Kétmotoros, középszárnyas, keskenytörzsű, fémépítésű Junkers bombázó a Luftwaffe legnagyobb példányszámban épült bombázógépe volt. A kiváló konstrukció lehetővé tette széleskörű alkalmazását, zuhanóbombázó, éjszakai vadász, aknatelepítő, torpedóvető és csatarepülő változatai is bevetésre kerültek. Gyártása egészen a világháború végéig folyt; különböző változataiból 14 980 db épült.

A Német Légügyi Minisztérium (RLM) Műszaki Hivatala 1934-ben adta ki a feladattervet egy nehézfegyverzetű gép pályázatára. A kiírás szerint ennek alkalmasnak kellett lennie bombázó, romboló, felderítő és alacsonytámadó szerepkörre. Ezt 1935-ben "gyorsbom- bázóra" módosították, az egyéb feladatok változtatása nélkül.

A pályázat háromszemélyes gépet írt elő, egy darab 7,9 mm-es MG 15 védőgéppuskával (500 tölténnyel) 500 km/h-s csúcssebességgel, 450 km/h-s utazósebességgel. A gépnek 25 percen belül kellett 7000 méterre emelkednie, felszálló-úthossz előírása 70 méter volt, leszálló-úthosszának a hasznos tömeg 50%-ával 500 méternek kellett lennie. A prototí- pusnak kilenc hónapon belül el kellett készülnie.

Junkers Ju-88A

A munka 1936. január 15-én kezdődött, egy osztott vezérsík megoldású — az RLM által Ju-85 jelzést kapott — változattal és a hagyományos elrendezésű Ju-88-cal. A tervezés során az előbbi kialakítást elvetették és csak a második épült teljes kapacitással. 1936 májusára három prototípus készült el. Közülük a V1 első repülésére ugyanazon év december 21-én sor került. Az 1936/37-ben már repült V2 és V3, majd a V4 - V6 gépek is elkészültek, eleinte az 1000 LE-s DB 600A, majd 1000 LE-s Jumo 211A motorral.

Az A-0 széria 10 darabból állt, mint első bombázó változat, az A-1 lett az első nagyobb sorozatú vízszintes és zuhanóbombázó típus. Az A-1 alapvetően megegyezett az A-0-val, de már háromágú légcsavart kapott. A pilóta és a bombacélzó a kabin első részében, egymás mellett ült. A szerelő/lövész a pilóta mögött, a repülési iránynak háttal, míg a rádiós mellette, de kissé lejjebb kapott helyet, hogy az alsó gondola hátsó védőfegyverét is kezelhesse. A gépbe két belső bombatárat építettek, amelyekbe 28 db SC 50 mintájú bomba volt szerelhető. A szárny külső felfüggesztőire egyenként 500 kilogramm bombát függeszthettek. A teljes bombasúly — különféle változatokban — 1800 kilogramm volt.

Junkers Ju-88A 1940.

A belső szárnytartályokban 2x830 liter, a külsőkben 2x850 liter üzemanyag volt elhelyezhető. Amennyiben a gépet hosszú távú bevetésekre készítették fel, a törzs bombatereiben puhafalú tartályokban külön üzemanyag volt elhelyezhető. A külső bombafelfüggesztőkön ugyancsak lehetőség volt póttartályok elhelyezésére 2x900 liter befogadóképességgel. A fegyverzetet megnövelték, a kabin jobb első részén egy előre tüzelő 7,9 mm-es géppuskát építettek be, amelyet rögzített állapotban a pilóta, moz- gatható változatban a bombacélzó kezelt.

A szériagyártás során a Jumo 211B-1 motorokat azonos teljesítményű, 1200 LE-s Jumo 211G-1-re cserélték. A V7 1938. szeptember 27-én repült először és ez volt a későbbi C-szériák, a romboló változatok prototípusa. A Ju-88 V8 és V9 megegyezett a V6 és V7 pro- totípussal, de ezeket zuhanófékkel szerelték fel. A V10 gépen kísérletezték ki a törzs és a szárny közötti bombatartókat, amelyeket a zuhanó-féklapokkal együtt az A-0 sorozat minden gépére felszereltek.

Junkers Ju-88A

A gépek csapatpróbáira külön egységet hoztak létre, az Erprobungskommands 88-at, amely később alapját képezte az I/KG 25-nek. Ebből alakult az I/KG 30, amelyik első bevetését 1939. szeptember 26-án repülte, és amelyben már több Ju-88A-0 szerepelt.

1939-ben megkezdődtek a Ju-88 V7 repülései is. Ennek a változatnak orrába kettő 20 mm-es ágyút és két 7,9 mm-es géppuskát építettek. A prototípusból tervezett C-1 gép nem került sorozatgyártásra, csak a C-2. Ennek a változatnak az orrában egy 20 mm-es gépágyú és három 7,9 mm-es géppuska került. Az első bombatérbe beépítették a pót üzemanyagtartályt, a külső bombafelfüggesztők megmaradtak. A motorok kipufogóira lángrejtő burkolatot szereltek.

Junkers Ju-88 C-3 Észak-Afrikában

Az első húsz gépet a Nachtjagdgeschwader 1. ezred II. osztálya kapta. 1940 végéig hatvankét A-1 bombázót alakítottak át éjszakai vadásszá. A C-3 kísérleti gép volt, BMW 801A csillagmotorral, szériagyártásra nem került. A C-4 a nehézvadász változat típus- jelzése volt, megnövelt fesztávval és Jumo 211F motorral.

A C-5-be BMW 801D csillagmotorokat építettek és az orrfegyerzet kiegészítéseképpen a törzs alá egy gondolába két 7,9 mm-es előretüzelő géppuskát. 1942 tavaszára elkészült a C-6 változat, amelynek C-6a módosítása elsődlegesen nappali, a C-6b alváltozata három- üléses éjszakai vadászgép volt. Utóbbit Telefunken FuG 212 radarral szerelték fel. Ebből alakították ki 1943 októberére a tökéletesebb FuG 220 radarral épített C-6c szériagépet: (Megj.: a Magyar Királyi Honvéd Légierő bombázóinak sorában is több Ju-88C--6a repült.)

Junkers Ju-88G - 13.NJG2 1944 januárja

A Ju-88C-6 volt az első Ju-88 vadászgép, amelybe — a törzs hátsó részébe — egy vagy két MG-FF vagy MG 151 mintájú 20 mm-es ágyút szereltek. Ezek a felfelé, ferdén előre, 70-80°-os szögben tüzelő fegyverek (Schräge Musik) a Luftwaffe leghatásosabb éjszakai vadász fegyverzetei közé tartoztak.

Az első Ju-88 G-1 gépek 1943 végén jelentek meg az éjszakai vadászoknál. A népszerűtlen — a torkolattűzzel a személyzetet erősen zavaró — orrfegyverzetet cserélték. A BMW 801A majd 801D motor lángrejtői a standard felszerelés részét képezték a gyárilag meg- hosszabbított motorburkolattal együtt. Az orrkúpra, egy páncéllemezre szerelték a FuG 220SN-2 radart, a jellegzetes függőleges elrendezésű dipolokkal (ezek a G-6 változatnál ferde elhelyezésűek voltak).

Junkers Ju-88 (és más gépek) egy német repülőtéren a háború végén.

Számos G-1 gépet GM-1 teljesítménynövelő befecskendezéssel láttak el. Rendszeresí- tették a törzs alatti gondolát is, amelybe 4x20 mm-es ágyút építettek. Szögletesebb lett a függőleges vezérsík kialakítása és csaknem minden gépbe beépítették a ferdén felfelé tüzelő fegyverzetet.

1944 végétől a gépeket egyre többször vetették be nappali feladatokra, alacsonytáma- dásra. vadászvezetésre, az éjszakai feladatok pedig kibővültek az előrenyomuló csapatok elleni bombatámadásokkal.

(Forrás: Punka György)