A Bf-110 kétmotoros vadászgép 1936. május 12-én repült először. A Luftwaffe 1939 elején kapta meg az első példányokat, és ezzel megkezdődött a hadrendbe állítás. Lengyelor- szágban közel-légitámogató feladatkörben oltalmazta az előretörő német csapatokat. De a nyugati fronton már kevésbé volt eredményes, olyannyira komoly volt a helyzet, hogy az Angliai csatában már nem is nagyon erőltették bevetését.

Bár erős fegyverzettel rendelkezett, alacsony sebessége és nagy mérete sebezhetővé tette az ellenséges vadászokkal szemben. Rengeteg alváltozata létezett, 1943-tól jelent meg az utolsó, a G széria, amelyek közül a G-2-es nehézvadász-romboló (bombázók ellen alkalmazott), míg a G-4 éjjeli-vadász volt. 1944-re a Luftwaffe éjjeli-vadász egységeinek több mint fele a Bf-110-es valamely változatával repült. A magyar légierő 1943-44-ben jutott kisszámú Bf-110 G-hez, melyeket nehézvadász és romboló, valamint éjjeli-vadász feladatok végrehajtására alkalmaztak. A típusból összesen 6052 darab készült, gyártást 1945 márciusában fejezték be.

TECHNIKAI ADATOK (Bf-110 F2)

• Méretek: hossz 12,10 m; magasság 4,13 m; fesztáv 16,20 m
• Szerkezeti tömeg: 5600 kg
• Felszálló tömeg: 7200 kg
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: két 20 mm-es mereven beépített gépágyú, négy 7,92 mm géppuska az orrban és egy 7,92 mm-es forgatható géppuska a pilótafülke hátsó részében
• Motor: két 1350 LE-s Daimler-Benz DB-601F típusú 12 hengeres, fordított hengerelrendezésű V-motor
• Hatótáv: 1200 km
• Teljesítmény: max. sebessége 565 km/h; csúcsmagasság 10 500 m