A németek már az I. világháborúban megtanulták, hogy Nagy-Britanniára úgy mérhetik a legnagyobb csapást, ha megtizedelik kereskedelmi flottáját. Tudta ezt Erich Raeder admirális is, így egyáltalán nem meglepő, hogy a Kriegsmarine vetette be a legtöbb segédcirkálót a világ tengerein. Hadműveleteik — bár csak kiegészítették az elsődleges eszközöket a tonna- háborúban — külön fejezetet alkotnak a világháború történetében.
A második világháborús német hadihajók közül meglepően komoly veszteséget okozott a szövetségeseknek kilenc felfegyverzett teherhajó, más néven segédcirkáló. Összesen 131 kereskedelmi hajót süllyesztettek el (823 000 BRT-át), a többi felszíni hadihajó csak feleennyit.
Tényleg csak egészen röviden, hisz már több posztunk is foglalkozott a témával, de a Viasat Hístory-n most megy egy sorozat a II. világháború bombázóiról, ill. azok alkalmazásáról. Részletesen foglalkoznak a német városok bombázásával; az amerikaiak Európában — több, kevesebb sikerrel — a nappali, precíziós bombázással próbálkoztak, míg az angolok 1942-től a városok válogatás nélküli, főleg éjszakai bombázására helyezték a hangsúlyt.
Az I.világháborút kővető versailles-i békeszerződésben a győztes hatalmak meghatározták, hogy a vesztes Németország a továbbiakban milyen és mennyi hadihajót tartson meg. Az akkoriban „Kaiserliche Marin”-ről „Reichsmarine"-re átnevezett német hadiflotta számára csak kevés régi, elavult hajók megtartását engedélyezték.
1941 júniusában a háború eredménytelen párviadal volt Anglia és Németország között. Hat hónappal később világháború lett belőle. Minden nagyhatalom és a kisebbek legtöbbje is belekeveredett. Háború dúlt az Atlanti- és a Csendes-óceánon, és Amerika kivételével minden földrészen. A japánoknak volt még egy könnyű győzelemsorozatuk a Pearl Harbor utáni száz nap alatt. Németország és Japán hatalma teljében volt 1942 közepén.
A II. világháború tengeri harcaiban érdekes helyet foglaltak el a törpe tengeralattjárók. A nagyobb haditengerészetek különböző okokból kezdték ezeket kifejleszteni, feladatuk a számukra nemegyszer határozottan megjelölt cél elérése volt. Tervezésük és megépítésük nehéz feladat elé állította a konstruktőröket: vízkiszorításukat 30 tonna alatt kellett tartani.
A japán haditengerészet már a harmincas években foglalkozott kisméretű tengeralattjárók építésének és bevetésének gondolatával. Az első példányok 1934-ben készültek el, hosszuk 23,9 m, vízkiszorításuk 5 tonna volt és 600 LE-s villanymotorokkal rendelkeztek. Legénységük két főből állt, ez volt a Ko-hyoteki, avagy az „A” típus.
A háború végén a Szovjetunió igen nagy tekintélynek örvendett. Senki sem fordított figyelmet Moszkva gyilkosságaira. Pedig a lágerek — ahová a szovjet lakosság millióit küldték — sohasem voltak ennyire tele. A száműzöttek csapatához újak csatlakoztak, a németek. A már több nemzedék óta Oroszországban élő német származású lakosság tömeges deportálására a Szovjetunió elleni német invázió után hamarosan sor került.
A Vatikán magatartásában a második világháború eseményeivel kapcsolatban nagyon sok az ellentmondás. XII. Pius, aki 1939 és 1958 között ült Szent Péter trónján, a mai napig végletesen megosztja a történészeket és a közvéleményt. Majdnem hetven éve folynak a viták arról, vajon mindent megtett-e a katolikus egyház feje a nácik üldözötteinek megsegítésére, mentésére.
Hitler hatalomra kerülése előtt, 1932 nyarán egy kétmotoros, fémépítésű szállító/bombázógép kifejlesztésére kérték fel a Dornier, Heinkel és Junkers üzemeket. A tervek még 1933-ban el is készültek és Junkers ezeket benyújtotta az RLM-nek. Az 1934-ben kettős feladatra Ernst Zindel által tervezett Ju-86 első két változatát 1936 tavaszán kezdték szolgálatba állítani a németek, akik ezzel a típussal kívánták felváltani a Luftwaffe elavult bombázóit.
