Felderítő- és bombázó gépek tengeralattjáróról indítását korábban már szinte minden hadiflotta kipróbálta. A japánok viszont végigmentek az úton, és egy teljes értékű támadó rendszert hoztak létre. Az Aichi M6A "Seiran" 1943-ban repült először és 1945-ben állították szolgálatba. A 12 hengeres motorba épített 1400 lóerő 470 km/h sebességgel repítette a gépet, percenként több mint 500 m-t tudott emelkedni, majdnem 10 000 méterig bezárólag. Támadó fegyverzetét egy 850 kg-os torpedó, egy 800 kg-os bomba vagy két 250 kg-os bomba képezte. Összesen csak 28 darab épült a gépből.

A hordozó Type AM és Type I-400 nagyméretű tengeralattjárókat elsősorban arra tervez- ték, hogy 3-4 darab Seiran-t szállíthasson a fedélzeten kialakított 3 és fél méter átmérőjű hangárban. Feladatuk a Panama-csatorna zsilipjeinek szétbombázása lett volna a hajók- ban lévő repülőgépekkel. A kialakításnak és a gépenként 4 fős begyakorlott előkészítő személyzetnek köszönhetően a tengeralattjáró felszínre emelkedése után ideális esetben 4-5 perccel ez első bombázó már indítható volt a sűrített levegős katapultról.

TECHNIKAI ADATOK (M6A1)

• Hossz: 10,63 m
• Magasság: 4,58 m
• Fesztávolság: 12,26 m
• Hatótáv: 2000 km
• Személyzet: 2 fő
• Csúcsmagasság: 9.900 m
• Szerk. tömeg: 3362 kg (felszálló tömeg: 4445 kg)
• Csúcssebesség: 474 km/h
• Fegyverzet: egy 12.7 mm-es (.50 in) mereven beépített Type 2 géppuska a pilótafülke előtt; egy 850 kg-os torpedó, vagy 800 kg-os bombateher 
• Hajtómű: egy 1400 Le-s (1000 kW) Aichi Atsuta Type 32 fordított, 12 hengeres V-motor