A DFS-228-t az angol, szovjet és német szakirodalom egyaránt, mint az amerikai U-2 felderítőgép közvetlen elődjét ismeri el. Rakétahajtóműves változatát a Deutsche Forschunginstitut für Segelflug munkatársai tervezték 1941-ben, és nagy magasságban végrehajtott kémfeladatokra szánták tervezői és megrendelői.

A gépet egy Dornier-217K3 típusú felderítőgép felvitte 10 000 méterre, itt az összekötő- rendszer szétkapcsolása után a DFS-228 pilótája működésbe hozta a rakétahajtóművet, és ennek segítségével 22 500 méter magasságba húzott fel. A hajtóművet 5-10 perc működés után kikapcsolta és a felderítendő terepsáv felett siklórepülésben zajtalanul repült végig, kondenzcsík húzása nélkül. A gép kedvező körülmények között maximálisan 315 km-t tehetett meg motor nélküli siklórepülésben. Két légikamerával volt felszerelve, mindkettő speciális gyújtótávolságú optikákkal és infravörös filmanyaggal működött. Személyzete 1 fő volt, aki a magasnyomású kabinban fekvő helyzetben vezette gépét, és fényképezett az adott terepszakasz felett.

Németország összeomláskor 12 DFS-228 felderítőgép állt bevetésre kész állapotban, erre azonban nem került sor. A gépek nagy részét az amerikai hadsereg foglalta le, és a hábo- rú után a DFS- 228-at felhasználták az U-2 amerikai felderítőgép tervezésénél.

TECHNIKAI ADATOK

• Típus: nagymagasságú felderítőgép
• Méretek - fesztáv 17,60 m; hossz 10,58 m; magasság 2,92 m
• Súly: 1350 kg (üresen) 4210 kg (harckészen)
• Személyzet: 1 fő
• Fegyverzet: nincs
• Motor: egy Walter HWK 109-509 A-1 1600 kp teljesítményű, folyékony üzemanyagú rakétahajtómű
• Hatótávolság: 1050 km
• Teljesítmény: max. sebessége 900 km/h, csúcsmagasság 25 000 m