Miután a USAAC sokáig átalakított kétfedelű harci gépeket használt megfigyelési feladatokra, egy nagyobb – a célnak megfelelőbb – egyfeladatú repülőgépet akartak. A negyvenes évek elején végül a kétüléses, könnyű polgári gép mellett döntöttek, melynek kismértékű átalakítása előnyösnek tűnt.

A típus ára és üzemeltetése olcsónak bizonyult, használható volt mind megfigyelési, mind futárfeladatokra. A nem egykönnyen felfedezhető és igen fordulékony kis gép kevésbé volt kitéve a földi légelhárítás okozta sérüléseknek, rövid fel- és leszállópályát igényelt, így a földi egységek parancsnokainak is hasznos eszköze lett. A USAAC, majd utóda, a USAAF sokat szerzett be a gép különböző altípusaiból; jellemző rájuk a zárt pilótafülke, a mereven beépített futómű és a vállszárnyas kiképzés. Az L-3-tól az L-3J-ig terjedő altípusokból összesen 1740 darabot gyártottak, több darabot Franciaországba exportáltak.

TECHNIKAI ADATOK (L-3)

• Hossz: 6,42 m
• Magasság: 2,34 m
• Fesztávolság: 10,67 m
• Szerkezeti tömeg 378 kg
• Felszálló tömeg: 590 kg
• Személyzet: 2 fő
• Fegyverzet: nincs
• Hajtómű: egy 65 Le-s (48,5 kW) Continental 0-170-3 típusú, négyhengeres boxermotor
• Hatótáv: 580 km
• Teljesítmény: max. sebessége 140 km/h; csúcsmagasság 2360 m