Az Egyesült Államok WISCONSIN (BB64) nevű — ezen a néven a második  — csatahajójának gerincét 1941. január 5-én fektették le a Philadelphia Navy Yard-ban. 1943. december 7-én bocsátották vízre, áprilisban lajstromozták Earl E. Stone kapitány parancsnoksága alatt. 

A hajó az Iowa-osztály második egységeként készült el, ebbe a hajóosztályba tartozik még a névadó IOWA csatahajón kívül a NEW JERSEY és a MISSOURI.

270 méteres hosszával, 57 ezer tonnás vízkiszorításával — testvérhajóival együtt — a csatahajók legnagyobb képviselőjének számított. Sebessége elérte a 32,5 csomót (60,2 km/h), fő tüzérsége kilenc 40,6 cm-es ágyúból állt, melyeket hármasával helyezték el a tornyokban. Emellett 20 darab 12,7 cm-es légvédelmi ágyú, valamint 72 darab 4 cm-es légvédelmi gépágyú volt a fedélzetén. A hajó páncélzata a vízvonalnál 483 mm, a felé- pítményeken 445 mm volt. A 4 hajócsavart négy Westinghouse-turbina és 8 Babcock kazán hajtotta, melyek mintegy 212.000 LE teljesítmény elérésére voltak képesek.

USS Wisconsin (BB-64), USS New Jersey (BB-62), USS Iowa (BB-61)

A próbák és az 1515 főnyi legénység kiképzése a Chesapeake-öbölben zajlott le, majd Norfolkba hajózott, ahonnan Brit Nyugat-Indiába kellett mennie. A hajó bejáratása után visszaindult a gyártóhelyére a szükséges javítások, változtatások elvégzésére. 1944. szep- tember 24-én elindult szolgálati helyére, átszelve a Panama-csatornát a csendes-óceáni flottánál jelentkezett október 2-án. A hawaii vizeken folytatott kiképzések után William E Halsey 3. flottájához csatlakozott.

Az új csatahajó akkor került a 3. flottához, amikor a Fülöp-szigetek visszafoglalásáért foly- tak a harcok. A hadműveleti tervek partraszállást írtak elő Mindoro dél-nyugati partjainál, Luzontól délre, ahonnan az amerikaiak veszélyeztetni tudták a japánok a Dél-kínai-tenger felé irányuló hajóútjait. A WISCONSIN által támogatott TF38 harccsoport haditengerésze- ti repülői gyorsan kivívták a légi fölényt, és elsüllyesztettek vagy használhatatlanná tettek 27 japán hajót, megrongáltak több mint hatvanat, megsemmisítettek 269 repülőgépet, és bombázták a parti létesítményeket. A következő nap, 1944. december 18-án azonban egy tájfun söpört át a flottán, de a WISCONSIN sértetlenül vészelte át a vihart.

1944 novemberében Pearl Harborban a kiemelt, de helyre nem állított Oklahoma csatahajó mellett, mielőtt csatlakozott volna a 3. flottához.

Következő feladata Luzon elfoglalásának támogatása volt. A déli partokat megkerülve az amerikai partraszálló csapatok a Lingayen-öbölnél léptek partra, a csatahajó kísérő fela- datot látott el a TF38 harci különítmény mellett, a Tajvan. Luzon és Nansei Hoto elleni légi csapások idején, hogy fedezze a Lingayen-öböl menti hadműveleteket. A harcok 1945. január 3-tól 22-ig tartottak, a TF38 harccsoport repülőgépei elsüllyesztettek 41 hajót és súlyosan megrongáltak dokkokat, repülőtéri létesítményeket.

Később a WISCONSIN — már az 5. flotta állományában a TF58 harccsoport kötelékében — északra, Tokió térsége felé hajózott. 1945. február 16-án a harci kötelék elérte a japán partokat, és teljes meglepetést okozott. Ennek eredményeképpen lelőttek 322 ellenséges repülőgépet, több mint 177 gépet megsemmisítettek a földön, súlyos csapás érte a japán kereskedelmi és hadihajókat is. Továbbá megrongáltak hangárokat, repülőtéri berende- zéseket is. Az amerikai haditengerészet mindössze 49 repülőgépet vesztett.

A New York csatahajó Iwo Jimát lövi 1945. február 16-án.

Február 17-én a harccsoport Iwo Jima felé hajózott, hogy közvetlenül támogassa a part- raszállási hadműveleteket. Március 1-én a felderítőgépek egy utolsó repülést végeztek Okinawa fölött a partraszálló hadműveleti terv elkészítéséhez szükséges adatok pontosí- tásáért. Közben a  WISCONSIN Ulithibe hajózott a készletek feltöltésére. Március 14-én a kötelék elindult Japán felé, hogy megtörje a japán hátország légi erejét, amely hatásosan támogatta Okinawát.

A térségben súlyos harcok folytak a japán flottaegységekkel, nagy veszteségeket okozva a japánoknak, akik viszont kamikaze-támadással megrongálták a FRANKLIN (CV-13) repü- lőgéphordozót. Március 24-én a WISCONSIN 40,6 cm-es ágyúival lőni kezdte az Okinawa partjain lévő célokat. A japánok szivósan védekeztek, bár egyre fogytak repülőgépeik és kiképzett pilótáik. A japán flottát állandóan bombázta az 5. flotta légiereje, amelynek így egy egyre növekvő erejű ellenséggel kellett szembenéznie.

Essex osztályú repülőgép-hordozók kíséretében.

Április 16-án a japán YAMATO csatahajó támadást indított az Okinawát körülvevő erők ellen, de egy amerikai hordozókötelék repülőgépei a YAMATO-t, a YAHAGI könnyűcirkálót és négy rombolót elsüllyeszett. A japán flotta ezek után már nem volt képes komolyabb veszteséget okozni az amerikaiaknak; az egyre növekvő számú kamikaze-támadásokat folyamatos légi őrjáratozással igyekezett megakadályozni az amerikai flotta.

Április 11-én a „Pokoli szél" hadművelet során a japánok megsokszorozták erejüket. Csak a drasztikus manőverek és a heves ágyútűz tudta megvédeni a TF58 harccsoportot. A ja- pán pilóták közül egyiknek sem sikerült az amerikai hajókra zuhannia, azonban a közeli becsapódások számos esetben sérülést okoztak. A következő napon 151 repülőgép pró- bált meg öngyilkos támadást indítani a kötelék hajói ellen, de a WISCONSIN 127 mm-es, 40 mm-es és 20 mm-es lövegei, valamint a többi kísérő hajó légvédelmi ágyúi távol tar- tották vagy a célba érés előtt megsemmisítették az ellenséges repülőket.

Egy japán kamikaze (fent balra) támadja a USS Missourit1945. április 11-én.

1945. májusában a kamikazék sikeresen eltaláltak két amerikai hajót, súlyosan meg- rongálva a BUNKER HILL (CV-17) és az ENTERPRISE (CV-6) hordozókat. 1945. június 4-én ismét tájfun söpört át a flottán. A WISCONSIN megint sértetlenül került ki a viharból, de három cirkáló, két repülőgép-hordozó és egy romboló komoly sérüléseket szenvedett. Június 18-án a hajó befutott a Leyte-öbölbe, és ott horgonyt vetett javítás és a készletek feltöltése céljából. Három héttel később újból japán vizek felé tartott a csatahajó, hogy a hordozók csapást mérjenek az ellenséges hátország központjaira.

1945. július 16-án ismét megszólaltak a WISCONSIN 406 mm-es lövegei, a Hokkaido-sziget Murorau acélműveit és olajfinomítóit lötte. Két nappal később romba döntötte a Hitachi Miro körzetébe telepített ipari létesítményeket. A japán partok ágyúzásához csatlakozott egy brit csatahajó is az Északi Flotta állományából. A háborúnak ebben a szakaszában a szövetségesek már zavartalanul tudták lőni a japán partokat.

Wisconsin a koreai háború alatt.

A TF38 harccsoport repülőgépei folyamatosan támadták Yokosuka japán tengerészeti támaszpontot, és harcképtelenné tették a megmaradt két japán csatahajó egyikét, a hajdani zászlóshajót, a NAGATO-t. A WISCONSIN a megszálló erők részeként szeptember 6-án érkezett a tokiói-öbölbe, miután testvérhajója, a MISSOURI fedélzetén a japánok aláírták a fegyverletételt.

A WISCONSIN rövid világháborús pályafutása során 105 830 mérföld utat tett meg, kísérő rombolóit 250 alkalommal töltötte fel. Később Okinawbba hajózva szeptember 22-én fedélzetére vette a hazatartó amerikai katonákat a „Varázsszőnyeg" hadművelet keretében, majd Pearl Harbor érintésével október 15 én befutott San Franciscóba.

Iraki állásokat lő az 1991-es öbölháború idején.

A háború után tartalékba került, de a koreai háború során 1951. március 3-án újra aktív állományba helyezték, Thomas Burrowes sorhajókapitány parancsnoksága alatt. Tüzével sikeresen támogatta a dél-koreai és az ENSZ csapatokat, rombolva az ellenség vezetési pontjait, fedezékeit, csapatösszevonási körleteit és ágyúállásait, valamint tűztámogatási készültségi szolgálatot látott el.

1952. április 3-án a WISCONSIN visszaindult Norfolkba. 1955-ben rövid ideig a Földközi-tengeren hajózott, részt vett több NATO-hadgyakorlaton, majd az ötvenes évek végén elsősorban a kubai vizeken tevékenykedett. 1958-ban ismét tartalékba került, március 8-án törölték a lajstromból. Ezzel olyan állapot következett be, amely 1896 óta nem volt: az Egyesült Államoknak nem volt egyetlen aktív csatahajója sem.

Norfolk belvárosában a tengerészeti múzeumban.

Harminc évnyi pihenő után 1988. október 22-én a WICONSIN-t újra létszámba vették, és átépítették, tűzerejét jelentősen megnövelték. Az Öböl-háború során ágyúival és Toma- hawk rakétáival támadta az irakiak állásait. 1991. szeptember 30-án végleg törölték az aktív szolgálatból. A Pearl Harbor-i emléknapon, 2000. december 7-én kikötötték a virgi- niai Norfolkban a Nemzeti Tengerészeti Központnál, 2001 áprilisa óta múzeumhajó.