A II. világháború folyamán három ún. "kacsa-elrendezésű" gépet fejlesztettek ki: az olasz SS-4-et, a japán Kyushu J7W1 Shinden-t és az amerikai Curtiss XP-55 Ascender-t. Ez utóbbi egyike a háború legszokatlanabb vadászgép konstrukcióinak, 1939-ben látta meg a nap- világot Curtiss műhelyében.

Az amerikai légierő elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ilyen elrendezésű repülőgép jó eredményeket tud produkálni, ennek ellenére az első próbák jó eredményt hoztak, így Curtiss három prototípus megépítésére kapott megbízást. Többszöri átépítések után végül megbízhatóan működött a gép, attól eltekintve, hogy felépítése miatt túl érzéke- nyen reagált a kormánymozdulatokra. Mindezek ellenére az amerikai légierő szakértői kételkedtek alkalmazhatóságában, és a további fejlesztéseket leállították. Az egyik pro- totípus napjainkban a Smithsonian-Institute-Múzeumban található.

TECHNIKAI ADATOK

• Méretek: fesztáv 12,4 m; hossz 9,0 m; magasság 3,0 m
• Súly: 2882 kg (üresen); 3497 kg (harckészen)
• Személyzet: 1 fő
• Fegyverzet: négy 12,7mm-es (.50cal) géppuska
• Motor: egy 1275 LE-s Allison V-1710-95 12 hengeres, vízhűtéses motor
• Hatótávolság: ? km
• Teljesítmény: max. sebessége 628 km/h; csúcsmagasság 10 500m