Eredetileg 35 000 tonnás vízkiszorítással teljesen új típusú csatahajóknak szánták az osztályt, erősebb páncélzattal és 406 mm-es főtüzérséggel, de a pénzügyi megszorítások miatt végül csak a PENNSYLVANIA-osztály megnövelt változataiként kerültek megépítésre. Néhány újítást azonban így is sikerült bevezetni, amiktől a hajók harcértéke megnőtt.

A tűzerő növelése érdekében új, Mark 4-es 356 mm/50-es ágyúkat építettek a hajókra, szintén 4x3-as elrendezésben, háromcsövű tornyokban. Ezek az US Navy első olyan csatahajói, ame- lyeknek egy ágyútoronyban lévő lövegeit egymástól függetlenül lehetett célra irányítani, azaz az emelési szögét beállítani. A nagyobb kaliberhosszú és egymástól távolabb elhelyezett 356 mm-esekhez nagyobb térfogatú és szélesebb, hosszabb lövegtornyokra volt szükség, ezek pe- dig méretesebb hajótestet igényeltek. A „mindent vagy semmit" páncélzatsémát megtartották.

Klipper típusú orrkiképzést alkalmaztak a divatjamúlt, hátrafelé megdöntött hadihajóorr helyett, és a vízvonal alatti részen is lecserélték a kiképzést egy hidrodinamikailag sokkal kifinomultabb bulba-orrtőkével. Ennek köszönhetően a hajók orr-része jóval tengerállóbb lett. A meghajtást illetőleg szintén változtattak, de csak kísérleti jelleggel s csak a névadó egységnél: turbó-elektromos rendszert alkalmaztak hajtógépként, itt a gőzturbinákkal turbógenerátorokat hajtanak meg, azok elektromotoroknak adják át az energiát, és azok hajtják a hajócsavarokat. Ez a hajtórendszer sokkal sérülésállóbb, gazdaságosabb (na- gyobb hatótáv) és jobb manőverezést tesz lehetővé, mint az egyszerű gőzturbina-hajtás.

Az USS New Mexico (BB-40) - San Pedro, California1921-ben.

A másodlagos ágyúk elrendezésében nem változattak: 4 ágyú az orrfedélzetnél, a hajó- testbe épített kazamatákba került, másik négy a taton ugyanilyen elhelyezést kapott, a maradék 14 ágyú a főfedélzet szinten lévő felépítmény kazamatáiba került. Nem sokkal a névadó szolgálatba állítása után azonban a 8 darab hajótest-kazamatába épített löveget leszerelték, mivel az előző hajóosztályoknál már bebizonyosodott az így telepített ágyúk használhatatlansága. A másik két hajóegységre már fel sem szerelték azokat.

A rácsárbocos, egykéményes felépítmény kialakítást szintén megtartották a csónakda- rukkal együtt, de ezek a daruk az eddigiekkel ellentétben a hátsó árboc helyett a kémény mellé kerültek és a tat felé néztek.

Az USS Mississippi 1918 körül New York City mellett.

Eredetileg csak kéttagúra tervezték ezt az osztályt is, de az Egyesült Államok eladta az USS ex-MISSISSIPPI BB-23 és USS ex-IDAHO BB-24 pre-dreadnoughtokat a görög haditengerészetnek és a befolyt pénz felhasználásával finanszírozták a BB-42 (az új IDAHO) építését. A névadó hajó gerincét 1915 októberében, a második egységét 1915 áprilisában, a harmadik hajóét 1915 januárjában fektették le. Elkészülésük időpontjai sorrendben: 1918. május, 1917. december, 1919. március.

Mindhárom egység a Csendes-óceánon szolgált, az I. világháborúban már nem vettek részt. Modernizálásukra is sor került a '30-as évek első harmadában. Ezek során hasonló átalakításokat hajtottak végre rajtuk. mint az előző csatahajókon, de ezek az egységek kevesebb átalakítást igényeltek, hiszen alapvetően már modernebbek voltak.

Az USS Idaho (BB-42) Hampton Roads-ban, 1928 körül.

Főként itt is a páncélzat és a torpedó elleni védelem megerősítésére helyezték a hang- súlyt, de kicserélték a kazánokat és a rácsárbocokat is. A brit HMS NELSON (1925-ben épültek) osztályú csatahajóinak mintájára torony típusú felépítményt alkalmaztak elöl is és hátul is, a rácsárbocos megoldást elvetették. A hátulsó felépítményre egy modern, egytagú árbocot telepítettek, ez rendelkezett két keresztrúddal is. A két torony tetejére két központi tűzvezető került, a tatra és az X torony tetejére katapultokat helyeztek. A kiszolgálásukra egy nagy daru épült a tatra és két alacsonyabb, de hosszabb gémű az X torony mellé. A másodlagos fegyverzet elrendezésén nem változtattak, de kaptak 127 mrn/25-ösöket kiegészítésként. A főfegyverzet lövegeinek max. emelhetőségi szögét megnövelték, a torpedó-vetőcsöveket itt is kiszerelték.

USS Idaho, Hvalfjörður (Izland) 1941. októbere

1941 júniusától mindhárom hajó az Atlanti-óceánon tartott őrjáratot, Izland volt a támaszpontjuk, így kimaradtak a Pearl Harbor-i eseményekből. A háborút a Csendes-óceánon harcolták végig. Teljes korszerűsítésükre nem került sor, mert a háború elején égető szükség volt rájuk. Később különböző mértékben átépítették a másodlagos és légvédelmi fegyverzetüket, a NEW MEXICO és a MISSISSIPPI néhány darabot megtartott az eredeti, másodlagos fegyverzetéből és melléjük nagy mennyiségű 20 és 40 mm-es légvédelmi gépágyút kaptak. Az IDAHO 10 db 127 mm/38-as kettős rendeltetésű, egy- csövű tornyokban elhelyezett löveget kapott a sok kisebb kaliberű légvédelmi gépágyú mellett: az összes régi 127-esét leszerelték.

Az USS Idaho Okinavát lövi 1945-ben.

Részt vettek az Attu, a Gilbert-szigetek, a Kwajalein, a Saipan, a Guam, a Palau, az Iwo Jima és Okinawa körüli harcokban (ez utóbbi szigetnél az IDAHO 1945 májusában zá- tonyra futott), és ott voltak a Tokió-öbölben Japán kapitulációjakor.

A háború után a BB-40-est és BB-42-est kivonták a szolgálatból és lebontották, a MISSISSIPPI ágyús és rakétás próbahajóként szolgált tovább, végül 1956-ban vonták ki a szolgálatból és hasonló sorsra jutott, mint testvérei.

(Forrás: Haditechnika)