A két csatahajó a NEVADA-osztály javított változatának tekinthető. A kialakításuk alapvetően megegyezik az előző osztályéval. A főfegyverzetet azonban megnövelték két ágyúval, tehát a B és X pozíciókba is triplacsövű lövegtornyok kerültek. A teljesítményt is növelték, köszönhetően a némileg hosszabb hajótestnek és a fejlettebb turbináknak. A páncélzat és a felépítmény kialakítást átvették az előző osztálytól.

Ennek a visszafogott fejlődésnek természetesen politikai okai voltak, ugyanis J. Daniels haditengerészeti főtitkár igyekezett a csatahajó méreteket kordában tartani, pénzügyi alapokon. A gőzgépes hajtóművek itt már szóba sem kerültek, mindkét hajó gőzturbi- nákkal épült. A névadó Curtiss, a második egység Parsons gőzturbinákat kapott.

Visszatértek a négy hajócsavaros kialakításhoz is, amelyet a NEVADA-osztálynál hely hiánya miatt nem alkalmaztak A másodlagos ágyúk számát is megnövelték az előző ha- jókhoz képest, 22 darab löveg kapott helyet, a tat végén levő kazamatát törölték. Később a 8 „legnedvesebb" kazamatában lévő ágyút leszerelték, mert használhatatlanok voltak, de jellegzetes kivágásaik miatt könnyen lehetett azonosítani ezeket az egységeket.

USS Arizona 1921-ben a Panama-csatornán áthaladva.

Érdemes még megjegyezni, hogy a PENNSYLVANIA osztályú csatahajókat vették alapul a Panama-csatorna zsilipeinek méretezésekor, mivel akkoriban ezek a hajók voltak a legna- gyobbak az amerikai flotta egységei közül, ráadásul a főtitkár ténykedései miatt a hajók mérete sokáig ezen a szinten maradt. 1914 márciusában fektették le a gerincüket és 1916 júniusában, illetve októberében álltak szolgálatba. Az I. világháború során a keleti parton szolgáltak, később főleg a Csendes-óceánon teljesítettek szolgálatot.

A Pennsylvania 1916 decemberében.

1929-től 1931-ig mindkét csatahajó nagymértékű modernizáláson esett át, a BB-38-as a Philadelphia Navy Yardban, a BB-39-es a Norfolk Navy Yardban. Új turbinákat kaptak, megerősítették a páncélzatot és a hajótest torpedó elleni védelmét, leszerelték a torpe- dó-vetőcsöveket és néhány másodlagos ágyút. A maradék 127 mm-es löveg átkerült a főfedélzeten kialakított új kazamatákba; 127 mm-es légvédelmi ágyúkat is felszereltek.

A rácsárbocokat háromlábú árbocok váltották fel és egy kisméretű toronyfelépítményt is építettek. Két katapultot telepítettek, egyet az X ágyútorony tetejére, egyet a tatra — ehhez külön egy darut is felszereltek.

Az alaposan átépített USS Arizona a tengeren, 1930-as évek.

1941. december 7-én mind a két PENNSYLVANIA osztályú csatahajó Pearl Harborban tartózkodott, a BB-38-as szárazdokkban állt, két rombolóval együtt. A támadás során egy bombatalálatot szenvedett, megsemmisült az egyik 127 mm-es lövege. Testvérhajója azonban nem úszta meg ilyen olcsón. A mai napig nem lehet tudni, hogy valójában mi történt pontosan az ARIZONÁ-val, de a legfrissebb feltételezések szerint, egy bomba áthatolt egy nyitott fedélzeti átjárón és utat talált a katapultokhoz használt lőportöltetek raktárába, amely egy láncreakciót indított el, és nagy valószínűséggel berobbantotta a gránátok kilövéséhez használt tölteteket is.

Az Arizona lángoló roncsa.

Ennek hatására a robbanás kettétörte a hajótestet az A és B ágyútorony között, és a fedélzetek több méternyit zuhantak alá. A roncs azonnal lesüllyedt, de csak a hajótest merült el a sekély vízben, a felépítmények nem. 1177 tengerész és tiszt vesztette életét. A roncsot nem is emelték ki, csak a felépítményeket és a lövegtornyokat bontották le; a szétroncsolódott hajótest a sekély vízben fekszik, ahol mint háborús síremléket őrzik.

A PENNSYLVANIA visszakerült a nyugati partra és ott hasonló, de kevésbé átfogó átalakításon esett át, mint a NEVADA. Leszerették a másodlagos ágyúkat és a hátulsó háromlábú árbocot, illetve az X torony katapultját. Új tűzvezetőket, hátulra egy alacsony toronyfelépítményt, 8 db ikercsövű 127 mm/38-as ágyútornyot és számos kiskaliberű, gyorstüzelő légvédelmi ágyút kapott.

Pennsylvania szárazdokkokban a Csendes-óceánon, kb. 1944-ben.

A Csendes-óceánon szolgálta végig a háborút, 1943-tól kezdve részt vett szinte az összes fontosabb akcióban az Aleutok visszafoglalásától, egészen Okinawáig; 1944 októberében a Leyte-öbölben lezajlott utolsó csatahajó-csatahajó elleni ütközetben is jelen volt. 1945. augusztus 12-én súlyos sérülés érte, majdnem elsüllyedt; a Wake-sziget körüli harcok során egy japán torpedóvető-repülőgép 450 mm-es torpedója találta el a taton. A sérülés hasonló volt ahhoz, amely a brit HMS PRINCE OF WALES-t a hullámsírba küldte, az egyik hajócsavar-tengely elszabadult és a sérülés miatt a hajó közepén lévő gépházakba dőlt a víz. Végül a hajó a jól záródó vízhatlan rekeszeknek köszönhetően megmenekült.

Sérülését azonban már nem javítottak ki, célpontként vett részt az atomkísérletekben, végül 1948. február 10-én a Kwajalein Atoll mellett célhajóként fejezte be pályafutását.

(Forrás: Haditechnika)