1890-ben született Neumarktban, kisbirtokos család fiaként. A potsdami kadétiskola, majd a Lichterfeldi katonai akadémia elvégzése után 1910-ben kezdte meg katonai szolgálatát a Wartenburg gyalogezred- nél, ahonnan nemsokára átkerült egy hegyivadász alakulathoz. Az első világháború kitörését követően pilótaképző tanfolyamra küldték; Studentből sikeres vadászpilóta vált, így 1916-ban egy vadászrepülő ezred parancsnokává nevezték ki.

A német vereség után bekapcsolódott a légierő titkos újjászervezésébe, a rejtett légierő minisztéri- umába került. Feladatként a vitorlázórepülő-képzés megszervezését tűzték elé felettesei, ami ebben az időszakban a pilótaképzés egyetlen lehetősége volt.

Néhány évvel később a Szovjetunióba vezényelték, ahol a német-szovjet katonai együtt- működés keretében 1924 és 1928 között részt vett a légierő új harceljárásainak kidolgo- zásában. Ezekben az években szerzett először tapasztalatokat a légideszant csapatok terén, látva a szovjet légideszant fegyvernem kifejlesztésének első lépéseit.

A Szovjetunióból visszatérve néhány évig egy hegyivadász alakulat zászlóalj-parancsnoka volt. A náci hatalomátvételt követően, amikor megkezdődött a Luftwaffe intenzív fejlesz- tése, Student képességeire is igényt tartottak a repülőalakulatok felállítása terén. Nem sokkal később, 1935-ben ezredessé léptették elő, és megbízták a rechlini Repülőkísérleti Központ vezetésével. 1938-ban a légierő parancsnokságon döntés született egy légide- szant hadosztály felállításáról, ami voltaképpen a fegyvernem megszületését jelentette. A feladatra Studentet jelölték ki, aki egyaránt rendelkezett tapasztalatokkal a légierő, a gya- logság és a haditechnikai fejlesztés területén.

A világháború kitörését követően ő vezette a háború folyamán végrehajtott nagyobb lé- gideszant akciókat: a nyugat-európai hadjárat során Hollandia és Belgium lerohanásakor bebizonyította rátermettségét, katonái többek közt elfoglalták a „bevehetetlen” Eben Emael erődöt. Student maga is az első vonalban volt, súlyosan meg is sebesült.

1941-ben kidolgozta Kréta elfoglalásának tervét, de a súlyos veszteségek miatt Hitler ezt követően már ritkán rendelt el ejtőernyős hadműveletet, a deszantosok jobbára csak szá- razföldi bevetéseket teljesítettek. 1943-ban előbb Olaszországba helyezték át, ugyanez év őszén megtervezte és megszervezte Mussolini kiszabadítását, amiért Hitlertől megkapta a Vaskereszt Lovagkeresztjéhez a Tölgyfalombot is. Ezt követően előbb a franciaországi harcokban vett részt, 1944-ben pedig – a szövetségesek normandiai partraszállása után – az 1943 folyamán felállított légideszant hadosztályokból frissen megalakult 1. ejtőernyős hadsereg parancsnokává nevezték ki, ekkor már vezérezredesi rendfokozatban.

Csapatai bevetésre kerültek az Arnhem melletti (Market-Garden), majd az ardenneki har- cokban egyaránt. 1945 áprilisában Meclenburgba helyezték; egy Schleswig-Holsteinben tett ellenőrző út során brit hadifogságba esett.

1946-ban Lüneburgban egy brit katonai bíróság – kizárólag a krétai brit katonák ellen el- követett háborús bűnök miatt – öt év börtönbüntetésre ítélte, de két év múlva, 1948-ban már szabadlábra helyezték. A görög kormány kiadatási kérelmet a bíróság 1947-ben el- utasította. 1978. július 1-én Lemgo-ban halt meg.

1938. július 1-én Student tábor­nok átvette az ejtő­ernyős-alakulatok parancsnokságát, amelyek bázisa a Luftwaffe két ezredből álló 7. ejtőernyős-hadosztálya volt. Student koncepciója értelmében az egysé­gek tevékenysége nem korlá­tozódott az ellenség hátországi objektumainak megsemmisíté­sére, sem pedig a szárazföldi erők taktikai támogatására. Tuhacsevszkijhez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy tekintettel az ejtőernyősök mozgékonyságára, (Guderian páncéloshad­osztályainak mintájára) az ellenség hátországában kell nagyszabású hadműveletek végrehajtására használni.