Franciaország eleste után Hitler arra számított, hogy Nagy-Britannia gyorsan elfogadja békejavaslatát. Minthogy azonban semmi sem történt, megparancsolta, hogy hat héten belül dolgozzák ki az Angliára mérendő csapás tervét — a parancs kiadására 1940. július 2-án kerül sor. Egy héttel később, július 10-én Kesselring tábornok 2. és Speerle tábornok 3. légiflottája a dél-angliai katonai célpontok, valamint a La Manche csatornán lévő brit konvojok elleni első bombatámadásokkal már kihívást intézett a britekhez.

Coventry bombázását a németek a konokul ellenálló angolok elrettentéséül szánták. Az akció a Luftwaffe nagy-britanniai pusztításainak jelképévé vált. Coventry 1940-ben nem túl nagy, de rendkívül sűrűn lakott város volt. Mintegy negyedmillióan lakták, gyárai főleg a hadseregnek termeltek. A huszonegy gyár közül tizenkettő a légierőhöz tartozott; repülőkhöz, radarokhoz és harci járművekhez gyártott alkatrészeket. Hitler nem véletlenül jelölte ki célpontul; a brit hadi infrastruktúra megsemmisítésének stratégiájába illő feladatot tűzött a Luftwaffe elé.

Az 1930-as években a RAF Bombázó Parancsnokságának szüksége volt korszerű közepes bombázókra. A RAF egy kétmotoros nehézbombázót várt, amely olcsóbb, mint a lehetséges négymotorosok. A gépet Manchesternek nevezték el. Prototípusa 1939. július 25-én emelkedett először a magasba. Az első éles bevetésre pedig 1941. február 24-én került sor.

Nagy-Britannia 1942-re egy hatalmas bombázóhadjáratot készített elő Németország ellen, és Sir Arthur Harris, aki nemsokára a brit bombázóparancsnokság élére került, meggyőződéssel hitte, hogy a bombázás, ha kellő méretű, önmagában elég a háború megnyeréséhez.

2013 elején került elő egy 36 éve elveszettnek hitt interjú, amelyben a  brit Bomber Command parancsnoka, Sir Arthur ‘Bomber’ Harris repülőmarsall le kívánt számolni azzal a mítosszal, hogy a város lebombázásának ötlete az ő fejéből pattant volna ki. „Szolgálatom első napjától az utolsóig parancsokat teljesítettem” – közölte Harris, akit mikor arról faggatták, hogy miért rendelte el a városok lebombázását, azt mondta, hogy a vezetés rájött, a fegyverek nem elég pontosak, és nincs elég célpont sem, amit támadni lehetett volna.

A Németország elleni könyörtelen légitámadások miatt Arthur "Bombázó" Harris
a „mészáros" gúnynevet is megkapta

A skandináv országok igen eltérő szerepet játszottak a második világháborúban. Politikai berendezkedésüktől függetlenül a háború végén megsokszorozták erőfeszítéseiket, hogy biztosítsák szuverenitásukat. Svédországnak sikerült megőriznie semlegességét.

A III. Birodalom urai sajátosan viszonyultak a művészethez. Hitler hatalomra kerülése után a művészet az ideológiai eszközévé, egyúttal fontos devizaforrássá is vált; szívesen hoztak létre saját gyűjteményt — leggyakrabban magánkollekciók kifosztásával — olyan alkotásokból, amelyek megfeleltek az „uralkodó faj" kulturális doktrínájának. A többi művet a háború folytatásához szükséges anyagi eszközök biztosítására hasznosították.

Az Egyesült Államok főügyésze, Robert Jackson 1945. november 20-án nyitotta meg a náci vezetők perét a nürnbergi Igazságügyi Palotában. A III. Birodalom huszonkét vezetője fölötti ítélkezés 315 napig tartott; az észak-bajorországi város, a nemzetiszocializmus bölcsője egyben bukása színterévé és jelképévé is vált. A nürnbergi, és a többi per pontot tett a náci vezetők tevékenységére, és jelképesen is igazságot szolgáltatott a hitlerizmus áldozataink.

A második világháborút totális háborúként hirdették meg. Egész népeket mozgósítottak, a következményeit pedig kivétel nélkül mindenki elszenvedte. A világ már a háború legelső napjaiban megismerte a városok és polgári létesítmények elleni bombatámadások, tüzérségi tűz, városok és falvak felgyújtásának, a foglyok és a lakosság legyilkolásának borzalmait.

Az Arkansas állambeli Little Rock támaszpontján látta meg a napvilágot. Tábornok apja nyomdokaiba lépve 1903-ban évfolyamelsőként végzett a West Point-i katonai akadémián. A következő tíz évben a mérnöki hadtestnél szolgált a világ különböző pontjain. Ami- kor 1917-ben az Egyesült Államok belépett az első világháborúba, a Nemzeti Gárda tagjaiból alakult Szivárvány Hadosztály vezérkari főnökeként küldték a francia frontra.

1918 elején három nagy offenzívában vett részt, meg is sebesült, és az expedíciós erők legfiatalabb tábor- nokává léptették elő. A háború után a West Point-i Akadémia főintendánsaként reformokat vezetett be, majd a Fülöp-szigeteki amerikai erők parancsnoka lett. 1930-ban megkapta a négycsillagos tábornoki rangot, és a hadsereg vezérkari főnöke lett.