egyesült Államokon keresztül tért haza, hogy a hadseregben harcolhasson. A keleti fronton a lovasságnál szolgált, bátorságáért Vaske- reszttel tüntették ki és főhadnaggyá léptették elő, majd sebesülése után az isztambuli katonai misz- szióra helyezték át.

Az összeomlás után Németországban ismét italokkal kereskedett, és 1920-ban elvette a gazdag pezsgőgyáros Otto Henkell lányát. A családi üzletbe ugyan nem került be, de ki- váló kapcsolatokat épített ki, és néhány év múlva saját céget alapított. Villájában egymást érték a fogadások, a legbefolyásosabb berlini személyiségek részvételével. Az arisztokrá- ciát csodáló Ribbentrop 1925-ben rábeszélte egyik nemességgel rendelkező nagynénjét, hogy adoptálja, így neve elé biggyeszthette a "von" előtagot.

A rövid ideig a kancellári posztot betöltő von Papen révén ismerkedett meg 1932-ben Hitlerrel. Hatására belépett a náci pártba, és rögtön SS-ezredesi rangot kapott, amivel magára haragította a „régi gárdát" — Göring például csak „a kis pezsgőkereskedőként" emlegette. Hitler 1933. január 30-i hatalomra kerülése után kormányzati tisztséget nem kapott, de a Führer külpolitikai tanácsadója lett. Komoly sikerként könyvelhette el a né- met–angol tengerészeti egyezmény előkészítését, amely lehetővé tette a német flotta újjászervezését, egyben a versailles-i békediktátum első legális megtörését jelenti. Ekkor hozta tető alá Japánnal az Antikomintern paktumot is.

1936–1938 folyamán londoni német követ, majd Neurath bukása után 1938 februárjában Hitler külügyminiszternek nevezi ki. Új pozíciójában oroszlánrésze volt a müncheni egyez- mény létrejöttében, 1939. május 22-én ő írta alá Olaszországgal az ú.n. Acélpaktumot, amely háború esetére a két ország katonai szövetségét rögzítette. Fontos szerepe volt az első és második bécsi döntésekben is.

Legnagyobb diplomáciai sikere az 1939. augusztus 23-án Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztossal Moszkvában aláírt német-szovjet megnemtámadási szerződés tető alá hozatala volt. Az egész világot megdöbbentő, titokban kidolgozott Molotov-Ribbentrop paktumnak titkos záradéka is volt, amelynek sokáig még a létét is tagadták. A két nagy- hatalom ebben érdekszférákra osztotta fel Kelet-Európát, a II. világháború bő egy héttel későbbi kitörése után a területi osztozkodás pontosan e forgatókönyv alapján zajlott le.

A háború alatt megpróbálta rávenni országa szövetségeseit a szorosabb együttműkö- désre, de politikai befolyása gyorsan csökkent, minisztériuma jelentéktelenné vált. 1940. szeptember 27-én még aláírta Olaszországgal és Japánnal a háromhatalmi egyezményt, amely kölcsönös segítségnyújtást írt elő az Egyesült Államokkal szemben, de ezt követő- en a Führer számára a diplomácia már nem számított fontosnak. A kegyelemdöfést az adta meg számára, hogy a Hitler elleni 1944-es merényletbe a külügyminisztérium több vezető tisztségviselője is belekeveredett, kegyvesztetté vált.

Hamburgban tartóztatták le a Harmadik Birodalom összeomlása után, és a nürnbergi perben a vádlottak padjára került. A per során tagadta, hogy tudott volna a zsidóság végső megsemmisítéséről, a koncentrációs táborokról, azt állította, a háború elkerülé- séért, a britekkel és franciákkal való együttműködésért dolgozott. Védekezésének nem adtak hitelt, béke és emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények vádjában bűnösnek találták és kötél általi halálra ítélték. Kilenc társával együtt 1946. október 16-án végezték ki.