Ma ötven éve adta meg magát Onoda Hiroo japán katona, aki a II. világháború vége után egészen 1974-ig mintegy harminc évig folytatta a harcot a Fülöp-szigeteken. Japánban máig hősként tisztelik, az odaadás és az önfeláldozás ikonjaként.

Ma ötven éve adta meg magát Onoda Hiroo japán katona, aki a II. világháború vége után egészen 1974-ig mintegy harminc évig folytatta a harcot a Fülöp-szigeteken. Japánban máig hősként tisztelik, az odaadás és az önfeláldozás ikonjaként.

A Horch 901-es típusú összkerékhajtású közepes terepjáró komoly karriert futott be a német Wehrmachtban, sokáig a katonai gépkocsipark meghatározó típusa volt. Ezt a terepjárót nagy darabszámban hosszú éveken át gyártották, több üzemben, egészen 1942. novemberéig, a gyártás leállításáig.

A könnyű, hátrasiklás nélküli löveg fejlesztésének előzményei még az első világháború végére nyúlnak vissza, amikor az Egyesült Államokban C. Davis kifejlesztette az ún. Davis-ágyút**, amely az első hátrasiklás nélküli löveg volt. A második világháború folyamán a német haderő arzenáljában is felbukkant ez az újszerű tüzérégi eszköz, amely — ellentétben az amerikaival — már jelentős hatással volt a háborús és a háború utáni haditechnikai fejlesztésekre. Ez volt az ún. „Leichtgeschütz", egy hátrasiklás nélküli (HSN) lövegtípus.

A II. világháború kirobbanásától kezdve állandó — és sok ország hadseregének teljesen új — feladatot jelentett a harctereken addig elképzelhetetlen mennyiségben megjelenő páncélosok elleni harc. Az ennek részeként bevetett — első időben még kisebb, 20-40 mm űrméretű — páncéltörő lövegek mozgatása kialakulóban volt. A kezdetben fogatolt lövegeket rövidesen a gyorsabb személygépkocsik vagy teherautók vontatták.

Eltelt bő egy év, nézzük ismét, hogy ebben az időszakban milyen témákban, milyen posztok kerültek fel a blogra. Ártani most sem árthat. (A legfelső nyolc témakörre kattintva pedig az állandó oldalakra felkerült rövid ismertetők láthatók, olvashatók.

A nagy francia hadihajók egyik legjellegzetesebb ismertetőjele volt a négyágyús lövegtorony. Bár a '20-as és '30-as években szinte valamennyi haditengerészet foglalkozott a négyágyús tornyok rendszeresítésének gondolatával, a franciákon kívül végül csak a britek alkalmazták azt, a KING GEORGE V-osztályú csatahajóikon.

Az osztály névadó hajója volt az első francia hadihajó, amelyet az 1922-es washingtoni szerződés után kezdtek építeni. A hajó az 1930-as évek elején a német Deutschland-osztályra adandó válaszként kialakított tervtanulmány-sorozat részbeni megvalósulását jelentette. Az 1937-ben vízre bocsátott 34.884 tonnás vízkiszorítású új hadihajó a DUNKERQUE nevet viselte, míg az osztály második, egyben utolsó hajóját STRASBOURG-nak nevezték el.

Az 1941 márciusában elfogadott Lend-lease törvény értelmében az Egyesült Államok — amely ekkor még nem vett részt közvetlenül a világháborúban — segítséget nyújthatott a hitleri Németország ellen küzdőknek. A törvény szerint az amerikai kormánynak jogában állt harci eszközöket kölcsönözni azoknak az államoknak, amelyek védelme szükségesnek bizonyult az Egyesült Államok biztonsága szempontjából.

A francia flotta elleni támadás célja és értelme azóta is vitatott. Az angol kormány jól tudta, hogy a francia-német fegyverszüneti megállapodás értelmében a hajókat leszerelik, tehát azok nem jelenthetnek közvetlen veszélyt számukra. Az akció katonai szempontból sem érte el a kívánt eredményt, hiszen csak az öreg BRETAGNE-t sikerült az angoloknak elsüllyeszteniük.

Franciaország 1940. június 22-én ugyan fegyverszünetet kötött Németországgal, de a francia flotta továbbra is komoly tényező maradt a háború további részében. A britek joggal tartottak attól, hogy ha a Vichy-kormány fennhatósága alá került hajók a németek oldalán folytatják a háborút, akkor elveszhet a létfontosságú tengeri fölényük.
