A francia Vichy-i bábállam és a gyarmatok hadereje sok korszerű hadihajóval, repülőgéppel rendelkezett. A brit kormány attól tartott, hogy a Vichy-i haditengerészet hajói valamilyen módon németeké lesznek, ezért 1940 júliusában Oránnál, majd szeptemberben Dakarnál a brit flottaegységek megtámadták a kikötőben horgonyzó francia flottaegységet.

A francia légierő ekkor fellépett korábbi szövetségessel szemben. A brit támadások viszonzá- saként júliusban és szeptemberben a francia légierő támadásokat intézett Gibraltár ellen. Ez a hadművelet volt a II. világháborúban francia légierő legnagyobb léptékű támadása...

Franciaország — Nagy-Britannia oldalán — 1939. szeptember 3-án Lengyelország meg- támadására válaszul, hadat üzent Németországnak. Lengyelország veresége után Hitler hadereje nyugat felé fordult, előbb Dánia, Norvégia majd Luxemburg, Belgium, Hollandia és Franciaország következett — 1940. június 14-én pedig a Wermacht bevonult Párizsba. A főváros elfoglalását követően a Francia Köztársaság kormánya Bordeuxba menekült. Paul Reynaud miniszterelnök lemondott, és június 16-án az I. világháborús hős, Phillipe Pétain marsall alakított kormányt. A szövetségesek (ekkor ez még csak Nagy-Britanniát jelentette) a további fegyveres harcot, az ellenállás folytatását várták, azonban Pétain fegyverszünetet kért Németországtól.

Pétain és Hitler Montoire-ban 1940. október 24-én.

A bejelentést követően a brit hadsereg egységeit kivonták Franciaországból. Június 18-án Charles de Gaulle tábornok — aki ekkor hadügyminisztériumi államtitkár volt —, emigrált Nagy-Britanniába és bejelentette a Francia Ellenállási Bizottság (Szabad Franciaország) megalakulását és a németek elleni harc folytatását.

1940. június 22-én Franciaország kapitulált a német haderő előtt. Ennek értelmében az országot két részre osztották: az északi rész, központjában Párizzsal, megszállt övezetté vált. Franciaország déli részén maradt a francia közigazgatás, ez lett a Vichyi állam. A ka- pituláció a franciáknak továbbra is engedélyezte fegyveres erő fenntartását, a rendőrség és csendőrség belbiztonsági alakulatai mellett 100 000 fős hadsereget is fenntarthattak.

Június 25-től a légierő minden repülését fel kellett függeszteni, eszközeiket szeptember 15-ig szét kellett volna bontani. Bergeret tábornok közbeavatkozására azonban, az erre vonatkozó cikkelyt törölték a fegyverszüneti egyezményből. A németek újabb időpont- ként november 27-i határidőt szabtak a légierő feloszlatására, de ennek ellenére 1942-ig az Armée de l'Air (d Vichy) fennmaradhatott.

A haditengerészet nagyobb egységeit leszereltették és a hajók nem futhattak ki a kikötő- jükből. Néhány hadihajó — köztük pár könnyűcirkáló — üzemben tartását engedélyezték a németek és az olaszok. A francia légierő sok korszerű repülőgéppel rendelkezett, mivel a francia repülőipar a német bombázások ellenére 1131 darab repülőgépet — köztük 668 vadászt és 335 bombázót — adott át a repülőegységeknek. A francia katonai repülőipart a fegyverszünet után tovább üzemeltették, német igényekre gyártottak német tervezésű repülőgépeket, illetve hozzájuk alkatrészeket és részegységeket.

De az aláírt fegyverszünet után sem köszöntött béke Franciaországra. A levegőben meg- kezdődött a később angliai csatának nevezett német légi offenzíva, a csatornaövezet sok repülőterére német repülőegységek települtek. A francia flotta erőivel kapcsolatban Dar- lan tengernagy, haditengerészeti miniszter, ugyan parancsot adott, hogy egyetlen francia hadihajó sem kerülhet német kézre, de a brit kormány attól tartott, hogy a francia hajók valamilyen módon a németeké (vagy az olaszoké) lesznek. A francia hajók semlegesítése érdekében 1940. július 3-án Churchill utasítására megkezdődött a „Catapult-hadművelet". Brit flottaegységek jelentek meg a francia haditengerészet anyaországon kívüli bázisai- nál, a brit kikötőkben lévő kisebb hajók legénységét pedig internálták, ill. csatlakozhattak a Szabad Francia Erőkhöz.

A Martinique-szigeténél lévő flottilla a háború végéig az állomáshelyén maradt, de az afrikai francia támaszpontoknál máshogy alakultak a dolgok. A Sommerville altenger- nagy parancsnoksága alá tartozó tengerészeti kötelék, a „H" Force az oráni kikötőnél ultimátumot intézett M. Gensoul tengernagyhoz, hogy a kikötőben állomásozó francia flotta csatlakozzon hozzájuk. Az ultimátumot a francia admirális elutasította és a britek megtámadták a kikötőben horgonyzó francia flottaegységet.

A francia hajók békehelyzetben voltak — így pl. nem tudták forgatni lövegtornyaikat — és alig-alig tudtak védekezni. A csatahajók közül a PROVANCE elsüllyedt, a BRETAGNE felrob- bant, a STRASSBOURG könnyebben megrongálódott. A francia légierő ekkor avatkozott először a harcokba a volt szövetségessel szemben: vadászgépei az ARK ROYAL brit hordo- zóról felszállt Fairey Swordfish és Blackburn Skua repülőgépeket elüldözzék a légtérből, így nem sikerült a francia hajókat teljesen megsemmisíteni.

A STRASSBOURG csatahajó és 5 nagy romboló a part mentén haladva kitört a kikötőből, a nagy sebességgel haladó hajókat a britek nem érték utol, ezek július 4-én este befutottak TouIon kikötőjébe. Ugyanezen a napon 5 brit kikötőben a brit erők megszállták és lefog- lalták az ott levő francia hajókat — összesen 217 egységet. Július 6-án a Mers el-Kebirben horgonyzó DUNKERQUE csatahajót az ARK ROYAL-ról indított Swordfish torpedóvető gé- pek újból megtámadták, ezzel összesen 1379 francia tengerész halt meg Orán közelében.

A franciákat megdöbbentette a támadás. 1940. július 4-én a francia kormány megszakí- totta a diplomáciai kapcsolatot Nagy-Britanniával és közleményben figyelmeztették a brit kormányt, hogy brit hajók és repülőgépek ne közeledjenek a francia partokhoz. A francia tengerészet és légierő parancsot kapott, hogy figyelmeztetés nélkül támadjon meg min- den angol egységet.

De Gaulle Londonban, 1940.

Franciaország katonái vegyes érzelmekkel fogadták a brit támadás hírét. Hűségesek vol- tak hazájukhoz, kormányukhoz, azonban De Gaulle a BBC-n keresztül a csapataihoz való csatlakozásra szólította fel őket. A választás minden katonának nagy problémát okozott: készek voltak tovább harcolni Németország és Olaszország ellen, de éppen a szövetséges brit hajók támadták meg a francia flottát. És a brit támadások tovább folytatódtak: július 7-én az Alexandriában horgonyzó francia flottaegységet internálták és a hajók fegyverze- tét leszerelték. Július 8-án pedig Dakarnál a HERMES repülőgép-hordozó gépei támadták meg a vadonatúj, még teljesen el sem készült RICHELIEU csatahajót, amelynek sikerült sérülten elmenekülnie.

Laval francia miniszterelnök és Darlan tengernagy, tengerészeti miniszter a kabinettől követelte, hogy üzenjenek hadat Nagy-Britanniának. Július 10-én Darlan megbeszélést folytatott az olasz haditengerészet vezetőivel, hogy intézzenek közös támadást Alexand- ria ellen, támadják meg a nyugat-afrikai brit gyarmatot és bombázzák Gibraltárt. Július 11-én a francia kormány ténylegesen Vichybe költözött, Pétain marsall miniszterelnök az Alkotmányozó Nemzetgyűlés felhatalmazása alapján teljhatalommal átvette az államfői jogkört is. Július 18-án a francia légierő a brit támadások viszonzásaként bombatámadást intézett Gibraltár ellen.

Pétain és Darlan tengernagy.

A francia támadás, amelyben körülbelül 40 bombázógép vett részt, nem okozott károkat, inkább csak jelzés volt, hogy rendelkeznek csapásmérő képességgel. A támadás után a francia-brit harcok intenzitása csökkent. A nyár végén, szeptember elején a francia gyar- matok egy része, köztük Polinézia, Új-Kaledónia és Csád De Gaulle mellé állt. Három nap múlva követte őket Kamerun, Kongó és Gabon.

A brit kormány az események hatása alatt parancsot adott a Királyi Haditengerészetnek, hogy Észak-Afrikában partra szállítsanak De Gaulle Szabad Franciaországának erőiből 2400 katonát. A cél a franciák észak-afrikai gyarmatainak elszakítása volt az anyaország- tól, valamint az ott állomásozó katonai egységek De Gaulle parancsoksága alá helyezése.

A francia partvédelem egyik 240 mm-es ütegeDakarban.

1940. szeptember 23-án a brit haditengerészet egy köteléke Cunningham tengernagy parancsnoksága alatt megtámadta Dakart, hogy a partraszállást előkészítse. A Menace-hadművelet azonban balul sikerült, a brit erők 2400 fő francia idegenlégióst akartak part- ra tenni, 4000 brit katona támogatásával, de a kikötőben állomásozó francia hajók és a partvédelmi tüzérség a CUMBERLAND nehézcirkálót harcképtelenné tették, a RESOLUTI- ON csatahajót pedig megrongálták. Francia részről az AUDACIEUX rombolót süllyesztette el a HMS AUSTRALIA nehézcirkáló. A PERSÉE tengeralattjáró támadás közben elveszett, a L'AUDACIEUX cirkáló sérülten, 80 halottal a fedélzetén partra futott szeptember 24-én.

A dakari mólónál álló, hálózárakkal védett Richelieu.

Pétain marsall kormánya ellentámadást rendelt el, 1940. szeptember 24-én az Armée de l'Air kapott parancsot Gibraltár bombázására. Közben Dakarnál is folyt a küzdelem; a francia BEVEZIERS tengeralattjáró torpedója eltalálta a RESOLUTION brit csatahajót, a RICHELIEU és a BARHAM csatahajó közötti tűzpárbaj során pedig több találatot kapott mindkét hajó, a PERSÉE és az AJAX francia tengeralattjárók elsüllyedtek. 25-én újabb Gibraltár elleni bevetés következett, összesen 83 francia bom- bázótámadta a briteket. (Megj.: ez a hadművelet volt a II. világháborúban francia légierő legnagyobb támadása, a németek elleni harcban csak 77 bombázó repülőgépet vetettek be 1940. június 5-én.)

A légicsapásokra a britek nem válaszoltak. A brit és Szabad Franciaország erői azonban visszavonultak Szenegálból és Észak-Afrikában is végett ért a Menace-hadművelet, Dakar Vichy kézen maradt. 1940. december 12-én titkos szerződést kötött a vichy és a brit kor- mány a gyarmati status quo fenntartásáról.

(Folyt. köv.)