A magyar honvédség 1936-ban rendszeresítette a svájci solothurni fegyvergyár S–18 mintajelzésű, 20 mm-es űrméretű páncéltörő puskáját. Ez a Danuvia Rt. által licenszben gyártott fegyver a magyar katonai szakirodalomban 1936 M 20 mm-es Solothurn nehéz- puskaként ismert. A rövid csőhátrasiklásos, egyes lövések leadására alkalmas öntöltő fegyver 500 méter távolságon, 20 mm páncélt ütött át.

A 0,175 kg tömegű páncéltörő lövedék 762 m/s sebességgel hagyta el a 900 mm hosszú csövet, amelyet csőszájfékkel szereltek fel. Az öt lőszert tartalmazó tár a fegyver bal ol- dalán, vízszintesen helyezkedett el. Repeszromboló lőszerrel hatékonyan alkalmazták az ellenség megerősített ellenállási fészkei ellen 2000 méter távolságig. A fegyvert szállítás- nál két részre – a 10 kg tömegű csőre és a 35 kg tömegű puskaegységre – bontották. Villaállvánnyal és íves irányzékkal szerelték. Gyártását 1943-tól beszüntették, de egészen a háború végéig rendszerben maradt. A könnyű, szétszerelhető fegyver fontos eszköze volt az ejtőernyőscsapatoknak, de ezt a nehézpuskát építették be a Toldi I. harckocsi és a Csaba páncélgépkocsi tornyába is. 

TECHNIKAI ADATOK

• Űrméret: 20 mm
• Méretek: csőhossz 900 mm; teljes hossz 1640 mm
• Tömeg: 44,52 kg
• Tűzgyorsaság: 10 lövés/perc
• Lövedék torkolati sebessége: 762 m/sec
• Hatásos lőtáv: 400 m
• Tár befogadóképessége: 5 töltényes tár