„Jóllehet éveken át vödörszám öntöttük egymás fejére a szart, most minden okunk megvan rá, hogy felhagyjunk a viszálykodással” – közölte Sztálin 1939 őszén a Moszkvába hívott német külügyminiszterrel. Ribbentrop visszaemlékezése szerint a szovjet diktátor tósztot is mondott, és nem győzte Hitlert dicsérni. Persze nem véletlenül: éppen Európa keleti és középső térségét osztotta fel egymás között a két birodalom.

Bár itt nem szoktunk aktuálpolitikával foglalkozni, de most azért ejtsünk ismét pár szót a Molotov-Ribbentrop paktumról meg annak titkos záradékáról. Merthogy a napokban az orosz elnök több helyen is hosszan beszélt a II. világháború kitöréséért való történelmi felelősségről, és kétségbe vonta a megkötött szovjet-német megállapodás jelentőségét a háború kirobbantásában – és ehelyett Lengyelország felelősségét firtatta.

Akkor most újra szépen lassan, szótagolva: az 1939. augusztus 23-án Ribbentrop külügy- miniszter és Molotov külügyi népbiztos által megkötött német-szovjet megnemtámadási szerződés titkos záradékában (ennek meglétét Moszkvában évtizedeken át tagadták*) jelölték ki a német és a szovjet érdekszféra határát, és állapodtak meg Európa keleti térségeinek felosztásáról. Ennek értelmében a felek nem csak Lengyelország, hanem a balti államok sorsát is meghatározták. Aláírása szabad utat adott a pár nappal később kitörő világháborúnak, melynek első éveiben a szovjetek gyakorlatilag a nácik szövet- ségesei voltak; a gazdaság nyersanyagokkal való ellátását is ők biztosították a nyugati fronton harcoló németeknek. Ennyit a most felvetett lengyel felelősségről.

Miközben a szovjet Vörös Hadsereg – a titkos záradéknak megfelelően – betört Lengyelország keleti felébe, a szovjet kormány többször is emlékeztette Németországot, hogy a Vörös Hadsereg ugyanolyan részt vállalt a „lengyel akcióban”, mint a Wehrmacht. Erről Molotov így beszélt a Legfelsőbb Tanács 1939. október 31-i ülésén: „De kiderült, hogy elég egy gyors csapás Lengyelországra a német hadsereg, majd pedig a Vörös Hadsereg részéről, hogy a versailles-i szerződés e fattyújának híre-hamva se maradjon.”

A titkos záradék

• a balti államok (Finnország, Észtország, Lettország, Litvánia) területén a majdani szovjet-német határt Litvánia északi határa alkotja majd, elismerve Litvániának a vilnai területhez fűződő érdekét;
• a lengyel államhoz tartozó területeken Németország és a Szovjetunió érdekszféráját hozzávetőleg a Narev (Nyeman), a Visztula és a Szan folyók vonala határolja el;
• egy független a lengyel állam további fenntartásának kérdését a további politikai fejlemények során fogják a felek tisztázni, barátságos megegyezés útján;
• Délkelet-Európa vonatkozásában szovjet részről hangsúlyozzák érdeküket Besszarábiát illetően. Német részről hangsúlyozzák a teljes politikai érdektelenséget ezeken a területeken.

Csak emlékeztetőül: azzal, hogy a megállapodással keleten bebiztosította magát, Hitler szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot. Ehhez később Sztálin is csatlakozott, a Vörös Hadsereg szeptember 17-én lépte át a lengyel határt, majd a hónap végére az ország közepén találkozott a Wehrmachttal, mellyel még közös győzelmi parádét is tartott. Ezt követően szeptember 28-án Ribbentrop a megismételt moszkvai látogatása során újabb barátsági szerződést kötött Németország és a Szovjetunió.

Ez egyfelől garantálta, hogy nem jöhet létre semmiféle lengyel állam, másrészt módosí- totta az érdekszférák határait: Hitler beleegyezett, hogy a szovjeteké legyen Litvánia (a német kisebbség lakta marijampolei területért a Szovjetunió külön 7,5 millió aranydollárt fizetett Németországnak, a német lakosságot pedig a birodalomba telepítették át), cserébe a németek nagyobb részt kaptak Lengyelországból. Így övék lett Varsó is, az új határt pedig a Visztula helyett a Bug mellett – nagyjából a Curzon-vonalon – húzták meg. Az év végén aztán Sztálin háborút kezdeményezett Finnország ellen, 1940-ben pedig megszállta a balti államokat és Besszarábiát.

A Hitler és Sztálin közötti alku megítélése 80 év elteltével sem egységes a történészek között: miközben a lengyeleknél és a baltiaknál ez a nap a nagyhatalmi felosztásuk kezdetét jelenti, Európában pedig a diktatúrák áldozatainak emléknapja, Putyin a korábbiaknál is erősebben tagadja az orosz felelősséget. „A Szovjetunió megnemtámadási szerződést kötött Németországgal. Az emberek azt mondták: Á, ez rossz. De mi a baj azzal, ha a szovjetek nem akartak háborúzni?” – kérdezte már 2014-ben.

*A háború után Moszkva tagadta a titkos záradék létezését és megtiltotta a tudományos kutatást ezen a területen. 1946 áprilisában Molotov parancsára eltüntették a paktum szovjet levéltárban fellelhető példányát. A szerződés egy példánya azonban fennmaradt: Ribbentrop rendelete értelmében a paktumot mikrofilmre másolták, amelyből egy teker- cset 1945 februárjában Mülhausenben a német külügyminisztérium egyik munkatársa elásott. Ezt az amerikai csapatok a németek útmutatása alapján megtalálták, majd 1948-ban Londonban publikálták. 1989. május 23-án Varsóban egy lengyel-szovjet történész bizottság megerősítette a titkos záradék létét. 1990 februárjában a titkos záradék orosz nyelvű gépelt másolatáról mutattak be fénymásolatot Moszkvában, majd 1992 októbe- rében az orosz nyelvű eredetit is megtalálták az SZKP archívumában. (Wikipédia)