1941 tavaszán négy új M4 projektből választhatott az amerikai hadsereg főparancsnoksága, végül is az M3-as közepes harckocsira épülő projektet fogadták el. 1941-ben még az amerikai hadiipar szervezési és kapacitási gondokkal küszködött, ezért fontos volt visszamenőlegesen a két jármű részleges kompatibilitása. Az M4-es Sherman a szövetségesek európai harckocsi haderejének a gerincét alkotta. Fő ellenfelei a Párducok és a Tigrisek voltak, s velük szemben a Shermannek számos hátránya volt, többek közt a vékony páncélozás, a gyenge harckocsiágyú és a túlságosan magas építésű test.

A harckocsi alapjául M3 General Lee harckocsi konstrukciója szolgált. Az M3 Lee minőségét és harci tulajdonságait egyaránt a "pocsék" kifejezéssel lehet a legjobban jellemezni. A Sherman M4 tulajdonképpen az M3-as utódjának számított, és bár nem sikerült teljesen megszabadulnia elődje hibáitól, mégis megállta a helyét német pán- célosokkal szemben. A Sherman M4 első alkalmazására az El-alamein-i csatában került sor.

Főbb modifikációk:

M4 - hegesztett test, Wright-Continental R-975 típusú motor; 6748 darab készült belőle. 800 darab a 105 mm-es löveggel ellátott változatából, további 841 darab M4(105 mm) pedig HVSS típusú futóművel volt ellátva.
M4A1 - M2-es ágyú, öntött test, két beépített M1919A géppuska a testben.
M4A2 - két darab General Motors 6-71 típusú motorral volt felszerelve, 8053 legyártott darab. Csak a tengerészgyalogság használta.
M4A3 - az amerikai hadsereg által általánosan használt változat. Ford GAA V-8 hajtóművel és 76,2 mm-es ágyúval vagy 105 mm-es löveggel volt felszerelve.
M4A4 - Chrysler WC Multibank típusú hajtómű.
M4A5 - ez a jelzés a kanadai "RAM" harckocsik számára volt fenntartva. A "RAM"-okat soha nem használták – ezek a harckocsik tulajdonképpen páncélozott csapatszállítók lettek volna, 40 vagy/pedig 57 mm-es ágyúval szerelve. A Montreal Locomotive gépgyár- ban nem futtatták fel a gyártásukat, mert 1944-ben az amerikai csapatszállítóvá alakított Shermanok már megoldották a csapatszállítás problémáját.
M4A6 - kinézetre ugyanaz, mint az M4A1, csak éppen Caterpillar RD-1820 motorral szerelték; 75 darab készült belőle, harci bevetésére nem került sor.

Sherman 75-76 mm

Az első szériák tornyába 75 mm-es páncéltörő ágyút szereltek. Ez a fegyver elsöprő fölényt biztosított a járműnek az óceániai harctereken és az afrikai sivatagban, 1942-ben is jobb volt, mint az akkori német Pz.Kpfw III közepes harckocsi.

Az európai invázió során azonban a 75 mm-es ágyúval ellátott változat nem volt méltó ellenfele a német Párducnak és az erősebben páncélozott Pzkpfw IV H-J-nek. A szövetsé- gesek ezért 1944 januárjától 76 mm-es ágyút kezdtek el használni. Magán a harckocsin csak minimális változtatás történt – megnövelték a torony méretét, a parancsnoki figye- lőállás mellé egy másikat is vágtak a torony tetejébe. Ez a változat volt a legelterjedtebb az összes közül, 1945 elejére majd minden második Sherman a nyugati fronton 76 mm-es ágyúval volt felszerelve.

Sherman "Firefly"

A Tűzlégy volt az egyetlen Sherman-változat, amelyik felvehette a harcot a Párduccal. A 75 mm-es ágyú helyett 76.2 mm-es angol gyártmányú páncéltörő ágyúval látták el, amely 17 font súlyú lövedékeket lőtt ki. Hogy elég hely legyen a fegyver és a muníció számára, a rádiót "kiköltöztették" a torony hátsó részére szerelt acéldobozba, a testbe épített gép- fegyvert pedig eltávolították.

Sherman M4 105 mm

A Sherman negyedik főbb változata a gyalogság támogatására készített, 105-mm-es löveggel ellátott modell volt. Az első darabok 1944 februárjában jelentek meg, és a nor- mandiai harcok során hatásosan támogatták a gyalogságot. Gyengén páncélozott célpontok ellen hatékony volt, de nem igazán volt alkalmas páncélosok elleni harcra. Összesen 4680 darabot gyártottak belőle.

Önjáró lövegek és páncélvadászok

A Sherman alvázát számos rohamlöveg és önjáró lövegkonstrukció gyártásánál is fel- használták. Az M10 Wolverine például az M4A2-es és M4A3-as Sherman-alvázra épült. Angol háromhüvelykes páncéltörő ágyúval szerelték fel, az angolok azonban később (1944 ősze) átépítették az M10-eseiket, és 17 fontos ágyút építettek a járműbe; Achilles- nek nevezték el őket.

A Sherman M4-esnek ezeken kívül még számtalan változata létezett, a hídvetőtől kezdve az aknaszedőig. Láng- szórós változat is készült, a lángszóró vagy a toronyban kapott helyet, vagy a testben a géppuska helyén. A rakétavetővel felszerelt változat tornyára T34 Calliope típusú, 60 csöves rakétavetőt szereltek. A rakétavető a toronnyal együtt forgott, a magassági szöget az ágyúcső mozgatásával lehetett változtatni.

***

A Sherman nagy előnye volt a könnyű gyárthatóság és a jó karbantarthatóság. Majdnem 50 ezer darab készült belőle, (ez több mint a brit és német harckocsik száma összesen!) a háború alatt gyártott amerikai tankok több mint fele M4-es Sherman volt. A LEND-LEASE egyezmény keretében a Szovjetunióba is szállítottak belőle. A szövetségesek mindegyik hadszíntéren intenzíven használtak – Európában a keleti és a nyugati fronton éppúgy, mint Észak-Afrikában és az Óceániai szigeteken. A németek csak "Tommycooker"-nek hívták, hatalmas fazékra emlékeztető profilja miatt.