A Reichswehr 1932-ben egy könnyű kiképző-felderítő páncélautó kifejlesztésére és gyártására írt ki pályázatot. A megrendelést a Daimler-Benz AG nyerte el, amely az Adlerwerke autógyár összkerékmeghajtású (4x4) túraautóját látta el 8 milliméteres páncélzattal, hogy megfeleljen a hadsereg követelményeinek. 

A járművet előbb egy 7,92 mm-es MG 13, később MG 34 típusú géppuskával fegyverezték fel, a gyártását még ugyanabban az évben megkezdték. A Kfz. 13-as jelzéssel Maschinen- gewehr-Kraftwagen névvel illetett páncélautóból 1934-ig, a gyártás befejeztéig 147 épült a Daimler-Benz gyáraiban. Ekkor már elegendő Pz.Kpfw. I-es harckocsi állt rendelkezésre ahhoz, hogy felváltsák az ideiglenes megoldásnak szánt páncélozott Adler-autókat. A Kfz. 13-asok ezt követően kerültek a felderítő illetve a lovassági alakulatokhoz. Létezett egy rádióval felszerelt, összekötő változata is Kfz. 14 jelzéssel és Funkkraftwagen néven, de ebből csak 40 darab készült.

Az Adler-páncélautók részt vettek az 1939-es lengyelországi, valamint az 1940-es nyugati hadműveletekben. A harctéren azonban mind fegyverzete, mind páncélzata, mind terep- járó képessége elégtelenek bizonyult. Mivel a jármű felülről nyitott volt, bárki könnyedén kézigránátot hajíthatott a gépkocsi személyzetére. A katonák csak "Badewanne"-nak, azaz "fürdőkádnak" nevezték gúnyosan.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: hosszúság 4,25 m; szélesség 1,68 m; magasság 1,46 m
• Súly: 2100 kg
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: egy 7,92 mm-es MG 13, később MG 34 géppuska
• Páncélzat: 8 mm
• Hatótáv: 380 km (úton)
• Motor: egy 60 LE-es Reihen-Sechszylinder-Adler-Motor Standard 6 hat hengeres benzinmotor
• Teljesítmény: max. sebessége úton 70 km/h