A 4 kerekű, összkerék-meghajtású felderítő harcjárművet a csepeli Weiss Manfréd Művek fejlesztette ki Straussler Miklós tervei alapján, a Haditechnikai Intézet közreműködésével. A ferde síkú páncéltestét 9 mm-es páncéllemezekből, szegecselt kivitelben készítették. A szintén ferde síkú lemezekből kialakított forgótoronyban egy 20 mm-es nehézpuska, egy 8 mm-es géppuska kapott helyet; ill. a lenyitható hátlapon egy 8 mm-es 31M golyószóró.

Az eredményes csapatpróbák után a jármű 39M Csaba felderítő páncélgépkocsi néven került be a Magyar Honvédség hadrendjébe. Ekkor a felderítő alakulatok járműigényének kielégítésére 61 darabot rendeltek, majd 1940-ben újabb 32-t a gyorscsapatok felderítő alakulatai számára. Az utóbbiak közül 12 parancsnoki kivitelben, kisebb, nehézpuska nél- küli toronnyal és teleszkóposan emelhető rácsantennával készült. 1941-ben a gyárba 70 újabb darabra érkezett megrendelés, de ezek átadását a gyártásban fellépő nehézségek megakadályozták. (A jármű érdekessége, hogy mind a négy kereke kormányozható volt. Az első és hátsó részen elhelyezett kormánykerekek, valamint az előre/hátra öt sebességi fokozattal rendelkező sebességváltó lehetővé tette a minkét irányba történő vezetést.)

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hosszúság 4,52 m; szélesség 2,14 m; magasság 2,65 m
• Súly: 5950 kg
• Személyzet: 4 fő
• Fegyverzet: egy 20 mm-es 36M nehézpuska; egy 8 mm-es 34/37M géppuska és egy 8 mm-es 31M golyószóró (a rádiós változatban csak egy 8 mm-es 34/37M géppuska)
• Páncélzat: 9-13 mm
• Hatótáv: 150 km (úton)
• Motor: egy 90 LE-s 8 hengeres Ford-motor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 65 km/h