Még sokan emlékezhetnek a géptípus háború alatti és utáni dicsőítésére. Ez volt a „sztálini sólymok" legnagyobb számban gyártott gépe, az egyedülálló "fekete halál", melytől a németek annyira rettegtek; a német harckocsik – a propaganda szerint azonnal elbújtak, ha az IL-2-es árnyékát meglátták. Mára már azonban orosz források is beismerik, hogy a gép bár valóban jelentős károkat okozott a németeknek, de jóval nagyobbat magának a szovjet légierőknek.

1888-ban született Kulmban, egy katonadinasztia tagjaként. A kadétiskolát követően első szolgálati helye egy vadászzászlóaljnál volt. 1911-ben rádiós tanfolyamot végzett, így 1913-ban már jelzőtiszti beosztásban teljesített szolgálatot az 5. lovashad- osztálynál. Az első világháború évei alatt a 4. had- sereg rádiós felderítőtiszti beosztásába került, így légi felderítési akciókban is részt vett.

A mozgékony lovasság, a légierő és a rádió adta lehetőségek felismerése ekkortól alapvetően meg- határozták a fiatal tiszt gondolkodásmódját.

1917-ben elvégezte a vezérkari tanfolyamot, majd a fedett nagyvezérkarhoz osztották be szolgálatra, és a motorizáció lehetőségeinek vizsgálatával bízták meg.

1890-ben született Neumarktban, kisbirtokos család fiaként. A potsdami kadétiskola, majd a Lichterfeldi katonai akadémia elvégzése után 1910-ben kezdte meg katonai szolgálatát a Wartenburg gyalogezred- nél, ahonnan nemsokára átkerült egy hegyivadász alakulathoz. Az első világháború kitörését követően pilótaképző tanfolyamra küldték; Studentből sikeres vadászpilóta vált, így 1916-ban egy vadászrepülő ezred parancsnokává nevezték ki.

A német vereség után bekapcsolódott a légierő titkos újjászervezésébe, a rejtett légierő minisztéri- umába került. Feladatként a vitorlázórepülő-képzés megszervezését tűzték elé felettesei, ami ebben az időszakban a pilótaképzés egyetlen lehetősége volt.

A Merkur-hadművelet margójára: a II. világháború idején mindkét harcoló félnél gyorsan fejlődnek a mélységi felderítésre is alkalmas alakulatok. Az ejtőernyős kommandóosztagok hamarosan jelentős sikereket aratnak a különböző frontokon. A Szovjetunióban és Német- országban már a II. világháború előtt próbálkoztak a szárazföldi erők bevetésével légi úton. A példát követték a britek és az amerikaiak is, hatalmas ejtőernyős-egységeket hoz­tak létre.

Görögország elfoglalása után a németek 1941. április 30-ig megszállták a Balkán-félszigetet. A brit és görög csapatok ekkor Krétára húzódtak vissza. Hitler 1941. április 25-én írta alá a 28. sz. direktívát a Merkur-hadművelet végrehajtására; Kréta szigetének elfoglalását légideszant alkalmazásával tervezték, Kurt Student tábornok vezetésével.

A hadműveleti feladat ilyen megoldási módja azzal magyarázható, hogy az anyaországi és a szigeteken létesített német légi támaszpontok, valamint Kréta között mindössze 120 - 240 km távolság volt. Ez nem haladta meg a német repülőgépek hatósugarát, és a német légierő kizá- rólagos légi fölénnyel rendelkezett Görögország partvidékének és Kréta szigetének térségében. A tengert viszont a brit hadihajók uralták.

A Jugoszlávia elleni támadás napján a német csapatok a görög határt is átlépték. 1941. április 6-án 5.45-kor a német nagykövet, Victor Erbach-Schönberg herceg jegyzékben tájékoztatta Koryzisz görög miniszterelnököt a bevonulásról. A beavatkozás egyik ürügye a Henry Maitland Wilson vezette brit expedíciós hadtest görögországi jelenléte volt.

És most részletesebben a balkáni hadműveletekről: a görög kormány sokadszor is visszautasítja, hogy a németek közvetítsenek az olaszokkal meglévő háborús konfliktus ügyében. A görögországi olasz csapatok szétverése leköti a németek figyelmét; Hitler gyorsan meg akarja oldani a tengelyhatalmakat komolyan veszélyeztető problémát.

A görög csapatok 1940. december elején elsöprő erejű támadást indítottak Albániában, és az azonnali olasz fegyverszüneti kérelem elkerülhetetlennek látszott. December 9-én az egyiptomi brit hadsereg ment át offenzívába; az olasz védelem összeomlott, és sokszázezer hadifogollyal együtt csaknem egész Líbia az angolok kezére került. A sorozatos vereségek következtében az olasz hadiflotta is használhatatlanná vált. A katonai krízis Olaszország teljes összeomlásával és a háborúból való kiválásával fenyegetett. Németország ezt semmiképp sem engedhette meg. Meg kellett menteni az olaszokat.

A háború 1939 szeptemberében még nem érintette a balkáni térség országait. Németország a lengyel hadjárat lezárása után a nyugati offenzívára készült, semmiféle nyugtalanságot nem óhajtott itt , már csak azért sem, hogy biztonságban tudja a hadigazdaság működtetéséhez nélkülözhetetlen román olaj, és szerb réz zavartalan importálását. Az 1939 nyarán kidolgozott angol-francia "nagy stratégiában" sem kapott eredetileg helyet a Balkán. A szövetségesek úgy gondolták, a német haderőt eredményes védekezéssel a nyugati fronton is felmorzsolhatják. A balkáni háború azonban hamarabb kirobbant, mint azt német vagy angol részről eltervezték.

A Joszif Sztalinról elnevezett IS-1 és az IS-2 elődjei a KV-1 és a KV-13 harckocsik voltak. A KV-13 az 1942 márciusában alapított cseljabinszki harckocsigyár első nagyobb projektje volt. Az új típusnál a KV-1-esek krónikus technikai problémáit akarták kiküszöbölni, és egy univerzális harckocsit akartak létrehozni, amelynek páncélvastagsága megfelel a nehézharckocsik páncélzatának, de tömege nem haladja meg egy közepes kategóriájú harckocsi súlyát. Ennek megfelelően a harckocsi páncélzata öntéses eljárással készült; ez vékonyabb páncélvastagság mellett növelte a páncél ellenállóképességét, és így lecsökkenthették a harckocsi súlyát.