Az AM (módosított A, vagy Junsen A) hidroplán-szállító tengeralattjáró már két repülő- gépet volt képes hordozni. A tervezett 4 egységből végül is csak 2 egység épült meg. Az ilyen nagyméretű tengeralattjárók eredetileg Type A2 néven álltak szolgálatba, ezt fej- lesztették tovább 1944-ben a mérnökök, és tették alkalmassá két hidroplán hordozására és működtetésére. A változtatások legfőképpen a tornyot és a hangárt érintették. (Az Aichi M6A1 bombázó hidroplánok akár 800 kg bombát is szállíthattak.
Az átépítés után az egységek tömege 3603 tonnára nőtt, a felszínen 16,75 csomós sebességgel haladhattak, alámerülve azonban már csak 5,5 csomós sebességre voltak képes. Ez utóbbi meglehetősen gyenge teljesítmény volt; nem csak a gyors amerikai rombolók, de a tengeralattjárók is lényegesen gyorsabbak voltak, ezért már a hajók próbaútja előtt sejteni lehetett, hogy a típus igencsak sebezhető lesz, így csak két dara- bot építettek típusból. A hajók a 6. Flotta alárendeltségébe tartozó, 1. Tengeralattjáró Flottilla kötelékébe kerültek.
Az osztály két megépült hajója közül az I-13-t 1945. július 16-án az USS Lawrence kísérő-romboló és az USS Anzio kísérő-hordozóról felszálló repülőgépek süllyesztették el Yokosukától körülbelül 500 mérföldre keletre. A másik egység, az I-14 pedig megadta magát a tengeren a japán kapitulációkor, és miután az amerikaiak átvizsgálták Hawaiira hajózott és Oahu partjainál 1946 tavaszán elsüllyesztették, hogy megakadályozzák Szov- jetuniót a korszerű technológia megszerzésében. (A nagyhatalmi egyezmények 1945-ben a németektől és japánoktól lefoglalt katonai technológiák megosztását is lehetővé tették volna, ám az ekkorra hidegháborússá váló hangulatban a szovjet-amerikai-brit együtt- működés már igencsak megromlott.)
Technikai adatok
|
|
* Ismertebb tengeralattjárók listája *