Az USA csendes óceáni flottáját 1941. december 7-én Pearl Harbor kikötőjében váratlan támadás érte japán repülőgép-hordozókról felszállt mintegy 360, több hullámban támadó repülőgépről. A támadás hatására az öbölben horgonyzó 8 csatahajó, az amerikai hajóhad büszkeségei közül felrobbant az Arizona, és elsüllyedt az Oklahoma. A többi 6 csatahajó is súlyos sérüléseket szenvedett. Amerika repülőhordozói azonban nem voltak az öbölben, így elkerülték a csapást. Az USA belépett a háborúba.

A szövetséges brit és holland hajóhadat is nagy veszteségek érték az év hátralévő részében, így többek között elsüllyedt a Prince of Wales csatahajó, a Repulse csatacirkáló és szinte a teljes szövetséges cirkálóflotta. A tengeri háborúban bebizonyosodott, hogy a fő fegyver a hordozókról indított repülőgép. A csatahajók és cirkálók a partszállások és az alkalmi harci csoportok (Task Force-k) védelmét látták el. 1942-ben és 43-ban több súlyos tengeri ütközet volt az amerikai és japán repülőgép-hordozós egységek között.

***

A korall-tengeri majd a midway-szigeteki csatákban a japánok elvesztették támadó hordozóikat, míg az amerikai ipar tudta pótolni némileg kisebb, de szintén súlyos veszteségeit. Guadacanal elfoglalása után az USA nagy erőkkel az ún. "békaugrás" taktikával közelítette meg a Japán anyaországot. Minden atollt és szigetet lépésről lépésre elfoglaltak, hogy az amerikai nehézbombázóknak megfelelő támaszpontokat építhessenek Japán bombázására.

Az USA tengeralattjárói ugyanakkor érzékeny veszteséget okoztak a császári flottának, mind hadi-, mind kereskedelmi- és tartályhajókban. Ezért a japán csatahajók nagy része nem a Kure-i hadikikötőben, hanem a borneoi olajmezőkhöz közel horgonyzott. A Marianna szigeteknél vívott újabb csata teljes mér- tékben a US. Navy győzelmét hozta. A japán flotta 9 hordozójának 430 gépéből a csata végére mindössze 35 maradt. Nyitva állt a Fülöp-szigetekhez vezető út az amerikaiak előtt. A császári haditengerészet – melyet már nem Jamamoto tengernagy vezetett, akinek gépét amerikai vadászok lelőtték és életét vesztette – Kurita admirális vezetésével kétségbe- esett tervet eszelt ki a fölényben lévő amerikaiak tőrbecsalására. A tervnek a SO-1 (megtévesztés) nevet adták. Ozawa admirális lényegében üres hordozóit látványosan az USA 58. Task Force ellen küldte, mely akkor több tucat nehéz hordozóval és a legújabb IOWA típusú csatahajókkal rendelkezett.

Parancs szerint Ozawának el kellett csalogatni a partra szálló erőktől William F. Halsey (becenevén a Bika) tengernagy flottáját. (Halsey-ről később majd még ejtünk pár szót...)

A Leyte-öbölben lévő partraszálló hajókat és könnyű kíséretüket – Sprague admirális erőit – pedig a lényegében még érintetlen japán nehéz csatahajóknak kellett volna megtámadni. A Fülöp-szigetek központi szigetéhez – ahol MacArthur partraszállt seregével – két szoroson keresztül lehetett eljutni. A San Bernardino és a Surigao szoroson keresztül. A San Bernardino szoros felé a császári csapásmérő flotta nagyobbik része támadott. Japánnak 1944-ben még legtöbb csatahajója megvolt, köztük a világ két legnagyobb hajója, a Yamato és a Musashi.

Ezek a hajók 68 000 tonnásak voltak, akkorák körülbelül, mint a mai hordozók. 18 hüvelykes (460 mm)-es ágyúik 42 km-es lőtávolságukkal a világ legjobb lövegei voltak. A két óriáson kívül öt régebbi csatahajó, 10 nehézcirkáló és rombolók flottillái voltak a japán csapásmérő főerő részei. Légifedezetük nem volt. A japánok déli ereje két régebbi csatahajó, a Fuso és a Yamashiro, valamint nehézcirkálók és rombolók a Surigao-szoros felé haladtak. E két flottacsoportosítás feladata volt a partra szálló erők megsemmisítése.

Mivel Halsey repülői észlelték Ozawa hordozóflottáját, megvárták míg azok támadást intéznek ellenük, majd ellentámadásra indultak. Ozawa erre várva megkezdte a visszavonulást. Feladatát jól hajtotta végre, mert az egész 38. különítmény 19 hordozója és összes csatahajója kíséretével üldözőbe vette. A 7. amerikai flotta parancsnokának egyszerre kellett volna megvédeni a két szorost. Kinkaid admirális úgy döntött, hogy Halsey biztos hagyott csatahajókat a San Bernardinó szoros védelmére, hiszen az ő repülői támadták egész nap a japán flottát. Erre utalt egy szűkszavú távirat is melyet Halsey-től kapott. Valójában senki sem őrizte a szorost, mivel Halsey a csaliflottát vette minden hajóval üldözőbe. Kinkaid a déli átjárónál várt hat öreg csatahajójával és kíséretével. A csatahajók között volt a Pearl Harbornál elsüllyesztett, de kiemelt és korszerűsített CALIFORNIA, PENNSYLVANIA és MISSISSIPPI is.

A japán déli erők kevéssel éjfél előtt teljes sebes- séggel befutottak a Surigao szorosba. Kinkaid 7. flottájának minden lövege várakozó állásban, összesen 42 amerikai hadihajó 6 japán ellen, hat csatahajó kettő ellen. Az utolsó klasszikus tengeri csata zajlott le. Az amerikai hajók T-alakzatban várták az ellenséget. A T rövidebb szárán álltak az amerikai hajók egymás után csatavonalban. Minden ágyújúk akár egyszerre lőhette a T hosszabb szárán sorban haladó japánokat. A vaktában úszó japánokat először egy 39 rombolóból álló flottilla támadta meg torpe- dókat okádva, felrobbantva egy csatahajót, léket ütve egy másikon, valamint 3 másik hajót is megrongáltak.

A T-alakzat szánalmas farkincája vánszorgott csak el a szoros bejáratáig, egy csatahajó, egy cirkáló és egy romboló. Az amerikai csatahajólánc eszeveszett, de pontos tűzzel fogadta őket.

Az amerikai csatahajók 285, a cirkálók 3100 lövést adtak le. A világon az utolsó nehéz sortüzet ellenséges csatahajóra a Mississippi adta le 18 km távolságból, 12 ágyújából. A menekülő roncsok üldözése a nappalba nyúlt. A japánok egy romboló híján minden hajójukat elvesztették és több ezer tengerészük veszett a hullámsírba. Az amerikaiak 35 embert vesztettek.

Kurita tengernagy fő központi csapásmérő erejét szintén észlelték azonban amerikai tengeralattjárók – a USS Darter és a USS Dace – és megtámadták. A támadás sikerrel is járt, mivel az Atago nehézcirkálót elsüllyesztették. Maga Kurita is egy hajókötélen ereszkedett le az égő roncsból és úszva menekült egy rombolóra. Itt újabb szomorú hírek fogadták. Az tengeralattjárók még két cirkálóját süllyesztették el vagy rongálták meg. Takeo Kurita azonban kemény ember volt. Még összes csatahajója sértetlen maradt. Teljes sebességgel a San Bernardinó-szoros irányába vezette flottáját. Reggel azonban megkezdődtek az USA hordozókról a támadások. Hullámokban támadtak a zuhanó- bombázók és torpedóvető gépek.

Ebben a Sibuyan tengeren lezajlott legnagyobb légi-tengeri összecsapásban az amerikai gépeket elsősorban az ősállatszerű Musashi vonzotta, mely 251 repülőgép öt támadása alatt 18 torpedótalálatot és számtalan bombatalálatot kapott, majd 17 óra 35 perckor felborult és elsüllyedt. 2200 fős legénységéből körülbelül 1000 halt meg. Kurita flottája még további kisebb hajókat is vesztett, ezért úgy döntött, hogy visszafordul. Néhány órával később azonban a sötétség beálltával ismét a San Bernardino-szoros felé vette az irányt és teljes sebességgel közeledett felé. Az északi hadszíntéren közben Halsey parancsnokhelyettese, Mitcher repülős tengernagy gépeivel elsüllyesztette az összes japán anyahajót, melyeken már gépek nem is voltak, de a kísérő rombolóik nagyrészt megmenekültek.

Halsey másnap reggel 08.37-kor kódolatlan üzenet kapott, hogy ellenséges csatahajók és cirkálók lövik a partraszálló egységeket. Kurita áthajózott az őrizet- len szoroson és támadásba lendült. A partraszálló hajókat Clifton Sprague 6. kisérő könnyű anyahajóból álló köteléke védte és támogatta a szárazföldi har- cokban. E hajókat nem tengeri ütközetre szánták, a három rombolóból és négy kisebb hajóból álló kíséret is legfeljebb tengeralattjárók ellen vehette volna fel a harcot. Sprague azonban összes repülőjét támadásra emelte fel a fedélzetről. Kurita a hordo- zókat látva nem tudta, hogy ezek a nagy amerikai nehéz hordozók, melyek tegnap a Musashi-t elsüly- lyesztették el, avagy sem.

Hajói is rendezetlenül, cikkcakkban úsztak légelhárító formációban. Sprague viszont pontosan tudta ki áll vele szemben.

Kurita végül általános támadást rendelt el. Rendezetlen falkában teljes gőzzel haladtak az amerikaiak felé. Sprague úgy viselkedett, ahogy azt tanulta. Teljes gőzzel megindult szél ellen és füstöt fejlesztett. Néhány repülője támadta ugyan a japánokat, de fegyverzetük nem volt alkalmas csatahajók és cirkálók ellen. A japán becsapódások egyre közeledtek. Erre három rombolójának parancsot adott, hogy a füstfüggönyön keresztültörve hajtsanak végre támadást az elsöprő túlerő ellen. A három hajó áthaladva a füstön teljes sebességgel egyenesen a csatahajók és cirkálók felé úszott. A távolság rohamosan csökkent, a rombolókat egyik találat a másik után érte, de sikerült kilőniük torpedóikat. Egyetlen japán cirkálót sikerült eltalálniuk. A háromból két romboló viszont elsüllyedt. Az üldözőknek azonban a torpedók kerülgetésével ismét abba kellet hagyni a hajszát. Kurita a YAMATO-val észak felé tért ki.

Közben az amerikai kísérő hordozók felszerelték gépeiket hajók elleni bombákkal és torpedókkal. Ismét megtámadták a japánokat és három cirkálót elsüllyesztettek. A japánok viszont ismét keményen lőtték Sprague hordozóit. Ezért az amerikai tengernagy utolsó tartalékát a négy kísérő hajóját újabb késleltető támadásra vezényelte. Nem értek el találatot, és az egyik elsüllyedt. Két óra múlva elkezdődött a leszámolás: Kurita cirkálói és csatahajói két oldalról is támadták a kísérő-hordozókat. Azok már csak a vad kitérő manőverekben bízhattak. A tenger felett amerikai gépek füstöltek és lángoltak. Egyetlen hordozó sem volt már sértetlen, az egyik el is süllyedt.

És ebben a pillanatban Kurita a YAMATO-n parancsot adott a tűz beszüntetésére és a harcérintkezés megszüntetésére. Az ágyúk elhallgattak, a japán hajók otthagyták zsákmányukat és északi felé elvonultak.

A japán terv bevált. A San Bernardino-szoros és a Leyte-öböl a japánok előtt nyitva állt. Kinkaid csatahajói hiába igyekeztek Sprague segítségére, alig volt lőszerük. Halsey hajói legalább fél napi hajózásra voltak. MacArthur és az inváziós flotta a szárazföldi csapa- tokkal védtelenül álltak a japán fő csapásmérő erővel szemben. Fél egykor azonban Takeo Kurita tengernagy saját elhatározásából úgy döntött, hogy nem hajózik be a Leyte-öbölbe. Tokiótól engedélyt sem kérve, senkit sem értesítve észak felé indult, hogy a San Bernardino szoroson át hazatérjen.

(Forrás: Kelecsényi István)
(Térképek: Wikipédia)