Japán 1912 márciusában a yokosuka-i hajógyárban kezdték el ennek a hajónak az építését, ami azért különleges, mert addig az összes japán csatahajó brit hajógyárakban épült. Annak ellenére, hogy a Yamashiro és testvérhajója, a Fuso páncélzata gyengébb volt a kortárs amerikai csatahajók páncélzatánál, erősebb fegyverzettel rendelkeztek és két csomóval gyorsabbak voltak azoknál.

A csatahajót 1917-ben állították szolgálatba, majd az 1930-as években nagyarányú átépítésen ment keresztül. Többek között nagy- mértékben megjavították a víz alatti védettségét, és új gépi berendezéseket kapott. A Yamashiro a világháború több nagy összecsapásában részt vett, általában testvérhajójával együtt. 1944. október 24-én a Surigao-szorosban előbb amerikai repülőgépek mindkét hajót megrongálták, majd egy nappal később, 25-én az amerikai csatahajók lövegtűzzel és torpedókkal elsüllyesztették a Fuso-t és a Yamashiro-t a Leyte-öböli csatában.

A világon az utolsó nehéz sortüzet ellenséges csatahajóra az amerikai Mississippi csatahajó adta le 18 km távolságból, 12 ágyújából. 

TECHNIKAI ADATOK

• Vízrebocsátás: 1913.
• Vízkiszorítás: 34 300 t (üresen); 39.500 tonna (harckészen)
• Méretek: hossz: 212,7 m - szélesség: 30,8 m - merülés: 9,7 m
• Sebesség: 25 csomó
• Személyzet: 1350 fő
• Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Brown-Curtis turbina - 78 000 LE
• Hatótávolság: 14 400 km
• Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (14 h.), 14 db 152 mm-es (6 h.) löveg, 8db 127 mm-es (4×II-/40-m1928) és 20 db 20 mm-es légvédelmi löveg - 3 hidroplán
• Páncélzat: Övpáncél 102-305 mm, barbetták 284 mm, lövegtornyok 120-305 mm, fedélzet: 97-165 mm