A brit-francia harcok azonban nem véglegesen fejeződtek be 1940 végén. A Közel-Keleten Szíria és Libanon francia fennhatóság alatt állt, míg Palesztina és Jordánia brit kézen volt. 1941. április 13-án Irakban felkelés tört ki, vezetője Rachid Ali a tengelyhatalmaktól kért segítséget. A szövetségesek üzemanyag-utánpótlásának nagy részét az iraki olajmezőkből fedezték, az Iraq Pertoleum Company kútjaiból az üzemanyagot Haifánál hajózták be.

Irak elvesztése egyben azt is jelentette volna, hogy vichyi francia együttműködéssel a ten- gelyhatalmak kapták volna a közel-keleti üzemanyagot. A Luftwaffe már korábban, május 10-én néhány Messershmitt Bf-110-es és Junkers Ju-52-es teherszállító repülőgépet Irakba küldött segíteni a lázadóknak.

A Luftwaffe kétmotoros nehézvadászaiból egy teljes század települt át Irakba, majd hat Heinkel He-111-es bombázó követte őket. A németek Moszul repülőteréről kezdték meg a harctevékenységüket, az olaszok pedig egy FIAT CR.42-es gépekkel felszerelt vadász- ezredet küldtek. Irak, Libanon és Szíria felett német, olasz, brit és francia repülőgépek jelentek meg és vívtak légicsatákat. Az iraki felkelést a szövetségesek leverték, május 30-án a német különítmény egyetlen megmaradt Heinkel He-111-ese és néhány túlélő olasz vadászgép áttelepült a rodoszi támaszpontra. A szövetségesek figyelme ezt köve- tően Szíriára és Libanonra, a két francia gyarmatra irányult.

1941. június elején brit és lengyel csapatok vonultak be Szíriába, Szabad Francia egy- ségek támogatásával. A Vichy Köztársaság gyarmati erői szembeszálltak a támadással, erősítésként egy repülőszázadot küldtek a rayaki bázisra, amely a franciák legmodernebb Dewoitine 520-as vadászrepülőgépeivel volt felfegyverezve. A Vichy haditengerészet cir- kálókat és rombolókat is átirányított a közel-keleti támaszpontjaira. 1941. június 5-én brit gépek bombázták az aleppoi repülőteret, majd június 8-án a Királyi Légierő megtámadta a rayaki támaszpontot is. Közben a francia gépek brit konvojokat bombáztak. A harcok folyamán mindkét fél tovább erősítette légierejét a térségben. A Vichy Kormány 159 va- dászgépet vont össze a térségben, Dewoitine-520-as típusú gépekkel.

Dewoitine D-520-as Rayak repülőtérén, Libanon 1941. május 1.

A brit-lengyel és szabad francia csapatok június 20-án elfoglalták Damaszkuszt, majd 1941. június 29-én a RAF gépei bombázták Bejrutban a francia főparancsnokságot. Mind- eközben a brit flotta a parti állásokat lőtte Libanonban, és blokád alá vették a közel-keleti francia területeket. A tengelyhatalmak pedig nem tudtak hathatós segítséget adni, mivel az olasz flotta még nem heverte ki a Tarantó elleni brit légitámadást, a németeknek pe- dig csak néhány tengeralattjárójuk volt a Földközi-tengeren. A franciák utánpótlás nélkül maradtak, helyzetük kilátástalanná vált, 1941. július 3-án Palmirában letették a fegyvert.

Indiai csapatok Damaszkusz határában

1942 májusában újabb csapás érte Vichy Franciaországot, mikor madagaszkári gyarma- tán szálltak partra a britek. A gyarmat távol volt az anyaországtól, nem sok segítségben reménykedhettek: szeptember 6-ra a szövetséges erők elfoglalták a szigetet.

A Vichy Köztársaság francia erői és a szövetséges hatalmak következő összecsapására 1942. november 8-tól került sor. A Torch-hadműveletben a brit-amerikai haderők 33 000 katonája szállt partra Marokkóban és Algériában. A Vichyi Köztársaság ekkor megszakí- totta a diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal, és az észak-afrikai francia haderő nagy része Pétain marsall parancsára ellenállt Orannál, Casablancánál.

Amerikai partraszállás Algír közelében.

November 11-én Nogués tábornok, a Vichy fegyveres erők főparancsnoka tűzszünetet kért, majd november 13-án Eisenhower tábornok és Darlan tengernagy beleegyezésével Marokkóban és Algériában befejeződtek az angolszász-francia harcok.

November 14-én megkezdődött a német partraszállás Tuniszban a tenger felől, a vichyi kormány hozzájárulásával. A francia gyarmati erők néhány egysége itt is ellenállást tanú- sított. Az amerikai csapatok közben elfoglalták Oránt és másnap Casablancát. November 24-én Darlan tengernagy meggyilkolása után Giraud tábornok vette át az észak-afrikai francia gyarmatok politikai vezetését, aki november 13. óta a Szabad Francia csapatok főparancsnoka is volt. A Torch-hadművelet elsöprő szövetséges győzelemmel végződött.

Fegyverszüneti tárgyalások Fedalában, 1942. november 1-én.

Válaszul az OKW (a Német Véderő Főparancsnoksága) elrendelte a Lila-hadműveletet, amelynek során a Wehrmacht erői ellenőrzés alá vonták a Vichy-állam területét. 1942. november 27-én a németek lerohanták Franciaország el nem foglalt zónáját, majd 1942. december 1-én elrendelték a Vichy francia fegyveres erők teljes feloszlatását.

A II. SS páncélos hadtest megszállta Toulont és a hadikikötőt. Ekkor Laborde tengernagy, flottaparancsnok parancsára a francia flotta hajóegységeit elsüllyesztették, és az olajrak- tárakat felgyújtották. Ennek során ronccsá vált 3 csatahajó, 4 nehéz- és 3 könnyűcirkáló, 30 torpedóromboló, 3 torpedónaszád, 16 tengeralattjáró, 11 ágyúnaszád és sok kisebb segédhajó, továbbá a COMMANDANT TESTE vízirepülőgép-anyahajó. Így pusztult el Fran- ciaország valaha létezett egyik legszebb flottája.

Az elsüllyesztett Strasbourg Toulonban, 1942. november 27.

Valójában azonban az önelsüllyesztésre nem volt szükség. A német-olasz haditenge- részet ugyanis 1943-ban már képtelen volt ellátni személyzettel a lefoglalt hadihajókat, azok őrizet alatt álltak volna a háború végéig. Működtetésükhöz sem legénység, sem lőszer, üzemanyag, alkatrész nem állt rendelkezésre, berendezéseik egyediek voltak. A Vichy egységekben szolgáló sok tiszt és katona ekkor döntött úgy, hogy a Szabad Francia Erőkkel közösen, azokba tagozódva harcol a Harmadik Birodalom ellen.

*

Amíg Európában a Vichy Franciaország támogatta a szövetségesek ellen a tengelyhatal- makat, addig az indokinai gyarmatokon 1940-ben Francia Indokina megállapodást írt alá a tonkini francia repülőtér japán használatáról. Indokina hűséges volt a Vichy kormány- zathoz, és az itteni haderő több esetben együttműködött a japán katonai hatóságokkal. Tény, hogy a brit flotta két hadihajóját a HMS PRINCE OF WALES-t és a HMS REPULSE-t elsüllyesztő japán bombázók egy részét a támadás előtt a Vichy francia gyarmati légierő szerelői szolgálták ki a repülőtereken.

(Forrés: Hadtechnika 2015/4 és 5. száma.)