A levegőből térjünk most vissza a földre; Jugoszlávia, Görögország és Kréta elfoglalása után (közben), nézzük mi történt Észak- Afrikában, ahol a britek még 1940-ben kiverték az olaszokat Líbia keleti feléből, és már Tripolit fenyegették. 1941 januárjában az olaszokat üldözve Bardíát és Tobrukot is elfoglalták. Az olaszok 130 000 embert elveszítve, február 8-án El-Agheiláig vonultak vissza. Ekkor az angolok leálltak, csapataik egy jó részét Görögországba dobták át. 

Közben ugyancsak 1941 januárjában angol támadás indult Kelet-Afrikában is, minek követ- keztében május 18-án az aostai herceg vezette olasz csapatmaradványok letették a fegyvert. Valamennyi kelet-afrikai olasz gyarmat elveszett. Olaszország kénytelen volt német segítséget kérni. Csakhogy a Wehrmacht már a Barbarossa-hadműveletre készült, és Mussolini erőinek veresége a lehető legrosszabbkor jött.

Erwin Rommel, 1941 februárjától 1943-ig az Észak-Afrikában harcoló német csapatok parancsnoka

Felállítottak egy kisebb, páncélosokkal megerősített gépesített erőt, amely végül egy teljesen fel nem töltött hadtestté állt össze, és az 5. könnyűhadosztályból; valamint a 15. páncéloshadosztályból állott. Ez utóbbi vegyes összetételű páncélos erő volt (45 db Pz. II, Pz. III, 20 db Pz. IV és 10 parancsnoki páncélos); a két német hadosztályt nevezték Afrika Korpsnak (Afrika Hadtest). Ugyancsak ide irányítottak két újabb (egy páncélos, egy gyalo- gos) olasz hadosztályt; az olasz csapatok vezetését – a beosztásából felmentett Graziani marsall helyett –Gariboldi tábornok vette át. A német-olasz csapatok parancsnoka pedig Rommel tábornok lett, aki Franciaországban kiváló teljesítményt nyújtott a 7. páncélos- hadosztály élén.

Rommel helyreállítva a fegyelmet, 1941. március 21-én sikeres támadást indított, március 31-én pedig háromágú előrenyomulást indított Cirenébe, meglepve a görögországi had- járat miatt legjobb páncéloserőiktől megfosztott briteket. Az angolok április 4-én elvesz- tették Benghazit, a három német hadoszlop április 7-én Mechilinél találkozott. Nemcsak Cirene került Rommel kezére, hanem több angol tábornokok is.

Tizenöt nap alatt az angol csapatok – két legyengült hadosztály és egy dandár – az egyiptomi határra vonultak vissza. Április 12-én elvesztették Bardiát, 15-én Sidi Omart és Es-Salumot, a Halfaya-hágót és a Giarabub-oázist. Április 10-én Tobrukban 35 000 angolt kerítettek be. Az utánpótlási vonalak azonban túl hosszúra nyúltak – a németek 900 km-t nyomultak előre – a víz és élelmiszer-szállítás nehézségekbe ütközött.

Az Afrika Korps egységei Észak-Afrikában, 1941 elején

Az olasz-német csapatok, különösen a páncéloscsapatok és a repülőegységek, gyengék voltak a Rommel kezdeményezésére indított hadművelet befejezéséhez és Kairó eléré- séhez. A német hadvezetés azonban nem küldött több erőt Afrikába, mivel akkor már teljes erővel készült a Szovjetunió megtámadására.

Tobruk megvédésével a britek véget vetettek Rommel első sikersorozatának, mivel a beásott, merev és nagyon erős védelemmel szemben a német páncélosok nem tudtak manőverezni, amelyet a tenger felől a hadihajók lövegei is támogattak, jelentős veszte- ségeket okoztak Rommel egyébként sem túl erős alakulatainak.

Tobruk előtt

A május végén bekövetkező angol ellentámadás elől Rommel taktikusan kitért, ezzel elkerülte a bekerítést. Az angol harckocsikat – a speciális sivatagi harchoz készített Crusadereket – tőrbe csalta, és 88 milliméteres légvédelmi ágyúkkal sorban kilőtte őket. Ekkor azonnal ellentámadást indított, visszaszerezte Capuzzót, Sollumot és Halfaját.

Churchill azonnali ellentámadásra utasította Wavell tábornagyot a közel-keleti brit csa- patok főparancsnokát. Ez azonban újabb kudarccal járt, mert a frontális angol támadást a németek aknamezőkkel és tankelhárító ágyúkkal lassították le, és a szárnyakat újra és újra megtámadva visszavonulásra kényszerítették őket. Churchill rezignáltan jelentette ki: "Rommel letépte Wavell homlokáról a babért" – és leváltotta közel-keleti főparancsnokát. Helyét Auchinleck tábornok foglalta el.

88 mm-es Flak légvédelmi löveg - Afrika Korps, Líbia

Hitler 1941. június 21-én kijelentette Mussolininek: "Az Egyiptom elleni támadás őszig lehe- tetlen." Ez meg is mentette az angol "Nile" hadsereget a teljes vereségtől, Angliát pedig Egyiptom és a Szuezi-csatorna elvesztésétől. Az észak-afrikai arcvonal a líbiai-egyiptomi határ közelében átmenetileg megszilárdult.