1940. május 9-én délelőtt Hitler május 10-ére, péntekre véglegesítette a nyugati offenzíva időpontját. A német haditerv szerint hadüzenet nélkül, meglepetésszerűen és a függetlenségük durva megsértésével a Wehrmachtnak el kellet foglalnia a Benelux államokat (Hollandia, Belgium, Luxemburg). A főcsapást az Ardenneken keresztül, a Maas folyó felé akarták mérni, majd Sedan körzetéből északnyugat felé, Amiens, Boulogne és a tengerpart irányába.

Ennek megfelelően a haderőt 3 hadseregcsoportba osztották: északon a "B" hadseregcsoport indult támadásra, von Bock vezérőrnagy parancsnoksága alatt, az arcvonal középső részén az "A" hadseregcsoport készült fel (von Rundstedt), délen – a Maginot-vonallal szemben – pedig a "C" hadseregcsoport (von Leeb) foglalt el állásokat.

A hadművelet első fázisának fő feladatát az "A" hadserecsoportnak kellet végrehajtania: a jobbszárnyon álló 4. hadseregnek, amelynek állományába 12 gyalogoshadosztály és 2 páncéloshadosztály tartozott, át kellett törnie a belga védelmi állásokat, előrenyomulnia a Maas felé, Liége irányába, és elérni Dinant és Givet körzetét. Itt a hadsereg kötelékébe tartozó 15. páncéloshadtestnek (5. és a 7. páncéloshadosztály) ki kell kényszerítenie az átkelést a Maas-on. A hadseregcsoport arcvonalának középső részén a Kleist-páncélos csoport által támogatott 12. hadsereg feladata volt, hogy csapást mérjen Givet és Sedan irányába. A harckocsihadtesteknek a Maas-on átkelve kellett megrohamozniuk a francia védelmi vonal balszárnyát és hátát. Az "A" hadseregcsoport balszárnyát a 16. hadsereg- nek kellett fedeznie; a hadseregcsoport kötelékébe a 7. páncéloshadosztály tartozott, és a 3. légi hadsereg támogatta a levegőből.  

A "B" hadseregcsoport feladatai korlátozottabbak voltak: át kellet törnie a holland és a belga védelmi vonalakat, teret kellett nyernie, majd harcra kényszeríteni és lekötni a belgák segítségére siető szövetséges erőket. A hadseregcsoport kötelékébe 3 páncélos- hadosztály tartozott, a légifedezetet a 2. légi hadsereg nyújtotta. A "C" hadseregcsoport- nak a Maginot-vonallal szemben csak védekeznie kellett, és lekötni minél nagyobb ellenséges erőt. A hadseregcsoport kötelékébe nem tartoztak páncéloshadosztályok.

1940 májusa - von Rundstedt hadseregcsoportjának páncélosai

A francia főparancsnokság meg volt győződve róla, hogy a németek újra az I. világ- háborús Schlieffen-tervvel próbálkoznak, vagyis a jobbszárnyon, Belgiumon keresztül mért csapással megpróbálják bekeríteni a francia hadsereget. A francia haditerv passzív védekezést írt elő, támadó hadműveletek nélkül, és azzal számolt, hogy a belgák tartani tudják állásaikat addig, amíg a franciák a Maas mentén új védelmi vonalat építenek ki. A szövetségesek csak a német betörés után indultak volna a belgák segítségére, a haditerv nem számolt semmiféle, a légierő és a tankok segítségével vezetett mozgóháborúval. 

A franciák szintén 3 hadseregcsoportra tagolták az erőiket: az északon álló 1. hadsereg- csoportnak (Bilotte tábornok) az volt a feladata, hogy Belgium német lerohanása esetén átlépje a francia-belga határt, és állást foglaljon a Maas mentén. A középen álló és dél felé széhúzódó 2. hadseregcsoportnak a Maginot vonalat kellet védenie, a 3. hadsereg- csoport pedig a tartalékerőként az arcvonal mögött helyezkedett el.

Az angol expedíciós hadtest (Gort tábornok) az 1. hadseregcsoport 1. hadseregének szomszédságában, a Dyle folyó mentén foglalt el állásokat. Az angol hadtesthez nem tartoztak páncéloshadosztályok, csak 7 motorizált lovasezred, és egy páncélosdandár. Az angolok összesen 310 tankkal rendelkeztek, de ebből csak 23 volt új, Matilda II típusú.

Kiégett Junkers Ju-52 szállítógép egy holland mezőn

A német támadás május 10-én, reggel 5.30-kor indult. Bevezetésként a német 1. ejtő- ernyős hadosztály és a 22. légiszállítású hadosztály katonái Kurt Student vezetésével támadást indítottak Hága, Rotterdam és a belga Eben-Emael erőd ellen, hogy lehetővé tegyék a „B” hadseregcsoport főerőinek támadását. Az 1. ejtőernyős ezred 2. zászlóalja (Prager százados) pedig elfoglalta a hollandiai Moerdijk-i hidakat. Ezek az 1400 m hosszú hidak stratégiai fontosságúak volt, a 9. páncéloshadosztály csapatai ezen keresztül indul- tak meg Rotterdam felé, és május 13-án a német előőrsök már el is érték a várost. Ezt megelőzően még vissza kellett verniük a francia 7. hadsereg motorizált csapatait, melyek május 12-én megpróbálták visszavenni a hidakat, sikertelenül. A 9. német páncéloshad- osztály támadásának következtében kénytelenek voltak visszavonulni Antwerpenbe. A németek pedig – a hidakon áthaladva – megkerülték a holland erődítéseket és csapato- kat. Rotterdam kapitulált, majd május 15-én a holland hadsereg letette a fegyvert.

Az első nagyobb tankcsatára május 13-án került sor, Tirlemont körzetében a 16. páncé- loshadtest erős francia páncéloskötelékekkel ütközött meg: a francia tankok, amelyeknek csak biztosítaniuk kellett volna területet, súlyos veszteségeket szenvedtek a Junkers 87 'Stuka' zuhanóbombázók által támogatott német egységektől, annak ellenére, hogy a francia harckocsik jobb páncélozással és fegyverzettel rendelkeztek, mint a németek. Május 15-ére a francia 1. hadseregcsoport csapatai felvonultak a Dyle vonalára, és fel- készültek a védekezésre.

Az 1. német páncélos hadosztály katonái átkelnek a Maas-on

Még ugyanezen a napon a német 15. páncéloshadtest Dinant-nál átlépi a Maas folyót, és a Kleist-páncéloscsoport egységei is hídfőállásokat építenek ki a Maas-on, Sedan városá- nál. A franciák Sedannál ellentámadásra küldik az 1. és a 2. páncéloshadosztályt, de a német 15. páncéloshadtest súlyos veszteségeket okozva visszaveti a franciákat. A 2. pán- céloshadosztály nem tud felfejlődni az utakat eltorlaszoló menekültáradat és a Luftwaffe állandó támadásai miatt, a tankok szétszóródnak, zilált hadrendben kénytelenek felvenni a harcot a németekkel, és ismét súlyos veszteségeket szenvednek.

Május 17-re az "A" hadseregcsoport csapatai St. Quentin városától keletre elérik az Oise folyót, és harc nélkül elfoglalják Brüsszelt. Ugyanezen a napon két francia páncéloszász- lóalj, Charles de Gaulle parancsnoksága alatt ellentámadásra indult Laon és Montcornet körzetében, de a Luftwaffe itt is sikeresen szétbombázza a francia alakulatokat még az- előtt, hogy azok felvehetnék a harcérintkezést a német tankokkal. De Gaulle visszavonul, és megpróbál még egy támadást szervezni, sikertelenül. Május 19-én a Kleist-páncélos- csoport elfoglalja Abbeville-t, Guderian 19. páncéloshadteste egyetlen nap alatt 90 km-t tesz meg, Canal du Nord-tól Abbeville-ig.

Kilőtt francia Char B1 harckocsi

Május 22-én Weygand tábornok, aki Gamelin tábornokot váltotta fel a szövetséges hadsereg főparancsnoki posztján, megpróbálja felmenteni a Pas de Calais-nál elvágott egységeket, és parancsot adott egy támadásra, amelyet a francia és angol tankoknak a Somme folyón keresztül kellett végrehajtani, és amelynek eredményeképpen fel kellet volna venniük a kapcsolatot az elvágott csapatokat. A szövetségesek rohamra indultak, és Arrasnál súlyos tankcsata bontakozott ki a német, valamint a francia és angol tankok között. A német harckocsik – Erwin Rommel páncéloshadosztálya – itt találtak először kemény ellenállásra a nyugati hadjárat folyamán: súlyos veszteségeik voltak, és kiütköz- tek a német páncélosok hiányosságai – a gyenge páncélozás és a gyenge fegyverzet.

Az erősebben páncélozott angol tankok ellen a német 37 mm-es páncéltörő ágyúk hatás- talanok voltak, de ugyanakkor a németek sikeresen alkalmazták a 8,8 cm-es légvédelmi ágyújukat ellenük. Ez később egy hamis Rommel-legenda kialakulásához vezetett, misze- rint Rommel volt az első, aki földi célpontok ellen használta ezt az ágyút. Az igazság az, hogy a német 88-asok már a spanyol polgárháború alatt is több lövedéket lőttek ki földi, mint légi célpontok ellen, és a 88-as ütegeket már a hadjárat elején felszerelték ugyan- úgy légvédelmi, mint páncéltörő gránátokkal.

Kiégett, elhagyott szövetséges járművek Arras környékén

Arrasnál az angolok két és fél napig tartották fel a német páncélosokat. Ezalatt négy an- gol hadosztálynak és az 1. francia hadsereg maradványainak sikerült visszavonulniuk a tengerpartra és elérniük Dunkerque-t. 

Hitler május 24-én von Rundstedtnek a tanácsára megállítja a Kleist-páncéloscsoport egységeit Dunkerque közelében, és ezzel lényegében lehetővé teszi az angoloknak, hogy a Dynamo-hadművelet keretén belül evakuáljanak a kontinensről több mint 338 000 ka- tonát. Azonban az angol expedíciós hadtest egész felszerelése Franciaországban marad és német kezekbe kerül. A "Dynamo" egészen június 4-ig tart. (Az evakuáció során a Brit Expedíciós Erők több, mint 60 000 járművet voltak kénytelenek hátrahagyni.)

A szövetséges katonák által hátrahagyott járművek - Dunkerque

Június 5-én reggel 5 órakor elindul a német nyugati hadjárat második fázisa, a Fall Rot. A német "B" hadseregcsoport 3 hadseregét (4., 6., 9. hadsereg) a Kleist-páncéloscsoport és a 2. légi hadsereg támogatta, a "B" hadseregcsoport csapatai áttörték a franciák Wey- gand-vonalnak nevezett védelmi sávját, amelyet 49 francia hadosztály védett. A védelmi vonal a Somme folyó és az Aisne alsó folyása mentén húzódott. A "B" hadseregcsoport a front áttörése után a Szajna alsó folyása felé tört előre. Az "A" hadseregcsoport három hadserege (2., 12., 16. hadsereg) és Guderian páncéloscsoportja a 3. légi hadseregtől támogatva a Maas-tól és az Aisne felső folyásától indulva délkelet felé nyomult előre.

Június 11-én a francia kormány elhagyta Párizst, és áthelyezte a székhelyét Tours-ba. Éppen idejében, mert június 14-én a német 87. gyalogoshadosztály harc nélkül bevonult Párizsba, a várost ugyanis a 7. francia hadsereg kiürítette. Június 15-én a 71. és a 76. gyalogoshadosztály bevette Verdun városát, amelyért a németek az I. világháborúban hónapokig tartó, sikertelen, véres ütközetet vívtak. 

Német katonák bevonulnak Párizsba

Június 15-én a Guderian-páncéloscsoport 39. páncélos hadteste 90 fokkal balra fordult, északkeleti irányba, és június 17-én megközelítette a svájci határt, bekerítve ezzel a Maginot-vonalat, és az Elzászban levő összes francia katonát – mintegy 400 000 embert. A hadműveletben sikerében a keletről meginduló Dollmann tábornok 7. hadserege is szerepet játszott. 

Június 18-án a 37. hadtest bevette Le Mans városát, és a 7. páncélos hadtest (Rommel vezérőrnagy) pedig elfoglalta Cherbourg kikötőjét. Még ugyanezen a napon a szövetsé- gesek kiürítették Nantes-ot és St. Nazaire-t, több mint 52 000 embert evakuálva Angliába. Nantes-ba június 19-én már be is vonult a német 2. hadtest.

Az előrenyomuló német csapatok elől menekülő francia lakosság - 1940. június 19.

Az elszenvedett megsemmisítő vereségek hatására Franciaország kapitulálni kénysze- rült. 1940. június 22-én a compiégne-i erdőben – ugyanabban a vasúti kocsiban, amiben az I. világháború után a németekkel aláíratták a fegyverszünetet – a franciák aláírták a békeszerződést. Ennek értelmében Franciaország déli része "szabad" maradt, és 100 000 fős hadsereget tarthatott fenn. A megalakult francia bábkormány elnöke Pétain marsall lett, a kormány munkáját Pierre Laval miniszter irányította. 

Két francia hadsereg – a 3. és az 5. – maradványai Nancy-Belfort körzetében kapituláltak, kb. 500 000 ember tette le a fegyvert. 25 000 francia és 13 000 lengyel pedig St. Ursanne közelében átlépte a svájci-francia határt, őket a svájciak internálták. 

***

Június 25-én érvénybe lépett a francia-német fegyverszünet. A hadjárat mérlege: a francia hadsereg vesztesége 92 000 halott és 200 000 sebesült, 1 900 000 francia katona került német fogságba. Az angol hadtest 68 000 embert vesztett. A németek veszteségei: 27 000 halott, 18 000 ütközetben eltűnt és 111 000 sebesült.