Csehszlovákia a XX. század első felében Európa egyik vezető ipari nagyhatalma volt. Főleg a nehézipar volt fejlett, a cseh fegyvergyárak a kézifegyverektől kezdve a vadászgépekig minden fegyverfajtát gyártottak, méghozzá kiváló minőségben. Többek között harckocsikat is – a cseh tankok két típusa, az LT 35 és az LT 38 fontos szerepet játszott a II. világháború első felében.

Az LT 35 (Lehký tank vz. 35, vagyis 35-ös mintájú könnyű harckocsi) 1935-ben hagyta el a gyártósort, de ezután még három évbe telt, amíg kiküszöbölték a korai technikai problé- mákat. Ezek megoldása után azonban egy stabil, kiforrott konstrukció lett végeredmény, amely jobb volt, mint a hasonló kategóriájú orosz T-26-os. Az LT 35-be Skoda T-11-es hajtómű került beépítésre, a végsebessége elérte a 34 km/h-t, és egy 37 mm-es ágyúval lett felszerelve; a háromtagú legénységet pedig 25 mm vastag páncélzat védte. A csehek Bulgáriába és Romániába is exportálták ezeket a tankokat, az Angliával és Afganisztánnal aláírt exportszerződések teljesítését viszont megakadályozta a német invázió.

LT vz. 35 / Pz.Kpfw. 35(t)

A Wehrmachtnak kifejezetten kapóra jöttek a cseh harckocsik, mert a német könnyűpán- célosok nem rendelkeztek abban az időben az LT 35-höz mérhető paraméterekkel, így a németek 219 darab LT 35-öt soroltak be a német hadseregbe Panzerkamfwagen 35(t) néven. Ebből 106 darab vett részt a lengyelországi hadjáratban 1939 szeptemberében, az 1. könnyű hadosztály részeként. Ebből a páncélosegységből alakították ki később a 6. páncélos hadosztályt, amely 128 LT 35-össel felszerelve részt vett a Nyugat-Európa elleni támadásban. Itt a harckocsi már kevésbé bizonyult hatékonynak; a németek mintegy 70 darab LT 35-öst vesztettek a franciaországi harcokban.

Ez meggyőzte a német hadvezetést a harckocsi aktív hadműveletekből való visszavoná- sáról, de a Barbarossa hadművelet idején még mindig 160 darab LT 35-ös állt fegyverben a Wehrmachtnál, és a cseh tankok egészen Moszkva előteréig eljutottak; csak 1942 elején vonták ki a frontszolgálatból.

Előtérben egy Pz.Kpfw. 35, a háttérben egy kilőtt szovjet T-28-as 1941-ben

Az LT 35-ön kívül a pilzeni Skoda gyárnak ekkoriban létezett még egy könnyűharckocsi- projektje, T-21 néven. A T-21 sorozatgyártása azonban soha nem indult be, csak két darab készült el. Ezeket a tervrajzokkal együtt Magyarországra küldték, ahol aztán némi szerkezeti módosítás után beindították a gyártását, csak éppen nem T-21, hanem Turán I 40M típusjelzéssel. Az LT 35, annak ellenére, hogy a németek intenzíven használták, nem vívott ki magának olyan hírnevet, mint az LT 38. Az LT 38 – az LT 35 továbbfejlesztéseként – Praga EPA típusú hajtóművel volt felszerelve, amelynek 150 LE-je 42 km/h végsebessé- get tett lehetővé a harckocsi számára.

LT vz. 38 / Pz.Kpfw. 38(t)

Páncélzata 25 mm vastag volt, a torony pedig még különálló páncéllemezekkel is meg lett erősítve. A két részre osztott üzemanyagtartály 400 liter üzemanyag befogadására volt képes, fő fegyverként a 37 mm-es Skoda A-7 páncéltörő ágyú került beépítésre; ez 15 lövést tudott leadni percenként. A páncéltörő ágyún kívül két géppuskával is felszerelték; egészében véve, az LT 38-as az akkori cseh fegyvergyártás legidőállóbb konstrukciójának bizonyult. Érdekesség, hogy a típus a cseh hadseregben nem került rendszeresítésre, Csehszlovákia lerohanása után mind a 150 addig legyártott darab a Wehrmachthoz ke- rült. Miután a német hadsereg szakértői behatóbban tanulmányozták és jónak ítélték, a gyártás folytatását kérték. Az LT 38-ból több mint 1400 darab készült 1940-től 1942-ig.

Hat különböző változatban gyártották, egészen 1942 júniusáig. 1942-ig a harckocsi szinte minden jelentősebb Wehrmacht-hadműveletben részt vett: 1939-ben Lengyelországban, majd egy évvel később Franciaországban – ekkor már 200 darab LT 38-as harcolt a 7. és a 8. páncélos hadosztály kötelékében. 1941 áprilisában részt vettek Görögország lerohaná- sában, júniusban pedig, a Barbarossa-hadművelet kezdetekor öt LT 38-asokkal felszerelt német páncéloshadosztály állt az orosz-német határon; ez összesen 768 harckocsit jelen- tett. Ezekből mintegy 500 élte túl az első háborús telet, de 1942 nyarán már nem vettek részt aktívan a német hadműveletekben.

LT vz. 38 / Pz.Kpfw. 38 Oroszországban, 1941 nyarán

1939-ben még Svédország számára is legyártottak 90 darabot a típusból, de a németek nem adták át a tankokat a svédeknek, hanem Panzerkapfwagen 38S néven besorozták őket a Wehrmachtba. A svédek csak két harckocsit kaptak készen, de megkapták a licen- szet és a tervrajzokat a tankok gyártására. A svéd Scania-Vabis gyár 1942 folyamán 30 darabot gyártott le a járművekből, de a svéd változat nem cseh löveggel, hanem svéd, Bofors ágyúval lett felszerelve.

1942-ben a cseh harckocsigyárak könnyűharckocsik helyett olyan fegyvereket kezdtek gyártani, melyekre a németeknek nagyobb szüksége volt a fronton: rohamlövegek ter- vezésébe és készítésébe fogtak. Az első szériák egyszerűek és meglehetősen gyengék voltak, gyakran zsákmányolt orosz páncéltörő ágyúkkal szerelték fel őket – a járművek a Marder típusnevet kapták. Ezeket 1944 júniusáig gyártották, megközelítőleg 2000 darab készült belőlük, ebből 300-350 "élte meg" a háború végét. 60 darabot Észak-Afrikában is bevetettek 1942 folyamán. A cseh mérnökök az LT 38 alváza és egy 20 mm-es légvédelmi ágyú "összehozásával" 1943-ban megalkották a Flakpanzer 38(t) önjáró légvédelmi lö- veget, 1944 folyamán pedig két új rohamlöveget terveztek: az LT 38 alvázán kialakított Hetzert, valamint Pzkpfw IV alvázára épült Jagdpanzer IV-et.

Marder III Sd.Kfz. 139

A rohamlövegek legénységét Milovicében, Csehországban képezték ki, ahol a katonák minden egyes legyártott darabot szigorúan teszteltek. Ezekből a páncélosvadászokból 1945 márciusáig 2800 darab készült, a magyar hadsereg is használta őket. A csehek a háború után is folytatták a gyártásukat; Svájcba 1946-ban és 1947-ben 158 darab ilyen rohamlöveget exportáltak.