A Mitsubishi J2M Raiden nagy vízszintes és emelkedési sebességgel rendelkező japán elfogó vadásznak készült. Az amerikai pilóták által csak "Jack" néven emlegetett gép a legendás A6M Zero felváltására készült. A Japán Birodalmi Haditengerészet szárazföldről bevethető gépe alapjában véve jól sikerült konstrukció volt, meglehetősen sok gondot okozott a szövetsége- seknek, miután 1943 második felében csapatszolgálatba került.

De nem épült elég belőle és túl későn állt szolgálatba ahhoz, hogy számottevő befolyást gyakoroljanak a hadműveletek alakulására. Ennek ellenére ez a típus volt a leghatékonyabb japán repülőgép az amerikai B-29-esek ellen.

A J2M Raiden terveit Jiro Horikoshi, a Mitsubishi gyár főkonstruktőre (az A6M Zero alko- tója) készítette el 1939-ben, a Haditengerészet által kiírt követelményrendszer alapján. Ez egy, a légibázisok védelmét ellátó elfogó vadászgépre szólt, amelynek a feladata a nagy magasságban érkező ellenséges bombázók leküzdése volt.

Az 1939 szeptemberében meghatározott specifikáció pontos követelményeket tartal- mazott az újonnan építendő géppel szemben: 6500 méteres magasságban érje el 600 km/h sebességet, a motor legyen képes 45 percig maximális teljesítménnyel működni, a 6500 m-es magasságba emelkedés ideje pedig nem haladhatja meg az 5 és fél percet. A fegyverzetnek két 20 mm-es gépágyúból és két 7,7 mm-es géppuskából kellett állnia, és előírták a gép páncélozását is.

Ezért a Mitsubishi mérnökeinek elsődleges szempontjai között a nagy végsebesség, a maximális üzemeltetési csúcsmagasság, a gyors emelkedés, az erős fegyverzet és az erős sárkányszerkezet szerepelt. A műrepülő-képesség, az alacsony tömeg, ill. a hatótáv kérdése itt másodlagos volt. Mivel a Mitsubishi gyár ekkorra már kifejlesztette 1430 LE-s Ha-32 Kasei Model 13 kétsoros, 14 hengeres, léghűtéses csillagmotort, a mérnökök hoz- zákezdhettek a sárkány tervezéséhez: a nagyméretű, 780 kg tömegű motor és a várható igénybevétel miatt a repülőgép masszív törzsszerkezetet és szárnyakat kapott.

Mitsubishi J2M1 prototípus.

Az új vadászgép végül egy fémépítésű, süllyesztett szegecsélésű, alacsony légellenállású lett, alsó elrendezésű szárnnyal. Vászonborítást csak a kormányfelületek kaptak, a törzs ovális keresztmetszetű félhéj szerkezet volt. A túlméretezett motor miatt egy szokatlanul hosszú orr-részt kapott elkeskenyedő motorburkolattal, hogy a légellenállását csökkent- sék. Négytollú légcsavarral szerelték fel, a pilótafülkét pedig páncéllemezekkel védték.

A prototípus 1942 őszére készült el. Szerkezeti tömege 2840 kg-ot nyomott, lőszerrel és üzemanyaggal és feltöltve pedig megközelítette a 3,5 tonnát. A gép külső póttartállyal képes volt 1260 kilométert repülni, de a törzsben kialakított üzemanyagtartály csak 560 kilométer megtételéhez volt elégséges.

A számítások szerint a J2M maximális sebessége elérte a 620 km/h-t, és képes volt 6 perc 20 másodperc alatt elérni a 6 ezer méteres magasságot. Repülési csúcsmagassága meg- haladta a 11 500 métert, így az amerikai B-29-es bombázókkal szemben is bevethető volt. Fegyverzetét két darab 20 milliméteres Mk 4 gépágyú adta, mely tűzgyorsaság és tűzerő terén egyaránt jó fegyvernek számított; elméleti tűzgyorsasága elérte a percenkénti fél- ezer lövést.

A pilóta túlélési esélyeinek javítása érdekében a kabint páncéllemezekkel védték, illetve öntömítő üzemanyagtartályokkal látták el a típust. Ezek ugyan növelték a gép tömegét, de a masszív sárkányszerkezet és az erős motor miatt a súlygyarapodás nem csökken- tette jelentősen menetteljesítményét és harcképességét. A Horikoshi és csapata által tervezett vadászgép tehát maradéktalanul megfelelt az elfogóvadász szerepkörére, így a program zöld utat kapott, új prototípusok épültek, és megkezdődtek a tesztek.

Az első próbák azonban nem hozták meg a várt eredményeket, a gyakorlat több ponton sem igazolta az elméleti számításokat, ezért a J2M-et át kellett építeni. A módosított gép fegyverzetét két darab 7,7 mm-es géppuskával bővítették, melyeket a motortér mögött kialakított kamrában helyeztek el, és a motort is átalakították. Az új üzemanyag befecs- kendező azonban újabb problémákat okozott: magas fordulatszámnál sűrű füst, nagy mennyiségű kipufogógáz távozott a motorból, ami jelentősen rontotta a pilóta kilátását. Mindezek mellett jelentős vibrációk léptek fel a törzsben, melyek gyengítették a sárkány- szerkezetet.

A gondokat a mérnökök orvosolták, egyfelől átalakították a befecskendezést, és a mo- tortartó bakokat is újakra cserélték. A módosított J2M2, amely iránt a haditengerészeti légierő is élénken érdeklődött, 1943 nyarán repült először, de a prototípus történetét egy baleset árnyékolta be.

A J2M Raiden előtt álló katona némi képet ad a vadászgép méretéről…

A második prototípus berepülésére június 6-án került sor, de a repülőgép közvetlenül felszállás után előrebukott, és a pilóta minden igyekezete ellenére a földbe csapódott. A repülőgép üzemanyaga felrobbant, a tesztpilóta meghalt, a prototípus pedig porig égett.

Néhány nappal később a 10-es sorozatszámú prototípus is hasonlóan viselkedett. Közvet- lenül a start után az orra a föld felé fordult, de most a pilóta képes volt felemelni a gépet, és letenni a kifutópályára. Az események azt mutatták, hogy a J2M2 konstrukciós problé- mával küszködik, amely felszállásnál végzetes balesetet okozhat. Végül kiderült, hogy a farokfutó behúzása közben keletkező légörvény a felelős, ezért ezt is áttervezték, és a kész repülőgépeket is módosították. Az utólagos munkálatok azonban tovább hátráltat- ták a programot; a felmerülő újabb problémák és a sorozatgyártás nehézségei miatt csak 1943 decemberében adták át a harcoló csapatoknak a J2M2 változat első példányait.

A sorozatgyártás nehézségek azonban ezt követően sem szűntek meg: a Mitsubishi gyártókapacitását lefoglalta a Zero vadászgépek programja, 1944-ben mindössze 141 gép került a légierő különböző egységeihez.

A J2M2 fejlesztésével párhuzamosan zajlott az M3 változat tervezése. A projekten dolgozó mérnökök elsődleges célkitűzése a tűzerő további növelése volt, amely a gép szerkezeté- ben is jelentős változtatásokat eredményezett. Eltávolították a 7,7 mm-es géppuskákat és 20 mm-es gépágyúkat építettek be helyettük. Emiatt ismét áttervezték és megerősítették a szárnyakat; az üzemanyagtartályok méretét pedig csökkentették, így sikerült helyet te- remteni további két 20 mm-es gépágyúnak. (Megj.: ugyanebből a modellből létezett egy kísérleti változat is, melynek kiegészítő fegyvereit a szárny alatt rögzített gondolákba építették be, ebből mindössze 21 darab épült.)

Zsákmányolt Mitsubishi J2M Raiden amerikai jelzéssel, 1945.

A konstrukciós hibák kijavítása után a Mitsubishi J2M Raiden már nem csak a teszteken mutatott komoly erényeket, de a Japán felett vívott harcokban is kiváló vadászgépnek bizonyult. Végsebessége felülmúlta a gyárilag megadott értéket, és 4980 m-en (16 600 láb) elérte a 671 km/h-t. Motorja nagy magasságban is jól teljesített, két pár gépágyúból álló fegyverzete pedig több mint elégséges volt.

Erős szerkezete jól viselte a terhelést, miközben könnyen irányítható maradt, páncélzata pedig elégséges védelmet nyújtott az amerikai vadászgépekkel szemben. Azonban túl későn készült el, és túl kevés került csapatszolgálatba — a J2M különböző változataiból mindössze 476 példányt építettek meg 1943 októbere és 1945 júniusa között —, ezért a Raiden már nem befolyásolta számottevően a hadművelteket, ami végül Japán kapitulá- ciójával végződött.

(Forrás: Anirudh Rao: Mitsubishi J2M Raiden;
Robert Pczkowski: Mitsubishi J2M Raiden ’Jack’)